Névpont.hu

Keresés a következőre: Keresnivaló

    Részletes keresés

    Legfrissebb publikációk
    Fejes Endre
    Fejes Endre: Mocorgó
    Karinthy Frigyes
    Karinthy és Micimackó
    Uborkafa

    Hegedűs András

    politikus, szociológus, miniszterelnök


    Született: 1922. október 31. Szilsárkány, Sopron vármegye
    Meghalt: 1999. október 23. Budapest

    Család

    Evangélikus családból származott. Sz: Hegedűs Sándor (1895–1929) kisbirtokos, Gecsényi Ida (1902–1967). F: 1947-től Hölzel Zsuzsanna (†1998). Fia: Hegedűs István (1947–), Hegedűs András (1949–), Hegedűs József (1951–), Hegedűs Sándor (1952–) és Hegedűs László (1956–). Leánya: Hegedűs Zsuzsanna (1953–).

    Iskola

    Elemi iskoláit szülőfalujában, polgári iskoláit Csornán végezte, a soproni evangélikus líceumban éretts. (1941). A bp.-i József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemen (JNMGE) – a Bolyai Kollégium tagjaként – tanult (1941–1944), még tanulmányai megkezdése előtt elnyerte a Turul Szövetség ösztöndíját is. Rézler Gyula hatására egyetemistaként érdeklődése a két vh. közötti Magyarország társadalmi viszonyainak vizsgálta felé fordult, műegyetemi tanulmányait nem fejezte be. Az MKP hat hónapos pártiskoláján végzett (1946), a közgazdaság-tudományok kandidátusa (1963).

    Életút

    Diákévei alatt Bolyai-, ill. Györffy-kollégistaként került kapcsolatba a baloldali ifjúsági mozgalmakkal. Az illegális KMP tagja (1942-től), tevékenységéért letartóztatták, két év fegyházra ítélték (1944. aug.), sikerült megszöknie (1944. nov.). A KMP illegális ifjúsági szervezete, a Kommunista Ifjúsági Szövetség titkárságának tagja (1944–1945), a II. vh. után az ebből alakult Magyar Demokratikus Ifjúsági Szövetség (MADISZ) titkára (1945–1947); egyúttal a földreform miniszteri biztosa Zemplén és Sopron vármegyékben (1945).

    Az Ideiglenes Nemzetgyűlés tagja (Dunántúl, 1945. jún.–nov.), nemzetgyűlési (Győr-Moson-Sopron vármegye, 1947. febr.–júl.), országgyűlési képviselő (Győr-Moson-Sopron vármegye, ill. Győr-Sopron megye, 1949–1953; Győr-Sopron megye, 1953–1957). Gerő Ernő agárszakreferenseként került be a központi pártapparátusba (1947), a Központi Vezetőség (KV) Szövetkezetpolitikai Osztály osztályvezető-helyettese (1947–1948), osztályvezetője (1948), majd az összevont Mezőgazdasági és Szövetkezeti Osztály vezetője (1949–1951). Földművelésügyi miniszterhelyettes (1951. nov. 3.–1952. jan. 5.), az állami mező- és erdőgazdaságok (1952. jan. 5.–1952. jún. 6.), ill. az állami gazdaságok és erdők minisztereként (1952. jún. 6.–1953. júl. 4.) jelentős szerepet játszott az erőszakos téeszesítési kampány megindításában és irányításában. Az MDP KV (1950. máj.–1956. okt.) és a KV Titkárság tagja (1951. máj.–1953. júl.); a Szervezőbizottság póttagja (1950. máj.–1951. márc.), a Politikai Bizottság (PB, 1951. márc. 1.–1956. okt. 28.) és a Szervezőbizottság tagja (1951. márc.–1953. júl.), részt vett a Moszkvába rendelt pártküldöttségben, ahol Rákosiék menesztéséről döntöttek (1953. jún.). Nagy Imre-kormányában a Minisztertanács első elnökhelyettese (1953. júl. 4.–1955. ápr. 18.), egyúttal földművelési miniszter (1953. júl. 4.–1954. okt. 30.). Nagy Imre eltávolítása után Rákosi és Gerő bizalmi embereként az ország legfiatalabb miniszterelnöke (1955. ápr. 18.–1956. okt. 24.), a Minisztertanács első elnökhelyettese (1956. okt. 24.–1956. okt. 27.).

    Hivatali ideje alatt ismét előtérbe került a nehézipar erőltetett fejlesztése, megszigorították a beszolgáltatási rendszert, korlátozták a szabadpiaci értékesítést, felerősödött a téeszesítési kampány. Magyarország részéről ő írta alá a Varsói Szerződés alapító okmányát (1955. máj. 14.), s miniszterelnöksége alatt vették fel az országot az ENSZ tagállamai közé (1955. dec. 14.), majd tagja volt a Jugoszláviába utazó delegációnak (1956. okt.). A forradalom kirobbanásakor átadta a kormányfői posztot Nagy Imrének, utólag antedatálva aláírta a szovjet csapatok beavatkozását kérő dokumentumot, átvállalva ezzel Gerőtől az emiatti felelősséget. Néhány napig összekötő a PB és a katonai bizottság között, majd a Szovjetunióba távozhatott (1956. okt. 28.). Moszkvában azonban nem csatlakozott Rákosi-köréhez. A Szovjet Tudományos Akadémia (SZUTA) moszkvai Filozófiai Intézete (1957–1958), az MTA Közgazdaság-tudományi Intézete tud. főmunkatársa (1958–1961), a Központi Statisztikai Hivatal (KSH) elnökhelyettese (1961–1963). Az MTA Szociológiai Kutatócsoport alapító igazgatója (1963–1968), az Ipargazdaságtani Kutatócsoport tud. főmunkatársa (1968–1973), a Taurus és a Kontakta vállalatok gazdasági tanácsadója (1973–1975), rokkantnyugdíjas (1975-től). Az MKKE nyugdíjas professzora (1982–1988) és a Miskolci Bölcsész Egyesület tanára (1990-től). A Munkásakadémia alapító elnöke (1990–1999).

    Emlékezet

    Budapesten élt és tevékenykedett. Tiszteletére az MTA Szociológiai Kutatóintézete Hegedűs András-díjat alapított (2004-ben az első díjazott Márkus Mária volt). Szociológusként elsősorban gazdaság- és agrárpolitikai kérdésekkel, munka- és gazdaságszociológiai kutatásokkal foglalkozott. Jelentős eredményeket ért el a műszaki fejlesztést gátló gazdálkodási formák feltárása terén. Tanulmányozta az államszocializmus társadalmi szerkezetét, a társadalmi átalakulás problémáit, elindította az ún. kritikai szociológiáról szóló vitát, a szocializmus szakigazgatásának kritikáját, hangoztatta a bürokrácia reformjának szükségességét, propagálta a jugoszláv típusú munkás-önigazgatást. Fontos szerepet játszott a magyarországi szociológia újjászületésében, megalapította a magyar szociológia első intézményét. A Nyers Rezső vezette bizottság tagjaként jelentős szerepet vállalt a gazdasági reform, az 1968-ban bevezetett új gazdasági mechanizmus előkészítésében. Revizionistának minősített tudományos nézetei s a csehszlovákiai katonai intervenciót elítélő, nyíltan hangoztatott véleménye miatt menesztették kutatócsoportja éléről (1968), majd kizárták az MSZMP-ből (1973). Az 1970-es évektől tudatosan szembehelyezkedett a Kádár-rendszerrel, az akkor szerveződő demokratikus ellenzéki mozgalmak megbecsült vezetőjének számított, jóllehet formálisan egyik csoporthoz sem kötődött. Az 1980-as években hosszabb életrajzi interjúsorozatot készített fel Zsille Zoltán Élet egy eszme árnyékában címmel (a politikai szenzációnak számító beszélgetések a Szabad Európa Rádióban jelentek meg, 1985-ben; s még ugyanebben az évben az ABC Kiadó szamizdatban is kiadta).

    Elismertség

    Az MTA Szociológiai Bizottságának titkára (1960–1968).

    Elismerés

    Magyar Szabadság Érdemrend (ezüst, 1947), Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztje (1949), Magyar Népköztársasági Érdemrend (1949), Szocialista Hazáért Érdemrend (1967), Felszabadulási Jubileumi Emlékérem (1969).

    Főbb művei

    F. m.: Az MDP első szövetkezeti konferenciája. – A földművesszövetkezetek helye a jugoszláv tervgazdaságban. (Társadalmi Szemle, 1948)
    A földművesszövetkezetek feladatai. (A Szabadművelődés Kis Könyvtára. 2. Bp., 1948)
    Termelőszövetkezeti mozgalmunk helyzete és fejlesztésének fő kérdései. – Elhajlások pártunk falusi politikájának végrehajtásában. (Társadalmi Szemle, 1949)
    A magyar mezőgazdaság szocialista átszervezésének kérdései. (Az MDP Pártfőiskolájának előadásai. Bp., 1951)
    Mezőgazdaságunk szocialista átszervezésének egyes kérdései. (Társadalmi Szemle, 1952)
    Az MDP Központi vezetősége és a Minisztertanács határozata a mezőgazdasági termelés fejlesztéséről. H. A. előadói beszéde a KV 1953. dec. 19-i ülésén. (Bp., 1954)
    A magyar mezőgazdaság fejlődése és harcai. Kínai nyelven. (Peking, 1955)
    A mezőgazdaság szocialista átszervezésének és a mezőgazdasági termelés fellendítésének további feladatairól. (Bp., 1955)
    A munkásosztály és a parasztság szövetsége. A magyar mezőgazdaság szocialista átszervezésének alapkérdései. (Az MDP Pártfőiskolájának előadásai. Bp., 1955)
    A népgazdaság fejlesztésével a népjólét emeléséért. Irányelvek a magyar népgazdaság fejlesztésének második ötéves tervéhez. Összeáll. (Bp., 1956)
    A munkásbérezés rendszere iparunkban. (Az MTA Közgazdaság-tudományi Intézete kiadványa. Bp., 1960)
    A munkásbérezés jelenlegi rendszere és az anyagi ösztönzés. – A tervgazdálkodás konkrét rendszeréről. (Közgazdasági Szemle, 1960)
    A „mikroszociológiáról” és a „szociometriáról.” (Magyar Filozófiai Szemle, 1960)
    Anyagi érdekeltségi rendszerünk és a műszaki fejlesztés. (Társadalmi Szemle, 1961)
    A tervgazdálkodás konkrét rendszere kutatásának néhány elméleti és gyakorlati kérdése. (Közgazdasági Szemle, 1961)
    A szociológia és a szociográfia. (Valóság, 1961)
    A modern polgári szociológia és a társadalmi valóság. (Bp., 1961; lengyelül: Warszawa, 1964; cseh nyelven: Praha, 1965)
    Műszaki fejlesztés a szocializmusban. (Bp., 1962)
    Műszaki fejlesztés és tervgazdálkodás. Kand. értek. (Bp., 1962)
    Szociológiai vizsgálatok az üzemekben. (A munkás és munkakörülményei. Tanulmányok az ipari munkaszervezés köréből. Szerk. Fáth János. Bp., 1962)
    A marxista gazdaságtudomány új hajtása, a munkagazdaságtan. (Magyar Tudomány, 1962)
    A falusi munkaviszonyokban bekövetkezett változások szociológiai vizsgálatáról. (Közgazdasági Szemle, 1963)
    A mai falu és a szociológiai kutatás. (Társadalmi Szemle, 1963)
    A mai falu és a falusi munkaviszonyok szociológiai vizsgálatáról. (Tanulmányok a mai faluról. Szerk. Zsarnóczi Sándor. Bp., 1964)
    A család helyzetéről és jövőjéről. (Társadalmi Szemle, 1964)
    Szociológiai szempontok az üzemszervezésben. Márkus Máriával. (Bp., 1964)
    Optimization and Humanization on the Modernization of Management System. (Bp., 1965)
    A munka humanizációja. Márkus Máriával. (Kortárs, 1965)
    Gazdasági irányítás és társadalmi függőség. (Közgazdasági Szemle, 1966)
    Társadalmi struktúra a munkamegosztásban. (Valóság, 1966)
    Az irodalom és a társadalomtudományi megismerés mint szociológiai probléma. (Helikon, 1966)
    Bürokratikus viszony és szocializmus. (Kortárs, 1966)
    Ember, munka, közösség. Márkus Máriával. (Bp., 1966)
    A szocialista társadalom struktúrájáról. (Szociológiai tanulmányok. 1. Bp., 1966; 2. kiad. 1971; The Structure of Socialist Society. Angol nyelvű átd. kiad. New York, 1975)
    A szociológiáról. Egy tudomány lehetőségei és korlátai. (Korunk tudománya. Bp., 1966)
    Társadalmi konfliktusok vállalati szintű döntésekben. Rozgonyi Tamással. (Közgazdasági Szemle, 1967)
    Szociológia az európai szocialista országokban. (MTA IX. Osztálya Közleményei, 1967)
    A társadalmi fejlődés alternatívájáról. – A magyarországi szociológiáról. – A marxista szociológia kifejlődésének főbb tendenciái a szocialista országokban. (Kortárs, 1968)
    A marxista szociológia egységes fejlődéséről. (Társadalmi Szemle, 1968)
    Besoins differencies et modeles de civilisation socialiste. Márkus Máriával. (Aspirations et transformations sociales. Paris, 1969)
    Sociologues hongrois. Études, recherches. Szerk. (Sociologie et socialisme. Bp.–Paris, 1969)
    The Division of Labor and the Social Structure of Socialism – Marxism and Sociology. (New York, 1969)
    Az üzem- és munkaszociológia helyzetéről. (II. Üzemszociológiai Konferencia. Győr, 1969. okt. 6.–7. Előadások. Szerk. Hegedűs B. András. Bp., 1970)
    Lenin és a szocializmus gazdasági rendszerének alternatívái. – Hierarchia és teljesítményelv. Márkus Máriával. (Közgazdasági Szemle, 1970)
    Gazdasági reformok és a szocialista társadalmakban kialakult gazdasági rendszer alaptípusai. (Közgazdasági Szemle, 1970; angolul: Acta Oeconomica, 1970)
    Economic Reforms and Changes in the Power Structure. (Bp., 1970)
    A funkcionális szakirányítás szociológiai problémái. 1. köt. (Bp., 1970)
    Változó világ. (Szociológiai tanulmányok. 9. Bp., 1970)
    Szabad idő és munkamegosztás. (Közgazdasági Szemle, 1971; angolul: Acta Oeconomica, 1972)
    Az alkotómunka körülményeinek és hatékonyságának szociológiai vizsgálata. Márkus Máriával. (Időszerű gazdaságirányítási kérdések. Bp., 1971)
    The Role of Values in the Long Range Planning of Distribution and Consumption. Márkus Máriával. (Revue Internationale de Sociologie, 1971)
    Munkalélektan és munkaszociológia. Gazdag Miklóssal, Márkus Máriával. (Munkaügyi szakismeretek. 5. Bp., 1972)
    Hierarchy and the Performance Principle. (Revue Internationale de Sociologie, 1974)
    Sviluppo sociale e organizzazione del lavoro in Ungheria. Gli studii sociologici della Scuola di Budapest. Márkus Máriával. (Milano, 1975)
    Socialism and Bureaucrary. Monográfia. (London, 1976; spanyolul: Barcelona, 1979; németül: Hamburg, 1981)
    A kisvállalkozó és a szocializmus. (Közgazdasági Szemle, 1978)
    Demokrácia és szocializmus Keleten és Nyugaton. (Magyar Füzetek. 1. Párizs, 1978)
    La alternative dello sviluppo socialista. Rapporti di proprietà direzione economica e democrazia nei paesi dell’Europa centro-orientale. (Ideologia e società. Bari, 1979)
    Reform helyett vízlépcső. (Nagymaros. Szerk. Köcher, Michael. Wien, 1980?)
    A történelem és a hatalom igézetében. Életrajzi elemzések. (Bp., 1988)
    A szociológia „fekete doboza.” A gazdasági élet szereplői és az étoszvilág. (Kortárs, 1990)
    Oknyomozás válságügyben. (Fehéren feketén. Bp., 1990)
    Rendhagyó életek. Szubjektív reflexiók. (Bp., 1994)
    Intelmek túlélőknek. (A Munkásakadémia kiadványai. Bp., 1999).

    Irodalom

    Irod.: A béke és biztonság értekezlete. Barátsági, együttműködési és kölcsönös segítségnyújtási szerződés. Varsó, 1955. máj. 11.–máj. 14. H. A. nyilatkozatával. (Nemzetközi kérdések. 4. Bp., 1955)
    Élet egy eszme árnyékában. Életrajzi interjú. Összeáll. Zsille Zoltán. (Wien, 1985; szamizdat kiad.: I–II. köt. Bp., 1985; németül: Im Schatten einer Idee. Eine Befragung von Zoltán Zsille zur Vergangenheitsbewaltigung eines Stalinisten. Zürich, 1986)
    Élet egy eszme árnyékában. A beszélgetéseket Zsille Zoltán készítette, szerk. Albert Tibor. (Bp., 1989)
    Kurcz Béla: Egy „háborús bűnös” hétköznapjai. Látogatóban H. A. egykori miniszterelnöknél. (Magyar Nemzet, 1993. 286.)
    V. Bálint Éva: Bűn, bűnhődés és bűnbocsánat? (Magyar Hírlap, 1993)
    N. Sándor László: Saulus-Paulus történet. (Magyar Hírlap, 1993)
    Gy. Gy.: H. A. (Az Ideiglenes Nemzetgyűlés almanachja. Bp., 1994 és Országgyűlési almanach. 1947–1949. Bp., 2005)
    Hovanyecz László: Elhunyt H. A. (Népszabadság, 1999. okt. 25.)
    Megemlékezés H. A.-ról. (Szociológiai Szemle, 1999)
    H. A.-emlékszám: Ferge Zsuzsa–Kolosi Tamás–Losonczi Ágnes: H. A.-ról. – Márkus Mária: H. A. halálára. – Szabó Miklós: A rákosista emigráció renegátja. – Szelényi Iván: Búcsú H. A.-tól. – Benda Klára–Szabari Vera: H. A. műveinek válogatott bibliográfiája. (Szociológiai Szemle, 1999)
    Hegedűs B. András: H. A.-ról. Hegedűs B. András szubjektív jegyzetei. (Beszélő, 1999)
    Szántó Miklós: H. A. emlékezete. (Társadalomkutatás, 1999)
    H. A. (Annales Universitatis Litterarum et Artium Miskolciensis, 2000)
    Búcsú H. A.-tól. 1922–1999. Szerk. Rozgonyi Tamás, Zsille Zoltán. (Az MTA Szociológiai Kutatóintézete kiadványa. Bp., 2001)
    Szántó Miklós: Trialógus. A magyar szociológia három főszereplője: Erdei Ferenc, Szalai Sándor és H. A. (Társadalomkutatás, 2007)
    A moszkvai levelezés. 1956–1958. Lapok H. A. volt miniszterelnök hagyatékából. A leveleket vál. és szerk. Tamási Miklós, a jegyzeteket és a rövid életrajzokat írta Révész Béla. (A Stencil Kulturális Alapítvány kiadványa. Bp., 2010)

    Szerző: Kozák Péter
    Műfaj: Pályakép
    Megjelenés: nevpont.hu, 2013

    Foglalkozások

    agrárpolitikus (13), állatorvos (70), állattenyésztő (16), antropológus (12), atléta (18), bakteriológus (14), bányamérnök (38), belgyógyász (77), bencés szerzetes (30), bibliográfus (22), biofizikus (12), biokémikus (36), biológus (180), bíró (13), bőrgyógyász (17), botanikus (61), ciszterci szerzetes (16), csillagász (16), diplomata (27), edző (69), egyházi író (20), énekes (14), entomológus (24), építész (66), építészmérnök (26), építőmérnök (31), erdőmérnök (44), esztéta (32), etnográfus (77), evangélikus lelkész (13), farmakológus (18), feltaláló (21), festő (121), festőművész (118), filmrendező (14), filológus (56), filozófus (75), fizikus (109), fiziológus (14), fogorvos (18), földbirtokos (12), földmérő mérnök (19), folklorista (32), fül-orr-gégész (22), gazdasági mérnök (99), gazdasági vezető (10), gazdaságpolitikus (23), genetikus (12), geofizikus (14), geográfus (53), geológus (69), gépészmérnök (153), grafikus (66), gyermekgyógyász (34), gyógypedagógus (14), gyógyszerész (39), hadtörténész (15), helytörténész (14), hidrológus (13), honvéd tábornok (60), honvédtiszt (21), ifjúsági író (10), iparművész (16), író (907), irodalomtörténész (266), jezsuita szerzetes (11), jogász (302), jogtörténész (18), karnagy (12), kémikus (169), kertész (31), kertészmérnök (20), klasszika-filológus (42), kohómérnök (23), költő (173), könyvtáros (63), közgazdász (169), kritikus (52), kultúrpolitikus (19), labdarúgó (32), levéltáros (88), matematikus (94), mérnök (674), meteorológus (14), mezőgazda (118), mezőgazdasági mérnök (98), mikológus (12), mikrobiológus (22), miniszterelnök (15), műfordító (196), műgyűjtő (18), művelődéstörténész (34), művészeti író (14), művészettörténész (90), muzeológus (81), nagybirtokos (63), neonatológus (14), neurológus (42), neveléstörténész (11), növénynemesítő (29),


    © Névpont, 2018. | A címszavakat írta, szerkesztette: Kozák Péter | Kapcsolat: kozakpeter@nevpont.hu, nevpont@kozakpeter.hu