Ábel Jenő
Ábel Jenő

2020. október 29. Csütörtök

Ábel Jenő

klasszika-filológus, irodalomtörténész, művelődéstörténész

Születési adatok

1858. július 24.

Pest

Halálozási adatok

1889. december 13.

Budapest

Temetési adatok

1889. december 15.

Budapest

Kerepesi út


Család

Ábel Jenő szülei: Ábel Albin (†1888. márc. 5. Budapest. Temetés: 1888. márc. 7. Kerepesi út) osztrák származású zenetanár, zongoramester, Knight, Claudia (†1898. ápr. 17. Ózd) angol nevelőnő, majd nyelvtanár.

Ábel Jenő testvére: Ábel Gyula (1863–1942. nov. 24. Budapest. Temetés: 1942. nov. 29. Farkasrét) gépészmérnök, a Rimamurányi-Salgótarjáni Vasmű Rt. ózdi vasgyárának igazgatója. Ábel Gyula felesége: szentisvánbaksai Kádas Malvin (†1967. febr. Bp. Temetés: 1967. febr. 20. Farkasrét). Ábel Gyula leányai: Gaál Andrásné Ábel Alice és Major Kálmánné Ábel Lili.

Ábel Jenő felesége: 1882–1889: Bosányi Gizella (†1900. ápr. 2. Budapest. Temetés: 1900. ápr. 4. Kerepesi út), Bosányi József biztosítótársasági hivatalnok leánya. Bosányi Gizella testvérei: dr. Bosányi Iván (1847. Szolnok–1918. ápr. 18. Bp. Temetés: 1918. ápr. 20. Kerepesi út) jogász, ügyvéd, Budapest székesfőváros törvényhatósági bizottságának tagja, Bosányi Endre (1857. jún. 7. Pest–1927. jún. 7. Bp. Temetés: 1927. jún. 9. Farkasrét) vegyészmérnök, gazdasági író, kir. tanácsos, a Ferenc József-rend lovagja, Bosányi Gyula és Lamprecht Emilné Bosányi Emma. Bosányi Iván felesége: Edwards Ellen (1849–1939) pedagógus, az angol nőnevelési módszer egyik magyarországi megalapítója. Bosányi Endre fia: Bosányi Andor (1884. jan. 17. Bp.–1954. aug. 16. Bp.): orvos, gyermekgyógyász, egyetemi magántanár.

Az 1918-tól borsodi előnevű Bosányi család Bossányi változatban is írta a nevét (de nem azonos a nagybossányi és kisprónai előnevű nemesi Bossányi családdal).

 

Ábel Jenő gyermekei: Fia: Ábel Pál (1884. febr. 29. Bp.); leányai: Ábel Irma, Széll Mihályné Ábel Margit (†1939. nov. 30. Budapest) tanítónő és Ábel Gizella.

Ábel Jenő unokája: Széll Jenő (1912. jún. 13. Bp.–1994. jan. 15. Bp.) politikus, diplomata, műfordító, Nagy Imre titkára, a Magyar Rádió kormánybiztosa.

Iskola

A budapesti evangélikus gimnáziumban éretts. (1875), osztályfőnöke öt éven át Heinrich Gusztáv volt, humánoktatói Bászel Aurél, Böhm Károly, Elischer József és Fröhlich Róbert voltak.

A budapesti tudományegyetemen bölcsészdoktori és középiskolai tanári okl. szerzett (1878); ismereteit Angliában, Belgiumban, Hollandiában és Németországban egészítette ki, majd Olaszországban járt hosszabb tanulmányúton (1878 ősze-tele). A későbbkori görög eposz tárgykörben magántanári képesítést szerzett (1880). Az MTA tagja (l.: 1882. jún. 1.).

Édesapja osztrák, édesanyja angol származású, anyanyelve azonban magyar volt, kiválóan tudott angolul, németül franciául, olaszul (az ókori és a középkori latin, valamint az ógörög, az újgörög és különböző nyelvjárásai mellett).

Életút

A budapesti V. kerületi kir. katolikus főgimnázium r. tanára (1879–1883), a budapesti tudományegyetemen a görög filológia rk. (1883–1887), ny. r. tanára (1887–1889), a vatikáni levéltárban, ill. a konstantinápolyi császári könyvtárban kutatott (Csontosi Jánossal, Thaly Kálmánnal, 1889. szept.–okt.).

A magyarországi klasszika-filológiai tudomány nemzetközileg is kiemelkedő képviselőjeként, elsősorban a késői – Homérosz utáni – görög eposzköltészettel és a középkori és kora újkori latin nyelvű magyarországi műveltséggel foglalkozott.

Az orosz–török háború idején, 1877-ben II. Abdul Hamid szultán – politikai gesztusként – harmincöt Mátyás király könyvtárából származó kódexet visszaajándékozott Magyarországnak. Az 1877. ápr. végén visszajuttatott korvinákat Csontosi János (1846–1918) mutatta be a Nemzeti Múzeumban. A legenda szerint az előadás után Ábel Jenő felkereste Csontosit, akit hazáig elkísért, és elhalmozta kérdéseivel. Csontosinak feltűnt a mindössze tizenkilenc éves fiatalember meglepően nagy tudása, nemsokára bevonta Ábel Jenőt a korvinákkal kapcsolatok kutatásokba. A hazatért kódexek filológiai vizsgálatával végül is az MTA az egyetemi hallgató (!) Ábel Jenőt bízta meg, aki 1878-ban márc. 4-én az akadémiai nyilvánosság előtt ismertette eredményeit. Korábban Magyarországon a kódexekkel csak külsőleg foglalkoztak: megmérték a nagyságát, vizsgálták a kötését, a címlapot, a díszes iniciálékat. Első, nagy feltűnést keltő munkájával, a kódexekben fellelhető ókori és kora középkori szövegek elemzésével, művelődéstörténeti jelentőségük felismerésével nemcsak a hazai korvinakutatás, de a magyarországi humanizmus-kutatás egyik megalapozója lett.

Ábel Jenő miután sikeresen megvédte doktori értekezését vizsga nélkül (addigi szakmai elismeréseként) középiskolai tanári oklevelet is szerzett. Tanulmányai befejezése után hosszabb időt töltött Olaszországban, ahol a milánói Ambrosiana Könyvtárban megtalálta a kövek mágikus hatását tárgyaló, addig ismeretlen Lithika (Kövek könyve) c. későantik tankölteményt. Tudományos eredményéről különös módon egy humanista levél formájában számol be mesterének, Ponori Thewrewk Emilnek (Epistula ad Aemilium Thewrewk de Ponor de codice Ambrosiano Lithicorum, 1878. okt.; megjelent: 1879). Ez az episztola nemzetközileg is ismertté tette a nevét, megjelenése korszakos jelentőségű a hazai klasszika-filológia történetében.

Hátralévő mindössze tíz aktív évében erejét megfeszítve, megszállottan dolgozott. Alapvető tanulmányokat közölt a klasszikus görög himnuszköltészetről, Tacitus és Terentius munkásságáról, humanista tárgyú munkái közül kiemelkednek Petrarcával, Janus Pannoniusszal kapcsolatos adatközlései, feldolgozta a magyarországi középkori egyetemek történetét, elkezdte a külföldi egyetemeken tanuló magyar hallgatók adatainak összegyűjtését; a bolognai egyetemi könyvtárban pedig felfedezett két újabb korvinát. Elsőként írta le a bártfai Szent Egyed-templom könyvtárát, de a magyarországi színjátszás kezdeteit is kutatta. Írt és fordított még néhány középiskolai tankönyvet, szerkesztett néhány klasszikus szerzői kommentárt.

Emlékezet

Budapesten, a Terézvárosban (= VI. kerület: Nagy János utca 25. [ma: Benczúr utca]) élt és tevékenykedett, de hosszabb időt töltött Olaszországban (és a Vatikánban is.) Súlyos tüdőbajban szenvedett, a Monarchia legtöbb fürdőhelyén járt, de nem sikerült meggyógyítani betegségét. Halála előtt az MTA megválasztotta a konstantinápolyi császári könyvtár átkutatására szervezett bizottságába. Mint a bizottság egyik tagja útnak is indult, de a török fővárosban egészségi állapota válságosra fordult, már halálos betegen érkezett haza.

A fővárosban hunyt el, gyászszertartásán a budapesti tudományegyetem nevében mestere, Ponori Thewrewk Emil (1838–1917) egyetemi tanár búcsúztatta, az MTA-n az emlékbeszédet Hegedűs István (1848–1925) mondta. Ábel Jenő a Kerepesi úti (= Fiumei út) Temetőben, családi sírban, unokájával, Széll Jenővel közös sírban nyugszik. A sírt a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság védetté nyilvánította (2001-ben).

Emlékét a Magyar Ókortudományi Társaság az Ábel Jenő-emlékéremmel őrzi (1968-tól). Az Ókortudományi Társaság 1962-től megrendezett országos tanulmányi versenye 2001-ben vette fel Ábel Jenő nevét (Ábel Jenő Latin Tanulmányi Verseny). Budapesten, a Kelenföldön (XI. kerület) róla nevezték el az Ábel Jenő utcát (1907-től).

Német nyelvű írásai Eugen Abel, latin nyelvű forrásközlései Eugenius Abel néven jelentek meg.

Elismertség

A budapesti Philologiai Társaság első titkára (1887–1889).

Szerkesztés

A Magyarországi tanulók külföldön c. könyvsorozat alapító szerkesztője (1889; az I. kötet halála után jelent meg, 1890-ben).

Az Egyetemes Philologiai Közlöny társszerkesztője (Ponori Thewrewk Emillel, 1887–1889).

Főbb művei

F. m.: A Hesiodosra vonatkozó legújabb irodalom. 1–2. – Wolf Frigyes Ágost és a classica-philologia. (Egyetemes Philologiai Közlöny, 1877)
De Infinitivi Graeci forma. Egy. doktori értek. is. (Bp., 1878)
Adalékok a latin orthographiához. – Corvin-codexekről. – II. Psammetich görög zsoldosainak Ipsambulban levő feliratai. (Egyetemes Philologiai Közlöny, 1878)
Die classische Philologie in Ungarn. – Die Bibliothek des Königs Matthias Corvinus. (Litterarische Berichte aus Ungarn, 1878)
Corvin-codexek. (Értekezések a Nyelv- és Széptudományok Köréből. VIII. köt. 1. Bp., 1879)
Epistula ad Aemilium Thewrewk de Ponor de codice Ambrosiano Lithicorum. (Bp., Franklin, 1879)
Janus Pannonius életéhez és műveihez. – Pannoniai verses feliratok. – A görög epikusok töredékeihez. (Egyetemes Philologiai Közlöny, 1879)
Adalékok a humanismus történetéhez Magyarországon. (Az MTA Irodalomtörténeti Bizottsága kiadványa. Bp., 1880)
Magyarországi humanisták és a Dunai Tudós Társaság. (Értekezések a Nyelv- és Széptudományok Köréből. VIII. köt. 8. Bp., 1880)
Colluthi Lycopolitani Carmen de raptu Helenae. (Berlin, 1880)
Die gelehrte Donaugesellschaft des Conrad Celtes in Ungarn. (Litterarische Berichte aus Ungarn, 1880)
I. György kalocsai érsek. – Garázda Péter. – Janus Pannonius halálának helyéről. (Egyetemes Philologiai Közlöny, 1880)
Hazánkat érdeklő külföldi szemle. A Corvina történetéhez. (Magyar Könyvszemle, 1880. 2-3.)
Egyetemeink a középkorban. (Az MTA kiadványa. Bp., 1881)
Homeros Odysseája. I–III. ének. Iskolai használatra magyarázta és bevezetéssel ellátta Á. J. (Bp., 1881)
Orphei Lithica. Accedit Damigeron de Lapidibus. Kiadta Eugen Abel néven. (Berlin, 1881)
Die Söldnerinschriften von Abu-Simbul. (Wiener Studien, 1881)
Zu den Homercentonen. (Zeitschrift für österreichische Gymnasien, 1881)
Galeotto Marzio. (Ungarische Revue, 1881)
Joannes Philoponosnak az ékezetekről szóló munkájához. (Egyetemes Philologiai Közlöny, 1881. 1.)
Janus Pannonius kéziratairól (Egyetemes Philologiai Közlöny, 1881. 3.)
Tacitus legnagyobb művének czíme. (Egyetemes Philologiai Közlöny, 1881. 5.)
Joannis Gazaei Descriptio tabulae mundi et Anacreontea. Kiadta Eugen Abel néven. (Berlin, 1882)
Zur Handschriftenkunde des Pindar. (Wiener Studien, 1882)
Neuere Ausgrabungen – in Altofen. – Die Landesbücherausstellung. (Ungarische Revue, 1882)
Xenophon emlékiratai Sokratesről. (Egyetemes Philologiai Közlöny, 1882. 1.)
Fünf Bücher Epigramme von Conrad Celtes. (Egyetemes Philologiai Közlöny, 1882. 2.)
Charles Graux. – Euripides tropusai összehasonlítva Aeschylos és Sophocles tropusaival. (Egyetemes Philologiai Közlöny, 1882. 10.)
Petrus Garázda, ein ungarischer Humanist des XV. Jahrhunderts. – Die Anfänge des ungarischen Buchhandels. (Ungarische Revuem 1883)
Die Catullus-recension des Guarinus. (Zeitschrift für österreichische Gymnasien, 1883)
Szemelvények a görög lantos költészet munkáiból. (Egyetemes Philologiai Közlöny, 1883. 1.)
A könyvnyomdászat vázlata. (Egyetemes Philologiai Közlöny, 1883. 7.)
Műtörténeti adatok a XV. és a XVI. századból. (Történelmi Tár, 1884. 3.)
Színügy Bártfán a XV. és a XVI. században. (Századok, 1884. 1.)
A bártfai Szent Egyed-templom könyvtárának története. (Az MTA Irodalomtörténeti Bizottsága kiadványa. Bp., 1884)
Scholia vetera in Pindari Epinicia. Ad librorum manuscriptorum fidem edidit Eugenius Abel. (Berlin, 1884)
Das Schauspielwesen zu Bartfeld im XV. und XVI. Jahrhundert. (Ungarische Revue, 1884)
Orphica. Accedunt Procli hymni, hymni magici, hymnus in Isim, aliaque eiusmodi carmina. Kiadta Eugen Abel néven. (Praga–Lipsia, 1885)
Görög elemi olvasókönyv Curtius görög nyelvtanához. Szerk. Schenkl Károly. Ford. (Bp., 1885)
Isota Nogarola. Akadémiai székfoglaló is. (Elhangzott: 1885. máj. 4.
megjelent: Értekezések a Nyelv- és Széptudományok Köréből. XII. köt. 12. Bp., 1885)
Curtius György görög nyelvtana. Alaktan. A Gerth Bernát közreműködésével javított 16. eredeti kiadást ford. Á. J. (Bp., 1885
2. kiad. 1886 és utánnyomások)
Curtius György görög nyelvtana. Mondattan. A Gerth Bernát közreműködésével javított 16. eredeti kiadást ford. Á. J. (Bp., 1885
2. kiad. 1886 és utánnyomások)
Schenkl Károly Görög elemi olvasókönyve Curtius görög nyelvtanához. A 12. eredeti kiadást ford. Á. J. Bp., 1886 és utánnyomások)
A homerosi Demeter-hymnusról. (Értekezések a Nyelv- és Széptudományok Köréből. XIII. köt. 4. Bp., 1886)
Irodalomtörténeti emlékek. I. Nicolaus de Mirabilibus élete és munkái. Az MTA Irodalomtröténeti Bizottsága megbízásából kiadta Á. J. (Bp., 1886)
Homeri hymni, epigrammata, Batrachomyomachia. Kiadta Eugenius Abel néven. (Praga–Lipsia, 1886)
Isota Nogarola Veronensis opera quae supersunt omnia. Accedunt Angelae et Zeneverae Nogarolae epistolae et carminae. Kiadta Eugenius Abel néven. (Vindobona–Bp., 1886)
Isota Nogarola. (Vierteljahrsschrift für Cultur und Literatur der Renaissance, 1886)
Az ó- és középkori Terentius-biographiák. (Az MTA kiadványa. Bp., 1887)
Unedirte Briefe von Luther, Melanchton und Leonhard Stöckel. (Ungarische Revue, 1887)
Homeros Iliasa. Homeros Odysseája. (Egyetemes Philologiai Közlöny, 1887. 1.)
A Corvina Juvenalis-codexéről. (Egyetemes Philologiai Közlöny, 1887. 4.)
Marci Tulliis Ciceronis De officiis libri tres. – Marcus Tullius Cicerónak két beszéde. (Egyetemes Philologiai Közlöny, 1887. 6–8.)
Két ismeretlen Corvin-kódexről. (Magyar Könyvszemle, 1888. 1-6.)
Historia Apollonii Regis Tyri. (Egyetemes Philologiai Közlöny, 1888. 3.)
Az orpheusi Astronomiához. (Egyetemes Philologiai Közlöny, 1888. 4.)
Beriszló Péter énekéhez. (Egyetemes Philologiai Közlöny, 1888. 6-7.)
Cox mythológiája. (Egyetemes Philologiai Közlöny, 1888. 9-10.)
Irodalomtörténeti emlékek. II. Olaszországi XV. századbeli íróknak Mátyás királyt dicsőítő művei. Az MTA Irodalomtröténeti Bizottsága megbízásából kiadta Á. J. (Bp., (Bp., 1890)
Scholia recentia in Pindari Epinicia. Ad librorum manuscriptorum fidem edidit Eugenius Abel. (Bp., 1890)
Scholia vetera in Nicandri Alexipharmaca. Recensionem ab Eugenio Abel incohatam ad finem perduxit Rudolfus Vári. A posztumusz kéziratot befejezte és kiadta Vári Rezső. (Editones Criticae. Az MTA Classica-philologiai Bizottsága kiadványa. Bp., 1891)
Analecta nova ad historiam Renascentium in Hungaria Litterarum Spectantia. Ex scriptis ab Eugenio Abel relictis cum commentariis edidit partimque auxit Stephanus Hegedűs. A posztumusz kéziratot befejezte és kiadta Hegedűs István. (Bp., 1903).

Irodalom

Irod.: A korvinák. (A Hon, 1877. ápr. 17.)
A corvinák hazakerülése. (Magyarország és a Nagyvilág, 1877. ápr. 22.)
Á. J. értekezése a corvinákról az Akadémián. (Pesti Napló, 1878. márc. 5.)
Csontosi János: Külföldi mozgalmak a Corvina-irodalom terén. (Magyar Könyvszemle, 1878)
Latkóczy Mihály: Á. J.: Epistula ad Aemilium Thewrewk de Ponor de codice Ambrosiano Lithicorum. (Egyetemes Philologiai Közlöny, 1879)
Zilahi Kiss Béla: Á. J.: Egyetemeink a középkorban. (Századok, 1882. 1.)
Fináczy Ernő: Á. J.: A homerosi Demeter-hymnusról. (Egyetemes Philologiai Közlöny, 1887. 3.)
Kovács Pál: Á. J.: Az ó- és középkori Terentius-biographiák. (Egyetemes Philologiai Közlöny, 1887. 9-10.)
Elhunyt Ábel Albin, Á. J. atyja. (Vasárnapi Ujság, 1888. 11.)
Magyar tudósok Konstantinápolyban. (Nemzet, 1889. szept. 16.)
Á. J. (Budapesti Hírlap–Pesti Hírlap, 1889. dec. 14.)
Á. J. halála. (Budapesti Hírlap, 1889. dec. 15.)
Elhunyt Á. J. (Fővárosi Lapok, 1889. dec. 15.)
Á. J. (Vasárnapi Ujság, 1889. 51.)
Csontosi János: Rómer Flóris és Á. J. emlékezete. (Magyar Könyvszemle, 1889. 1–4.)
Eugen Abel. (Ungarische Revue, 1890)
Vári Rezső: Á. J. Életrajz és művei teljes bibliográfiája. (Egyetemes Philologiai Közlöny, 1890. 2.)
Ponori Thewrewk Emil: Á. J. (Egyetemes Philologiai Közlöny, 1890)
Ábel irodalmi hagyatéka. (Egyetemes Philologiai Közlöny, 1891)
Hegedűs István: Á. J. (Fővárosi Lapok, 1891), Hegedűs István: Emlékbeszéd Á. J. l. tagról. (Bp., 1900)
Borzsák István: Á. J. B. I. előadása az Ókortudományi Társaság 1979. évi közgyűlésén. (Antik Tanulmányok, 1979. 2.)
Borzsák István: Á. J. Kismonográfia. (A múlt magyar tudósai. Bp., 1981)
Ritoók Zsigmond: Á. J. és az európai klasszika-filológia. (Antik Tanulmányok, 1981. 1.)
Borzsák István: Á. J. (Homonoia, 1982)
Borzsák István: Abeliana recentiora. (Antik Tanulmányok, 1984)
Széll András: Szabad szél. Visszaemlékezés. (Bp., Noran Libro, 2012).

Irod.: Vári Rezső: A classica-philologia encyclopaediája. A classica-philologia tudományágainak módszertanába bevezető kézikönyv. (Bp., 1906)
Magyar irodalmi lexikon. I–III. köt. Főszerk. Benedek Marcell. (Bp., 1963–1965)
Budapest lexikon. I–II. köt. Főszerk. Berza László. (2. átd. és bőv. kiad. Bp., 1993)
Magyar utazók lexikona. Szerk. Balázs Dénes. (Bp., 1993)
Pedagógiai lexikon. I–III. köt. Főszerk. Báthory Zoltán és Falus Iván. (Bp., 1997)
Új magyar irodalmi lexikon. I–III. köt. Főszerk. Péter László. (2. jav. és bőv. kiad. Bp., 2000)
A Magyar Tudományos Akadémia tagjai. 1823–2002. I–III. köt. (Bp., 2003).

 

neten:

https://www.familysearch.org/ark:/61903/3:1:33SQ-GPX7-92GD?i=202&
cc=1452460
(Ábel Albinné Knight Claudia halotti anyakönyve)

https://dspace.oszk.hu/handle/20.500.12346/301667# (Ábel Jenő gyászjelentése)

https://dspace.oszk.hu/handle/20.500.12346/301670# (Ábel Jenőné Bosányi Gizella gyászjelentése)

Szerző: Kozák Péter

Műfaj: Pályakép

Megjelent: nevpont.hu 2020