Ábent Ferenc
Ábent Ferenc

2020. október 22. Csütörtök

Ábent Ferenc

pedagógus, szerkesztő

Születési adatok

1926. január 4.

Rétság, Nógrád és Hont vármegye

Halálozási adatok

1991. december 2.

Budapest


Iskola

A Pécsi Pedagógiai Főiskolán általános iskolai tanári okl. szerzett (1952), a neveléstudományok kandidátusa (1957).

Életút

A Pécsi Pedagógiai Főiskola tanársegéde (1951–1953), Moszkvában aspiráns (1953–1956).

A Pedagógiai Tudományos Intézet (PTI) tud. munkatársa (1957–1959), igazgatóhelyettese (1960. jan. 1.–1961. jún. 30.). A Központi Pedagógus Továbbképző Intézet igazgatója (1961. jún. 30.–1962. szept. 1.) és az ELTE BTK Neveléstudományi Tanszék egy. docense (1962–1989).

Pedagógiatörténettel, kelet- és nyugat-európai oktatási rendszerek összehasonlító vizsgálatával, elsősorban a szemléltető oktatás történetével, didaktikai problémáival foglalkozott. A neveléstudomány több klasszisát rendezte sajtó alá.

Ábent Ferenc volt a Központi Pedagógus Továbbképző Intézet utolsó igazgatója (1961–1962), az intézmény összevonták a PTI-vel, mindkettő jogutódja az Országos Pedagógiai Intézet (OPI, 1962–1990) lett.

Főbb művei

F. m.: Az oktatás szemléletességének problémái Komensky pedagógiai rendszerében. (Bp., 1956)
Szemléltetés az általános képző iskola – szovjet tízosztályos – III. és IV. osztályában a számtan és az olvasási órákon. Kand. értek. Orosz nyelven. (Moszkva, 1956)
Az élet és az iskola jobb kapcsolatáért. (Valóság, 1959. 2.)
A műszaki képzés szerepe a szovjet iskolareformban. (Munka és Iskola, 1959. 1.)
Az OSZSZSZK Pedagógus Kongresszusa. (Köznevelés, 1960. 15.)
A Köznevelés kislexikona. Didaktikai alapelvek. (Köznevelés. 1963. 4.)
A Köznevelés kislexikona. A szemléletesség elve. (Köznevelés. 1963. 12.)
A szovjet közoktatás fejlődésének új szakasza. (Magyar Pedagógia, 1967. 2-3.)
Az MTA Pedagógiai Bizottsága. (Magyar Pedagógia, 1969. 4.)
Az oktatástechnológiai eszközök és anyagok alkalmazásának néhány elvi kérdése és egy vizsgálat tapasztalatai. Szűcs Pállal. (Magyar Pedagógia, 1979. 3.).

F. m.:  írásai a Pedagógiai Szemlében: Pestalozzi az oktatás szemléletességéről. (1957. 6.)
Az általános és politechnikai képzés tartalmi problémáival foglalkozó értekezlet. (1958. 1.)
Új elgondolások az iskolarendszer megreformálására. (Pedagógiai Szemle, 1958. 12.)
A szovjet közoktatás átszervezésének néhány tapasztalata. (Pedagógiai Szemle, 1959. 9.)
A nyugatnémet oktatás és nevelés kérdései. (Pedagógiai Szemle, 1961. 4.)
Mit vár a társadalom az iskolai oktatástól? Takács Etellel. (Pedagógiai Szemle, 1963. 5.)
A technikai eszközök alkalmazása és a programozott oktatás a közép- és felsőfokú iskolákban. (Pedagógiai Szemle, 1965. 2.)
Az iskola és a neveléstudomány fejlődésének prognosztizálása. (Pedagógiai Szemle, 1975. 7-8.). 

F. m.: szerk.: A közoktatásügy Európa szocialista országaiban. Felelős szerk. Kienitz, Werner. A magyar kiadást szerk. (Bp., 1965)
Neveléselmélet. Szerk. Többekkel. (Bp., 1965
2. kiad. 1967
3. átd. kiad. 1976
5. átd. kiad. 1978)
Lunacsarszkij, Anatolij Vasziljevics: Az egységes munkaiskola alapelvei. Ford. Falus Istvánné. Szerk., az utószót írta. (Pedagógiai források. 3. Bp., 1973)
Krupszkaja, Nagyezsda Konsztantyinovna: Az új pedagógia nyomában. Ford. Mayer Erzsébet. Szerk., az utószót írta. (Pedagógiai források. Bp., 1979).

Irodalom

Irod.: Á. F.-et a Pedagógiai Tudományos Intézet igazgatóhelyettesévé nevezték ki. (Pedagógiai Szemle, 1960. 3.)
Á. F.-et a a Központi Pedagógus Továbbképző Intézet igazgatójává nevezték ki. (Pedagógiai Szemle, 1961. 9.)
Kormányrendelet az Országos Pedagógiai Intézet létesítéséről. (Magyar Közlöny, 1962. aug. 12.)
Gábor István: A neveléstudomány otthonai. ELTE, Pedagógiai Tanszék. (Magyar Nemzet, 1966. ápr. 17.)
Halálhír. (Népszabadság–Magyar Nemzet, 1991. dec. 19.)
Pedagógiai lexikon. I–III. köt. Főszerk. Báthory Zoltán és Falus Iván. (Bp., 1997).

Szerző: Kozák Péter

Műfaj: Pályakép

Megjelent: nevpont.hu 2020