Névpont.hu

Keresés a következőre: Keresnivaló

    Részletes keresés

    Legfrissebb publikációk
    Dargay Attila
    Egry József fényfestő emlékezete
    Egry József
    Fekete István
    Kaffka Margit emlékezete

    Gábor Andor

    író, költő, újságíró

    1913-ig Greiner Andor


    Született: 1884. január 24. Újnép, Somogy vármegye
    Meghalt: 1953. január 21. Budapest

    Család

    Zsidó kispolgári családból származott, apja kishivatalnok volt. Négyen voltak testvérek, ő volt a legkisebb. Háromszor nősült. F: 1. Kökény Ilona (1891–1947) színésznő. 2. Vidor Ferike (1889–1970) színésznő. 3. 1923-tól Halpern Olga (1887–1967) német írónő, műfordító, irodalomszervező.

    Iskola

    Kora gyermekségét Szilágysomlyón és Sátoraljaújhelyen töltötte, felkerülvén Budapestre, Pestszentlőrincen laktak. A budapesti Zerge utcai reáliskolában tanult, a VIII. kerületi [= Józsefváros] községi főreáliskolában éretts. (1901); tanárai közül Péterfy Jenőre emlékezett vissza szívesen (alakját Hét pillangó c. regényében örökítette meg). A budapesti tudományegyetem bölcsészkarának hallgatója (1901–1904), tanulmányait azonban nem fejezte be, s már egyetemi hallgató korában újságírói pályára lépett. 

    Életút

    A Hét (1902–1914), a Pesti Napló (1902–1919), az Egyenlőség (1903–1915), a Jövendő (1905–1906), a Magyar Nemzet (1905–1907), A Polgár (1905–1908), az Új Idők (1907–1916), Az Ujság munkatársa (1913–1918). Nagy Endre kabaréjának indulásától kezdve rendszeresen szerepelt színpadon; sanzonokat, blüetteket, jeleneteket és tréfákat írt (1907-től).



    Az őszirózsás forradalom alatt a Nemzeti Tanács munkatársa (1918–1919), a Tanácsköztársaság idején a művelődési népbiztosságon, a sajtó és színházi ügyek előadója és az Újságírók Szakszervezete Végrehajtó Bizottságának tagja (1919. ápr.–júl.). A proletárdiktatúra bukása után bebörtönözték, néhány hét múlva szabadult, majd Bécsbe emigrált (1919 végén). A Bécsi Magyar Újság főmunkatársa (1920–1921), és a Proletár c. kommunista folyóirat szerkesztője (1920–1922). A Magyar Forradalmi Írók és Művészek Szövetsége bécsi szekciójának vezetője. Kiutasították Bécsből (1924), rövid ideig Franciaországban élt, majd Berlinben telepedett le (1925). A Vörös Segély sajtóiroda és a bécsi Rote Fahne c. marxista lap munkatársa (1925–1927), a moszkvai Ogonyok és a Pravda berlini tudósítója (1927–1929), a Német Proletárírók Szövetségének lapja, a Linkskurve c. folyóirat szerkesztőbizottságának tagja (1929–1933).

     

    Hitler hatalomra jutása után Moszkvába költözött (1933), moszkvai német nyelvű lapok munkatársaként és műfordítóként tevékenykedett (1933–1938). A szovjetunióbeli magyar emigráció moszkvai lapjának, az Új Hangnak szerkesztője és belső munkatársa (1938–1941). Hazatért Magyarországra, Budapesten telepedett le, a Szabad Nép belső munkatársa (1945), a Ludas Matyi alapító főszerkesztője (1945–1953) és a Ludas Matyi Kabaré alapítója (1945), az Új Szó, az Új Világ, a Szabadság és a Világosság munkatársa (1945–1948). – Az MKP jelöltjeként az Ideiglenes Nemzetgyűlés tagja (1944–1945). 



    Irodalmi pályafutását a híres Négyesy-féle szeminárium hallgatójaként, mint műfordító kezdte: németül, angolul, olaszul és franciául kiválóan beszélt, de az egyetemen megtanulta a provanszál és az ófrancia nyelvet is! Különösen nagy visszhangot keltett a provanszál Frederi Mistral (1830–1914) eposzának, a Kisfaludy Társaság pályázatára elküldött első – eredeti nyelvből! – magyar fordításával (Mirèio, 1903; megjelent: 1916). A sikeren felbuzdulva hozzálátott a Roland-ének tolmácsolásához is (ófrancia nyelvből; csak halála után jelent meg). A műfordítással később sem szakított: Anatole France, Gustave Flaubert és Balzac (Goriot apó!) tolmácsolásai a hazai műfordító-irodalom filológiai csúcsteljesítményei. Tanulmányait az utolsó évben azonban váratlanul megszakítva újságírónak állt. Munkásságának első éveiben rendkívül termékeny szerző volt: radikális hangvételű publicisztikai írásokat, glosszákat, szociálpolitikai „helyzetképeket” közölt, valamint a lapokban különös hangú, népdal ihletésű verseket tett közzé, amelyekben a városi nincstelenek sorsát panaszolta el. Nagy Endre (1877–1938) 1907-ben alapított Bonbonnière kabaréjának és 1908-tól indult Modern Színpadának sorra írta kabarétréfáit, vidám jeleneteit, humoreszkjeit, sanzonjait; de munkáit bemutatta – többek között az Apolló Kabaré, az Intim Kabaré, a Fasor Kabaré stb. is. Jelenetei a könnyed nyelvi humor és a pesties zsánerképek példái, s ugyanezek jellemzik könnyen pergő, ötletekben gazdag, megzenésített verseit is.

     

    Színpadi munkássága nyomán az 1910-es években országosan ismertté vált, jeleneteinek népszerűsége után sikeres színdarabokat írt, amelyek általában egy-egy kabarétréfa vagy vidám egyfelvonásos bővebb és átdolgozott „kiadásai”. Vígjátékai közül kiemelkedik a Dollárpapa (1917) amely valóban – alcíme szerint – a pénz komédiája. A két leányt nevelő, eladósodott Koltay János tanárról a kisvárosban mindenki úgy tudja, hogy van egy dúsgazdag nagybácsija, Amerikában. Amikor Hoffmann Tamás – a nagybácsi – hazatér, kiderül, hogy valójában semmije sincs, ugyanolyan koldusszegény, mint Koltay. Szekeres Jenő ügyvéd, az egyik leány vőlegénye, miután megtudja az igazságot, úgy menedzseli a nagybácsit és jövendőbeli apósát is, hogy a vélt millióknak köszönhetően a kisváros és a család is jól járjon. Az igazság persze kiderül, de mindenkinek jól felfogott érdeke, hogy mégis ragaszkodjon a hazugsághoz. A pénznek a híre is elég ahhoz, hogy életsorsokat befolyásoljon, azaz a korrupcióhoz pénzre sincs szükség, csupán elég ahhoz az, hogy azt higgyék, hogy van… Szintén karrierregény a DoktorSenki (1917), amely a korabeli próza kimagasló alkotása. A szatirikus regény főhőse, Dr. Schenk I. János, egy jó modorú, megnyerő fiatalember, aki a regény végére gyakornokból laptulajdonos, sőt „született” báró lesz. Hihetetlen szerencséjét rokonszenves jellegtelenségének és a véletlenek kedvező közéleti alakulásának köszönhette. Valójában Schenk I. karrierje ugyanannyit ér, mint a dollárpapa vagyona; neki ugyanúgy semmije sincs, és a karrierje is annyi akárcsak a neve… Gábor Andor igazi műfaja ekkor a nagyvárosi életkép: jelenetei, tréfái, sokszor még publicisztikái is a főváros egy-egy általa megfigyelt különös, szokatlan, sajátos jelenségére épültek. Elbeszélései, kisregényei is gyakran zsánerképek összefüggő sorozata, sokszor bizarr vagy gúnyos történetek a pesti élet mocskából. Az I. világháború utolsó éveiben egyre közelebb került a polgári radikálisokhoz, bekapcsolódott az antimilitarista mozgalmakba, írásait, háborúellenes publicisztikáit rendszeresen közölte a Világ c. lap (1917-től). Kezdeti munkásságából kiemelkedik még a Csárdáskirálynő szövegkönyvének fordítása (Kálmán Imre operáját eredetileg német nyelven írta, bem.: Bécs, Johann Strauss Színház, 1915. nov. 17.; Magyarországon: Budapest, Király Színház, 1916. nov. 3.).

     

    Pályafutásának első szakasza 1918 végéig tartott, a polgári forradalom idején kapcsolatba került a Nemzeti Tanáccsal, Magyar Lajos és Pogány József mellett dolgozott. Az összeomlás után, a Tanácsköztársaság hatására, világnézete egyre inkább balra tolódott, még a proletárdiktatúra kikiáltása előtt együttműködött a Visegrádi utcai pártközponttal, és személyesen Kun Bélával. A Tanácsköztársaság alatt a Művelődési Népbiztosságon dolgozott, a sajtó- és színházi ügyek referenseként tevékenykedett. A bukás után letartóztatták (1919. aug. 16.; szabadon engedték: 1919. szept. vége), a börtönben tapasztalt rendőri brutalitás mély hatással volt rá, később is vissza-visszatért politikai írásaiban. Az év végén Bécsben telepedett le, a Bécsi Magyar Ujság főmunkatársaként helyezkedett el (1920-tól), a lapban sorra közölte publicisztikai dolgozatait, amelyek szinte kizárólag a fehérterrorral, valamint Horthy Miklós kormányzó felelősségével foglalkoztak. Több művét illegálisan Magyarországra juttatta (a Goethe Faustjába rejtett agitatív zsebkönyvek ma nagy könyvritkaságok). Szerkesztői tevékenysége idején összekülönbözött Jászi Oszkárral (1875–1957), aki egyenlőségjelet tett a fehér- és a vörösterror között; ez ekkor már Gábor Andor számára vállalhatatlan lett (Jászi-ellenes véleményét És itt jön Jászi Oszkár c. pamfletjében jelentette meg, 1924). A KMP bécsi lapjának, a Proletárnak szerkesztőjeként, valamint több külföldi lap (a New York-i Előre, a Kassai Munkás és a Bukaresti Munkás) bécsi ún. levelezőjeként fejtette ki nézeteit arról, hogy miben különbözik az októbristáktól (= a polgári forradalom híveitől). Az 1920-as években ugyanis már kommunista meggyőződésűnek vallotta magát, olyannyira, hogy marxista esztétikai és osztályharcos történeti dolgozatokat is jegyzett. A magyar kormány nyomására, Bécsből történt kiutasítása után, rövid ideig ún. pártszervező munkát végzett Észak-Franciaországban; egyik agitatív útja során, a lens-i bányáknál letartóztatták (Párizsból is kiutasították, illegálisan visszatért Bécsbe).

     

    Berlinben telepedett le, ahol a Nemzetközi Vörös Segély sajtóirodájának megszervezője és lapjának szerkesztője (1925–1926), a lap megszűnése után más berlini lapoknál helyezkedett el, ill. szovjet lapok berlini tudósítójaként tevékenykedett. Ez a radikális politikai balratolódás azonban kettétörte művészi pályafutását. Szakított a hagyományos irodalmi műfajokkal: verset, kisprózát, drámát már alig-alig írt, munkássága szinte csak publicisztikára és irodalmi riportra korlátozódott. Vallotta, hogy a szocialista irodalomnak a proletariátus „hatalommegragadását” kell szolgálnia, az irodalmi művek legfontosabb kritériuma az agitatorikus értékük. Gábor Andor megszűnt mint író, megszületett viszont a pártmunkás újságíró, aki aszkéta szenvedéllyel vetette bele magát egy új „irodalmi” műfajba, a riportba, valamint az ebből kinőtt újabb műfajokba, a riportnovellába és a riportregénybe. Valójában riportot már korábban is írt, Bécsben (Bank ucca, 1925). Korábbi, nagy vihart kavart munkái azonban az eseményeket próbálták meg utólag rekonstruálni, valamint az eseményekből igyekeztek általánosabb következtetéseket levonni. Berlini riportjai azonban már saját tapasztalataira épültek, a riport szerzője résztvevője lett a leírt valóságnak! Riportjai leginkább Egon Erwin Kisch (1885–1948) filológusi precizitással megírt írásaival vethetők össze. Gábor Andor igen nagyra becsülte a „száguldó riportert”, akiről közismert, hogy négy kontinenst járt be riportjaival, kevésbé ismert azonban, hogy írásai tényekben rendkívül gazdagok, valóságos filológiai remekművek. A filológiai pontosság pedig mindig is közel állt a romanistának indult Gábor Andorhoz.

     

    Hitler hatalomra jutása után a német kommunista írók többségével együtt Moszkvában telepedett le, ezzel elkezdődött utolsó írói korszaka. Moszkvai éveiről lehet a legkevesebbet tudni, elbeszélései (A számla, 1935; Vacsora a Hotel Germániában, 1936) csak halála után jelentek meg. Késői munkáiban ismét filológusi elemző képességét csillogtatta: riporterre emlékeztető nyers tényanyagot felhalmozva mutatta be a fasizmus és a koncentrációs táborok kegyetlenségét. Ábrázolásmódjának újszerűsége a lélektani mozzanatok és a kegyetlen céltudatossággal tönkretett emberi lelkek szenvedéseinek leírása. A sztálini terror árnyékában leírt korrajzai, a fasiszta gépezet részletező megismertetése, minden diktatúra – akár a kommunista rendszerek – alapvetése is lehet. Ugyanakkor közelebbről nem tudjuk, hogy volt-e valamilyen szerepe a Kirov gyilkosság utáni hisztérikus tisztogatásokban; csak az biztos, hogy Barta Sándor (1897–1938) letartóztatása és „likvidálása” után Gábor Andor vette át az Új Hang szerkesztését, s a lap főmunkatársaként működött még – többek között – Gergely Sándor, Lukács György és Révai József is. A folyóirat igen jelentős szerepet játszott a későbbi magyar kultúrpolitika kialakításában, az itt megjelent vitacikkek, elvi állásfoglalások döntően befolyásolták az 1945 után hatalomra került kommunisták ideológiai fejlődését. A lap megszűnése után a háborús sajtóközpontban dolgozott (1941-től Moszkvában, ill. a front előrehaladása után Taskentben, utóbb visszatért a szovjet fővárosba).

     

    A „felszabadulás” után a kommunista vezetők közül az elsők között tért haza: nagy tekintélye és addigi munkássága miatt az Ideiglenes Nemzetgyűlés tagjának is megválasztották. Utolsó éveiben sorra jelentek meg régebbi munkái, maga azonban új, nagyobb vállalkozásokba már nem kezdett. A Szabadságban irodalomtörténeti és -elméleti publicisztikákat írt, és elvállalta a „humor demokratizálását”, azaz egy új élclap, a Ludas Matyi szerkesztését (az 1945. máj. 20-án indult lap nevét is Gábor Andortól kapta, sőt az új hetilap első számában még rímes program-prológot is írt). A Ludas Matyi, amelyet haláláig szerkesztett sokat nyert Gábor Andor „kapcsolati tőkéjével”. Gábor Andor invitálására sorra szerződtek a laphoz régi kabarészerzők (pl. Békeffi István, Király Dezső, Nóti Károly, Stella Adorján stb.) és feltörekvő új humoristák és karikaturisták (pl. Tabi László, a későbbi főszerkesztő, Kishont Ferenc, Szűr Szabó József stb.). A koalíciós korszakban hamar élvezetessé és igen népszerűvé vált lap valójában mindig a kommunista vezetők irányítása alatt működött; jóllehet, amíg tehette, Gábor Andor nem kímélte saját elvtársait sem az időközben 400 000-es példányszámot elérő hetilapban. A lap később teljesen az MDP agitációs és propaganda osztálya befolyása alá került, Gábor Andor már csak elvétve írt egy-két szorongásos publicisztikát. Publicisztikái és humoreszkjei mellett visszatért ifjúkori kedves időtöltéséhez: ismét műfordítással foglalkozott. Ezúttal azonban nem klasszikus francia, hanem orosz irodalmat tolmácsolt. Mind a mai napig az ő fordításában jelenik meg Gorkij (Éjjeli menedékhely; Barbárok; Vássza Zseleznova) és Csehov (Ivanov) néhány ismert színműve. Élete végén már megkeseredett ember lett, úgy érezte, hogy nem kapta meg a régi harcosnak kijáró tiszteletet, mind ideológiai-közéleti mind kultúrpolitikai-irodalmi téren perifériára került. Úgy tűnt, az új hatalomnak nem volt szüksége régi harcosára. 

    Emlékezet

    Hazatérése után Budapesten élt és tevékenykedett, utolsó otthona a XIV. kerületben (= Istvánmező), a Zichy Géza utca 8-ban volt. Budapesten hunyt el, a Magyar Újságírók Országos Szövetsége (MÚOSZ) székházában ravatalozták fel, a Kerepesi úti Temetőben nyugszik. Ravatalánál az MDP KV nevében Andics Erzsébet, a Magyar Írók Szövetsége nevében Darvas József búcsúztatta. Sírját a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság védetté nyilvánította (2001-ben). Zichy Géza utcai lakásából ideiglenesen Gábor Andor Emlékszoba lett, majd később az emlékhely a Petőfi Irodalmi Múzeumba (PIM) költözött, ahol évekig állandó kiállításként működött.

     

    Már halála évében kiadták válogatott verseit és publicisztikai írásait, s elkezdődtek összegyűjtött művei kiadásának munkálatai is (az első kötetek 1955-ben láttak napvilágot). Az életmű legismertebb kutatója Diószegi András (1929–1979) volt, aki 1957-től vette át az összegyűjtött művek gondozását (a sorozatban, 1964-ig összesen 14 kötet jelent meg). Gábor Andor halála után, hagyatékának gondozója, özvegye, Halpern Olga lett. A Halpern Olga által összegyűjtött és rendszerezett kéziratokat az MTA Kézirattára őrzi. Özvegye, emlékére Gábor Andor-díjat alapított (irodalmi, nyelvészeti vagy kiemelkedő műfordítói tevékenységért, 1958-ban; a plakett Domokos Béla alkotása). A kitüntetettek a jutalmat kétévente – Gábor Andor születésnapján – vehetik át. Az életmű gyakran kiadott, két emblematikus művéből nagy sikerű film (Dollárpapa, 1956; rendezte: Gertler Viktor, főszereplő: Rajz János) és tévéfilm (Doktor Senki, 1978; rendezte: Málnay Levente, főszereplő: Oszter Sándor) készült. Első szobrát Kaposvárott, a róla elnevezett Gábor Andor téren állították fel (bronz mellszobor, Schaár Erzsébet alkotása, 1970). Újabb szobra a margitszigeti sétányon látható (szintén bronz mellszobor, Domokos Béla alkotása, 1984). Nevét vette fel a babócsai Gábor Andor Általános Iskola és Óvoda

    Elismerés

    A Magyar Népköztársaság Érdemrendje (1950).

     

    Kossuth-díj (posztumusz, 1953).

    Főbb művei

    F. m.: Buta a feleségem és egyéb bolondságok. Elbeszélések. (Mozgó Könyvtár. 67. Bp., 1911)
    Böske a becsületét ajánlja. Elbeszélések. (Mozgó Könyvtár. 73. Bp., 1911)
    Fehér kabarédalok. (Bp., 1911)
    Jaj, a feleségem! és egyéb jelenetek. (Bp., 1912)
    Pesti sirámok. Könyv a beteg városról. Karcolatok. (Bp., 1912)
    A sarkantyú. Dráma 3 felvonásban. Liptai Imrével. (Bp., 1912)
    Petur meg a dinnye és más 30 humor. (Bp., 1913; 2. kiad. 1928)
    Tarka rímek. 77 vers. (Bp., 1913)
    Mit ültök a kávéházban? Tárcák. (Bp., 1914)
    Ciklámen. Színjáték 3 felvonásban. (Bp., 1915)
    A kozák és egyéb jelenetek. (1–2. kiad. Bp., 1915; 3. kiad. 1916)
    Mancika, tündér! Vidám és szomorú jelenetek. A címlapot, mely Medgyaszay Kálmánt és Rózsahegyi Kálmánt ábrázolja Bíró Mihály rajzolta. (Bp., 1915)
    Palika. Színmű 3 felvonásban. (1–2. kiad. Bp., 1915)
    Untauglich úr. Regény az itthonmaradtakról. (Bp., 1915; Milliók Könyve. 2. kiad. Bp., 1916)
    A kanári és egyéb vadállatok. Jelenetek. A címlap Bíró Mihály színes rajzával illusztrálva. (Bp., 1916)
    A polgőr és egyéb jelenetek. Aranyozott egészvászonkötésben is. (Bp., 1916)
    Szépasszony. Vígjáték 3 felvonásban. (Bp., 1916; 2. kiad. 1917)
    Dollár-papa. A pénz komédiája 4 felvonásban. (Bp., 1917)
    Duó. Tréfás versek és verses tréfák. Színes illusztrált papírborítóval. (Bp., 1917)
    A hatalmas vadász és egyéb figurák. A címlap Bíró Mihály színes rajzával illusztrálva. (Bp., 1917)
    Meghalni jobb. Kisregény. Fűzve, festett kiadói borítékban. (Az Érdekes Ujság ingyenes húsvéti regénymelléklete. Bp., 1917)
    Harminchárom. Versek. A kötet könyvdísze Végh Gusztáv munkája. (Bp., 1917)
    Doktor Senki. I–II. köt. Regény. (Bp., 1918; németül: Dr. Niemand. Die Geschichte einer Karriere. Leipzig, 1922)
    Hét pillangó. Regény. (Bp., 1918; németül: Berlin, 1920)
    Majd a Vica! Vígjáték 3 felvonásban. (Bp., 1918)
    Öregszem mégis… Karcolatok, elbeszélések. Színes illusztrált papírborítóval. A kötet könyvdísze Végh Gusztáv munkája. (Bp., 1918)
    A princ. Vígjáték 3 felvonásban. (Bp., 1918)
    A vágyak valcere és egyéb elbeszélések. (Bp., 1918)
    Vidám könyv. Elbeszélések. (Bp., 1918)
    Az én hazám. Versek az emigrációból. (1–2. kiad. Bécs, 1920)
    Ezt izenem. Cikkek. (Bécs, 1920)
    Egerszeg. Három kép a magyar életről és a magyar halálról. Az átragasztott borítófedél védőlapján: Goethe: Faust. Színművek. (Bécs, 1922; német nyelven is)
    Halottak arcai. Próza. (Bécs, 1922)
    Világomlás. Új versek. (Wien, 1922)
    És itt jön Jászi Oszkár, aki megeszi Marxot és Lenint. (Wien, 1922)
    Mert szégyen élni, s nem kiáltani. Versek. (Wien, 1923)
    Bank ucca, vagyis: hogy rabolták ki a magyar urak a bécsi szovjetkövetséget? (Bécs, 1925)
    Die Rechnung und andere Erzählungen aus dem Dritten Reich. (Moskau, 1936)
    G. A. összegyűjtött költeményei. (Moszkva, 1940)
    Hazámhoz. Versek. (Moszkva, 1943)
    Rehákné lelkem! Két pesti szomszédasszony beszélgetései. I–II. köt. (Moszkva, 1943–1944)
    Nyissátok ki a jövő kapuját! Versek. Balázs Bélával. (Moszkva, 1944)
    Így kezdődött… Riportok, publicisztikai írások. (Bp., 1945)
    G. A. versei. (Bp., 1947)
    Bécsi levelek. Válogatott cikkek, publicisztikai írások. (Bp., 1949)
    G. A. válogatott cikkei. (Bp., 1953)
    G. A. válogatott versei. A bevezető tanulmányt Illés Béla írta. (Bp., 1953)
    Összegyűjtött novellák. Ford. Réz Ádám, Lányi Viktor. (G. A. összegyűjtött művei. Bp., 1954)
    Összegyűjtött versek. (G. A. összegyűjtött művei. Bp., 1954)
    Összegyűjtött cikkek. I. köt. 1920–1921. Az előszót Illés Béla írta. (G. A. összegyűjtött művei. Bp., 1955)
    Doktor Senki. Regény. I–II. köt. Az utószót Diószegi András írta, ill. Kondor Lajos. (Olcsó Könyvtár. 16–17. Bp., 1957)
    Irodalmi tanulmányok. Sajtó alá rend., az előszót írta Diószegi András. (G. A. összegyűjtött művei. Bp., 1957)
    Untauglich úr. Regény az itthonmaradtakról. – Doktor Senki. Két regény. Sajtó alá rend., az előszót írta Diószegi András. (G. A. összegyűjtött művei. Bp., 1958)
    Ahogy én látom. Tárcák. Sajtó alá rend., az előszót írta Diószegi András. (G. A. összegyűjtött művei. Bp., 1958)
    Pesti sirámok. Tárcák. Sajtó alá rend., az előszót írta Diószegi András. (G. A. összegyűjtött művei. Bp., 1958)
    A számla. Novellák. Az utószót Halász Sándor írta. (Kincses Könyvtár. Bukarest, 1959; lengyelül: Warszawa, 1960)
    Der rote Tag rückt näher. Reportagen und Skizzen. Az előszót Seghers, Anna írta. (Berlin, 1959)
    Színművek. Sajtó alá rend., az előszót írta Diószegi András. (G. A. összegyűjtött művei. Bp., 1959)
    A labda-éposz. Elbeszélés. (Az igazi győzelem. Novellák és elbeszélések a sport világából. Vál., szerk. Nádass József. Bp., 1959)
    Véres augusztus. Vál. cikkek. Sajtó alá rend., az előszót írta Diószegi András. (G. A. összegyűjtött művei. Bp., 1959)
    Hektor. – Mária. Egyfelvonásos színművek. (Egyfelvonásosok. Bp., 1960)
    Bécsi levelek. Válogatott cikkek, publicisztikai írások. Sajtó alá rend., az előszót írta Diószegi András. (G. A. összegyűjtött művei. Bp., 1960)
    Berlini levelek. Sajtó alá rend., az előszót írta Diószegi András. (G. A. összegyűjtött művei. Bp., 1960)
    Doktor Senki. Reg. és novellák. Vál. Diószegi András. (Aranykönyvtár. Bp., 1960)
    G. A. válogatott művei. Vál., szerk. Diószegi András. (Magyar Klasszikusok. Bp., 1961)
    Fölszáll a köd. Versek, elbeszélések. Vál., az előszót írta Pataki Bálint. (Tanulók könyvtára. 14. Bukarest, 1962)
    G. A., Gelléri Andor Endre és Nagy Lajos válogatott írásai. Vál., sajtó alá rend., az utószót írta Gábor Emil. A bevezető tanulmányokat Bölöni György, Illés Béla és Kosztolányi Dezső írta. (Iskolai Könyvtár. Bp., 1962)
    Szokj le róla! Humoreszkek, szatírák. Vál. Márványi Judit, ill. Réber László. (Vidám Könyvek. 5. Bp., 1962)
    Tarka rímek. Jelenetek, humoreszkek, szatírák. Sajtó alá rend., az előszót írta Diószegi András. (G. A. összegyűjtött művei. Bp., 1962)
    Igen, kollégáim! Sajtó alá rend., az előszót írta Diószegi András. (G. A. összegyűjtött művei. Bp., 1964)
    Doktor Senki. Reg. Ill. Würtz Ádám. (Bp., 1966; 2. kiad. 1973; szerb nyelven: Újvidék, 1961; oroszul: Moszkva, 1978; litván nyelven: Vilnius, 1981; grúz nyelven: Tbiliszi, 1981)
    Erélyes elégia. Vál. versek. Vál., az utószót írta Diószegi András. (Bp., 1967; 2. kiad. 1978)
    Vacsora a Hotel Germániában. Elbeszélések. Ford. Lányi Viktor, Réz Ádám. (Kiskönyvtár. Bp., 1974)
    Panoptikum. G. A.: Ahogy én látom c. kötete alapján az 1938–1940 közötti írásaiból. Minikönyv. Bibliofil kiadvány műanyag védőtokban. Összeáll. Benkő Károly, az előszót Goda Gábor írta. (A MÚOSZ kiadványa. Bp., 1978)
    Gespenster bei Sonnenlicht. Reportagen, Skizzen, Kurzgeschichten. Eine Auswahl. Szerk. Günther, Harri, ill. Grosz, George. (Halle–Leipzig, 1979)
    Doktor Senki. Regény. Az utószót Diószegi András írta. (Olcsó Könyvtár. 870. Bp., 1982)
    Így volt, kortársaim! Vál. publicisztikai írások. Vál., szerk., a bevezető tanulmány írta József Farkas. (Bp., 1984)
    Kedves Anyóli! G. A. levelei Vidor Ferikének. A függelékben G. A. levelei Révai Józsefnek. Sajtó alá rend. Petrányi Ilona. Az előszót Tasi József írta. (Irodalmi múzeum. Bp., 1988)
    Hét pillangó. Regény. Az utószót Bächer Iván írta. (Bp., 1999)
    Tarka rímek. Szerk. Simor András. (Táncsics-sorozat. 19. A budapesti Táncsics Mihály Gimnázium kiadványai. Bp., 2003)
    Büszke dal. Vál. versek. Vál., szerk. Simor András. (Z-sorozat. Bp., 2008)
    Szépasszony. Színművek. Vál., az utószót írta Győrei Zsolt. (Bp., 2010)
    Régi meg új. Színmű 3 felvonásban. Szerk. Simor András. (Z-sorozat. Bp., 2012)

     

    ford.: Lavedan, Henri: Elbeszélések. (Magyar Könyvtár. 338. Bp., 1903)
    Zangwill, Israel: A matrác-sír. – A palesztinai zarándok. Elbeszélések. Ford. (Magyar Könyvtár. 348. Bp., 1903)
    Haraucourt, Edmond: Léghajón és egyéb elbeszélések. (Magyar Könyvtár. 358. Bp., 1903)
    Habberton, John: Helén fiacskái. Regény. (Magyar Könyvtár. 362–363. Bp., 1903)
    France, Anatole: Crainquebille. – Putois. Elbeszélések. (Magyar Könyvtár. 399. Bp., 1904)
    France, Anatole: Gallio. Elbeszélés. (Magyar Könyvtár. 421. Bp., 1905)
    Verne, Jules: A világ ura. Regény. (Verne Gyula összes munkái. Bp., 1906)
    Molière: A tudós nők. Verses vígjáték 5 felvonásban. (Magyar Könyvtár. 472–473. Bp., 1907 és Molière remekei magyar és külföldi művészek rajzaival. Remekírók Képes Könyvtára. Bp., 1908)
    Flaubert, Gustave: Heródiás. Elbeszélések. (Magyar Könyvtár. 509. Bp., 1908)
    Flaubert, Gustave: Egy jó lélek. Regény. (Magyar Könyvtár. 518. Bp., 1908)
    Balzac: Goriot apó. Jelenetek a párizsi életből. Regény. (A világirodalom klasszikus regényei. Bp., 1909)
    Weininger Ottó: Nem és jellem. (Bp., 1913; 2. kiad. 1922; 3. kiad. 1930)
    Mistral, Frederi: Mirèio. Provençal költemény. Ford. (Bp., 1916)
    Bang, Herman: A négy ördög. Regény az artista világból Ford. (Bp., 1918)
    Lukács György: Lenin. Tanulmány Lenin gondolatainak összefüggéséről. Németből ford. Az átragasztott borítófedél védőlapján: Goethe: Faust. Színművek. (Wien, 1924)
    Bikov, Pavel Mihajlovics: A cári család vége. A Romanovok utolsó napjai. Eddig közzé nem tett hivatalos okmányok alapján írta P. M. Bikov. Ford. G. A. (New York, 1927)
    Gorkij: Jegor Bulicsov és a többiek. Színmű 3 felvonásban. (Bp., 1947)
    Molière: A tudós nők. Verses vígjáték 5 felvonásban. (Új kiad. Bp., 1947)
    Hauptmann, Gerhart: A bunda. Tolvajkomédia négy felvonásban. (Mindenki színháza. Bp., 1947)
    Szimonov, Konsztantyin: Az orosz kérdés. Színjáték 3 felvonásban, 7 képben, műmellékletekkel. Ford. (Bp., 1947; Szovjet színpad. 9. 2. kiad. 1950)
    Gorkij: Vássza Zseleznova. Színmű. Ford. (Révai Könyvtár. 29. Bp., 1949; új kiad. 1954)
    Csehov: Ivanov. Színmű. Ford. (Csehov drámai művei. Bp., 1950)
    Szofronov, Anatolij: Moszkvai jellem. Színmű. Ford. G. A., a rendezői utasításokat írta Simon Zsuzsa. 5 táblával. (Népi színjátszás. 1. Bp., 1950)
    Belinszkij, Visszarion: Válogatott esztétikai tanulmányok. Ford. Többekkel. (Bp., 1950)
    Szurov, Anatolij: Szabad a pálya. Színmű 4 felvonásban. Ford. (Szovjet színpad. Bp., 1950)
    Gorkij: Éjjeli menedékhely. Dráma 4 felvonásban. – Jegor Bulicsov és a többiek. Színmű 3 felvonásban. Ford. (Gorkij válogatott művei. 10. Bp., 1952)
    Gorkij: Barbárok. Jelenetek egy vidéki városból. Ford. (Szovjet színpad. Bp., 1953)
    Kornyejcsuk, Alekszandr: A nagy műtét. Színmű. Ford. (Szovjet színpad. Bp., 1955)
    Gorkij: Éjjeli menedékhely. Dráma 4 felvonásban. Ford. Az utószót Héra Zoltán írta. (Világirodalmi Kiskönyvtár. Bp., 1956)
    Mistral, Frederi: Mirèio. Provençal költemény. – Roland ének és kisebb műfordítások. I–II. köt. Ford. Sajtó alá rend., az előszót írta Diószegi András. (G. A. összegyűjtött művei. Bp., 1957)
    Csehov: Ivanov. Színmű. Ford. (Anton Pavlovics Csehov művei. IV. köt. Színművek. Bp., 1959)
    Gorkij: Éjjeli menedékhely. Dráma 4 felvonásban. Ford. Az utószót Domokos Géza írta, ill. Szász Endre. Bibliofil kiadás is. (Bp., 1960)
    Gorkij: Éjjeli menedékhely. – Barbárok. Ford. (Gorkij művei. V. köt. Színművek. 1901–1906. Bp., 1961)
    Hauptmann, Gerhart: A bunda. Ford. (A világirodalom klasszikusai. Hauptmann, Gerhart: Drámák. Bp., 1962)
    Lukács György: Lenin. Ford. G. A. (Kortárs, 1967)
    Gorkij: Éjjeli menedékhely. Dráma 4 felvonásban. Ford. (Diákkönyvtár. Bp., 1980; 2. kiad. 1986)
    Gorkij: Éjjeli menedékhely. Dráma 4 felvonásban. Ford. (Gorkij: Drámák. Bp., 1983)
    Habberton, John: Helén fiacskái, vagyis ártatlan és gonosz, angyali és ördögi és rettentő dolgaiknak elbeszélése. Reg. Ford. Ill. Padma Vati. (Szeged, 1994)
    Gorkij: Éjjeli menedékhely. Dráma 4 felvonásban. Ford. (Populart Füzetek. 20. századi orosz dráma. Bp., 1995)
    Verne, Jules: A világ ura. Reg. Hasonmás kiad. (Bp., 1996)

     

    szerk.: Puskin: Költemények és egyéb verses munkák. Lírai és kisebb költemények, elbeszélő költemények, mesék, drámai művek. Szerk. Gáspár Endrével. (Moszkva, 1940?)
    Puskin válogatott művei. I–II. köt. Vál., szerk. Gáspár Endrével. Ill. Győry Miklós. (2. jav. kiad. Bp., 1949)
    Sasok nemzedéke. Szovjet költők versei az ifjúságról az ifjúságnak. Összeáll. Békés Istvánnal, Lányi Saroltával. (Bp., 1949)
    Becher, Johannes R. A hazatérő. Versek a Dichtung c. kötetből. Szerk. Kardos Lászlóval, a bevezetést Kardos László írta. (Bp., 1951)
    Dalok Sztálinról. Szerk. Urbán Eszterrel. (Bp., 1951)
    Majakovszkij válogatott versei. Szerk. Kardos Lászlóval. (Bp., 1951)
    Lermontov válogatott költeményei. Szerk. Kardos Lászlóval, a bevezetést Kardos László írta. (Bp., 1951)
    Kolcov, Alekszej: Dalok. Versek. Szerk. Gáspár Endrével. (Bp., 1952). 


    F. színművei: A sarkantyú. Dráma 3 felvonásban. Liptai Imrével. (Bem.: Nemzeti Színház, 1912. nov. 8.)
    Palika. Színmű 3 felvonásban. (Bem.: Nemzeti Színház, 1915. okt. 16.)
    Ciklámen. Színjáték 3 felvonásban. (Bem.: Vígszínház, 1915. dec. 18.; Józsefvárosi Színház, 1988. dec. 2.; Karinthy Színház, 1998. nov. 19.; némafilmen bem.: Uránia, 1917. szept. 21.)
    Szépasszony. (Bem.: Nemzeti Színház, 1916. nov. 14.)
    Dollár-papa. A pénz komédiája 4 felvonásban. (Bem.: Magyar Színház, 1917. febr. 3.; Vígszínház, 1945. okt. 26.; Kecskeméti Katona József Színház, 1972. máj. 19.; Vidám Színpad, 1975. febr. 21.; Szegedi Nemzeti Színház, 2005. ápr. 8.; Karinthy Színház, 2007. okt. 4.)
    A princ. Vígjáték 3 felvonásban. (Bem.: Vígszínház, 1918. márc. 15.)
    Majd a Vica! Vígjáték 3 felvonásban. (Bem.: Magyar Színház, 1918. nov. 9.). 

    Irodalom

    Irod.: Fenyő Miksa: G. A.: Palika. Színmű 3 felvonásban. (Nyugat, 1915)
    Bárdos Arthur: Ciklámen. Színjáték 3 felvonásban. (Nyugat, 1916)
    Somogyi Helikon. A Somogy megyei származású, vagy Somogyban több-kevesebb ideig lakó, vagy legalábbis Somoggyal kapcsolatban működő költők, írók, művészek lexikona. Szerk. Hortobágyi Ágost. (Kaposvár, 1928)
    Magyar zsidó lexikon. Szerk. Újvári Péter. (Bp., 1929)
    Sőtér István: G. A. (S. I.: Négy nemzedék. Élő magyar költők. Bp., 1948; S. I.: Tisztuló tükrök. Bp., 1966 és S. I. Gyűrűk. Bp., 1980)
    Illés Béla: G. A. (Csillag, 1953)
    Goda Gábor: Egy forradalmi humanista. (Élet és Irodalom, 1953. 27.)
    Diószegi András: G. A. (Kortárs, 1958)
    Kardos László: G. A. műfordításai. (Kortárs, 1958 és K. L.: Száz kritika. Bp., 1987)
    Kabdebó Lóránt: A politikus műfordító. G. A. versfordító pályája. (Borsodi Szemle, 1959)
    Diószegi András: G. A. életútja Pesttől Bécsig. (Irodalomtörténeti Közlemények, 1959)
    Polgár Erzsébet: G. A. Ajánló bibliográfia könyvtárosok számára. (Bp., 1959)
    Bölöni György: G. A. (B. Gy.: Magyarság – emberség. Bp., 1959 és B. Gy.: Nemzedékről nemzedékre. Bp., 1966)
    Györe Imre: G. A.: Berlini levelek. (Kortárs, 1960)
    Markovits Györgyi: „Mert szégyen élni…” G. A. kitiltott verseskötete. 6 képpel. (Magyar Könyvszemle, 1962)
    Hegedűs Géza: Szent eszmék kintornása. Tíz évvel G. A. halála után. (Kortárs, 1963)
    Diószegi András: G. A. (Forradalmi magyar irodalom. Tanulmányok a magyar szocialista irodalom történetéből. Szerk. Illés László, Szabolcsi Miklós. Bp., 1963)
    Magyar irodalmi lexikon. I–III. köt. Főszerk. Benedek Marcell. (Bp., 1963–1965)
    Fuchs Simon: G. A. művei Romániában. (Korunk, 1964)
    Osváth Béla: G. A. (O. B.: Türelmetlen dramaturgia. Bp., 1965)
    Diószegi András: G. A. Kismonográfia. (Irodalomtörténeti Könyvtár. Magyar Írók. 2. Bp., 1966)
    Diószegi András: G. A. (Arcképek a magyar szocialista irodalomból. Szerk. Illés László. Bp., 1967)
    Iwan Goll és G. A. levelei Barta Sándorhoz. (Irodalomtörténeti Közlemények, 1967)
    Diószegi András: A lírikus G. A. (D. A.: Megmozdult világban. Bp., 1967)
    Tóbiás Áron: G. A. Emlékmúzeum. (Múzeumi Magazin, 1969)
    Tiszay Andor: Balázs Béla, G. A. és a munkásdal. (Kóta, 1972)
    G. A. levelei Szekfű Gyulához. Közli Vértesy Miklós. (Irodalomtörténeti Közlemények, 1972 és külön: A budapesti Egyetemi Könyvtár kiadványai. 34. Bp., 1972)
    Marth Hildegárd: A G. A.-hagyaték. Kat. – Függelék: Gábor Andorné Halpern Olga hagyatéka. Kat. (A Magyar Tudományos Akadémia Kézirattárának katalógusai. 8. Bp., 1974)
    Hegedűs Géza: A magyar irodalom arcképcsarnoka. Irodalmi portrék száz magyar íróról. (Bp., 1976)
    G. A. Emlékszoba. Kiállítási vezető. Összeáll. Sára Péter. (A Petőfi Irodalmi Múzeum kiadványa. Bp., 1977)
    Lichtmann Tamás: Küzdelem az antifasiszta egységfront megteremtéséért. G. A. levelei 1939-ből. (Irodalomtörténeti Közlemények, 1979)
    Veres András: G. A. igen, Jászi Oszkár nem? – Tasi József: Októbrizmus vagy bolsevizmus. G. A. és Jászi Oszkár polémiája. (Irodalomtörténeti Közlemények, 1981)
    Somogyi életrajzi kislexikon. Összeáll. Hajdó Lászlóné, Hódossy Ferencné. (2. bőv. kiad. Kaposvár, 1981)
    Antal Gábor: A „könnyűlovasság” tábornoka. Száz éve született G. A. (A. G.: Üdvösség mára és holnapra. Bp., 1986)
    G. A. emlékezete. Centenáriumi tanácskozás Barcson. Szerk. Laczkó András. (Kaposvár, 1986)
    Kalmár Melinda: G. A. emlékezete. (Irodalomtörténeti Közlemények, 1987)
    József Farkas: A polgári társadalom bírálatától az antifasiszta küzdelemig – G. A. (J. F.: Erkölcs és hivatástudat. Bp., 1989)
    Kovács József: Kedves Anyóli! G. A. levelei Vidor Ferikének. (Irodalomtörténeti Közlemények, 1990)
    Pető Gábor Pál: Két sajtóhiba között. Adatok G. A. életéhez születésétől első publikációjáig. (Irodalomtörténet, 1990)
    Pető Gábor Pál: Adalékok G. A. újságírói pályakezdésének és első korszakának történetéhez. 1903–1907. (Magyar Könyvszemle, 1991)
    Pető Gábor Pál: Egy könyv különös elő- és utótörténete. G. A. „Pesti sirámok” c. kötetének keletkezése és sorsa. (Irodalomtörténet, 1992)
    S. M.: G. A. (Az Ideiglenes Nemzetgyűlés almanachja. Bp., 1994)
    Magyar színházművészeti lexikon. Szerk. Székely György. (Bp., 1994)
    Don Péter: Magyar zsidó históriák. Anekdota-lexikon. (Bp., 1997)
    Születtem… Magyar írók önéletrajzai. Összeáll. Csiffáry Gabriella. (Bp., 1999)
    Humorlexikon. Szerk. Kaposy Miklós. (Bp., 2001)
    Bistey András: Fél százada halott kortárs költő. G. A.: Büszke dal. – Bóka László: G. A. (Ezredvég, 2008)
    László Ferenc: Elsüllyedt szerzők. XXVII. Fittyet hányt. G. A. (Magyar Narancs, 2010. 44.)
    Simor András: A „Palika” és a „Dollárpapa” szerzője. G. A.: Szépasszony. (Ezredvég, 2011)
    Bistey András: Régi meg új. G. A. ismeretlen színműve. (Ezredvég, 2012). 

    Megjegyzések

    Lexikonok téves születési adata: jan. 20. és téves születési helye: Újnéppuszta! 

    Szerző: Kozák Péter
    Műfaj: Pályakép
    Megjelenés: nevpont.hu 2015

    Foglalkozások

    agrárpolitikus (12), állatorvos (69), állattenyésztő (16), antropológus (12), atléta (18), bakteriológus (14), bányamérnök (38), belgyógyász (77), bencés szerzetes (30), bibliográfus (22), biofizikus (11), biokémikus (36), biológus (177), bíró (13), bőrgyógyász (17), botanikus (61), ciszterci szerzetes (16), csillagász (16), diplomata (26), edző (66), egyházi író (20), énekes (14), entomológus (24), építész (65), építészmérnök (26), építőmérnök (31), erdőmérnök (44), esztéta (32), etnográfus (77), evangélikus lelkész (13), farmakológus (18), feltaláló (18), festő (119), festőművész (116), filmrendező (12), filológus (56), filozófus (74), fizikus (107), fiziológus (14), fogorvos (18), földbirtokos (12), földmérő mérnök (19), folklorista (32), fül-orr-gégész (22), gazdasági mérnök (97), gazdasági vezető (10), gazdaságpolitikus (23), genetikus (12), geofizikus (14), geográfus (52), geológus (68), gépészmérnök (150), grafikus (66), gyermekgyógyász (34), gyógypedagógus (14), gyógyszerész (38), hadtörténész (15), helytörténész (14), hidrológus (13), honvéd tábornok (58), honvédtiszt (21), iparművész (15), író (889), irodalomtörténész (263), jezsuita szerzetes (11), jogász (298), jogtörténész (18), karnagy (12), kémikus (168), kertész (31), kertészmérnök (20), klasszika-filológus (42), kohómérnök (23), költő (170), könyvtáros (63), közgazdász (167), kritikus (51), kultúrpolitikus (19), labdarúgó (31), levéltáros (88), matematikus (92), mérnök (667), meteorológus (14), mezőgazda (116), mezőgazdasági mérnök (96), mikológus (12), mikrobiológus (22), miniszterelnök (15), műfordító (196), műgyűjtő (17), művelődéstörténész (33), művészeti író (13), művészettörténész (89), muzeológus (80), nagybirtokos (62), neonatológus (14), neurológus (41), neveléstörténész (11), növénynemesítő (29), numizmatikus (10),


    © Névpont, 2017. | A címszavakat írta, szerkesztette: Kozák Péter | Kapcsolat: kozakpeter@nevpont.hu, nevpont@kozakpeter.hu