Ábrányi Kornél ifj.
Ábrányi Kornél ifj.

2020. október 24. Szombat

Ábrányi Kornél ifj., lászlófalvi és mikeföldi

író, költő, újságíró

Születési adatok

1849. december 31.

Pest

Halálozási adatok

1913. március 11.

Budapest

Temetési adatok

1913. március 12.

Budapest

Kerepesi út


Család

Sz: Ábrányi (1843-ig Eördegh) Kornél, id. (1822–1903) zenei író, zenekritikus, zeneszerző, dálnoki és mezőmadarasi Medve Jozefa (1831–1895). Testvére: Ábrányi Emil, ifj. (1851–1920) költő, műfordító, újságíró. F: 1. 1871-től Schwartz Mária, egy budai halászmester leánya. Fia: Ábrányi Kornél, legifj. (1878–1923) újságíró; leánya: Ábrányi Jozefin, Ábrányi Riza. 2. Tömöry Adrienne. Leánya: Ábrányi Adrienne.

Iskola

Középiskoláit a pesti piaristáknál és Győrött végezte, a pesti tudományegyetemen jogot hallgatott (1866–1868); oklevelet nem szerzett.

Életút

A Pénzügyminisztérium (PM) segédfogalmazója (1868–1870), fogalmazója (1870–1872), a miniszterelnöki hivatal sajtótitkára (1872–1878). A Kelet Népe (1876), a Magyarország (1878–1881), az OrszágVilág szerkesztője (1882), a Pesti Napló főmunkatársa (1882–1887 és 1901), felelős szerkesztője (1887–1894), főszerkesztője (1901–1902) és a lap tulajdonosa is (1892–1894). Országgyűlési képviselő (Lengyeltóti választókerület; Nemzeti Párt: 1884–1897; pártonkívüli: 1897–1901; Alkotmánypárt: 1905– 1909), egyúttal a Miniszterelnökség sajtóirodájának vezetője (miniszteri tanácsosi rangban, 1906–1909). Íróként az arisztokrácia és a polgárság kapcsolatát népszerű szerelmi történetekkel és könnyed vígjátékokkal ábrázolta, ill. több romantikus szerelmi történetet is írt. Légyott c. vígjátékát 1873-ban, Marianne c. drámáját 1882-ben, Olga c. színművét 1884-ben mutatták be (valamennyit a budapesti Nemzeti Színházban); Doktor Percival c. verses vígjátéka 1876-ban elnyerte a Teleki-díjat. Különösen értékes szerkesztői tevékenysége, a modern politikai irodalom egyik megteremtője. Képviselősége idején ifj. gr. Andrássy Gyula (1860–1929) híveként jelentős publicisztikai tevékenységet fejtett ki. Sajátos műfajú politikai röpiratai – a mai politikai szatíra, a humoreszk és a tényfeltáró újságírás ősei – Kákay Aranyos II. néven jelentek meg. Maró gúnnyal megírt portréi általában belpolitikai botrányokkal, feltűnően gyanús panamákkal foglalkoztak, s igen nagy vihart kavartak. Álneve volt még Zalánfi Kornél (1867-ig).

Emlékezet

Budapesten, a Terézvárosban (VI. kerület Lövölde tér 2.) élt és alkotott, temetésén Pekár Gyula búcsúztatta. A Kerepesi úti (= Fiumei úti) Temetőben, családi sírboltban nyugszik. A sírt a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság védetté nyilvánította (2001-ben).

Elismertség

A Kisfaludy Társaság r. tagja (1878-tól).

Elismerés

Teleki-díj (1876).

Szerkesztés

A Kelet Népe (1876), a Magyarország (1878–1881), az OrszágVilág szerkesztője (1882), a Pesti Napló főmunkatársa (1882–1887 és 1901), felelős szerkesztője (1887–1894), főszerkesztője (1901–1902) és a lap tulajdonosa is (1892–1894). Költeményei, beszélyei, irodalmi cikkei a fentieken kívül még elsősorban: a Fővárosi Lapokban (1867–1902), a Magyarország és a Nagyvilágban (1867–1879 és 1882–1883), a Hazánk s a Külföldben (1868–1872), a Reformban (1871), a Figyelőben (1871–1876 és 1881), az Otthonban (1875), a Koszorúban (1879–1885), a Magyar Salonban (1884–1888), a Nefelejtsben (1871–1875), a Vasárnapi Ujságban (1883–1884), a Pester Lloydban (1895–1900), a Budapesti Naplóban (1896–1904), A Hétben (1896–1898), Az Ujságban (1904), A Polgárban (1905), az Életben (1909), az Egyetértésben (1911), a Magyar Hírlapban (1911–1912) és a Világban (1913) jelentek meg. Politikai költeményeit a Borsszem Jankó közölte (1876–1880).

Főbb művei

F. m.: A rövidlátók. Vígjáték 5 felvonásban. (Bp., 1872
2. kiad. 1881)
A légyott. Vígjáték. (A Nemzeti Színház Könyvtára. Bp., 1872
2. kiad. 1881)
A dicsőség bolondja. Regény. (Bp., 1874
2. kiad. 1875)
Az élet tarkaságaiból. Rajzok és elbeszélések. (Bp., 1875
Az Athenaeum Olvasótára. 2. kiad. 1895)
Titkolt szerelem. I–II. köt. Regény. (Bp., 1878)
Edmund párbaja. I–II. köt. Eredeti regény. (Bp., 1880)
Régi és új nemesek. Regény. (Az Athenaeum Olvasótára. Bp., 1881
2. kiad. 1896)
Egy modern apostol. I–II. köt. Regény. (Bp., 1882)
Melyik erősebb? Eredeti regény. (Szépirodalmi Könyvtár. Bp., 1882)
Marianne. Dráma. (Bp., 1882)
A csalhatatlan. Vígjáték 3 felvonásban. (Bp., 1883)
Egy férj filozófiája. Az egyedüli mód. Eredeti regény. (Bp., 1883)
Olga. Dráma. (Bp., 1884)
Magyarország közélete az ezredik évforduló korszakában. Nemzeti ideál. (Bp., 1898)
Iván. Regény a lovagkorból, 6 énekben. (Bp., 1905)
politikai írásai Kákay Aranyos II. álnév alatt: Újabb országgyűlési fény- és árnyképek. (1–2. kiad. Bp., 1877)
Tisza Kálmán. Politikai élet- és jellemrajz. (1–3. kiad. Bp., 1878)
Gróf Andrássy Gyula. Politikai élet- és jellemrajz. (Bp., 1878
németül: 1879)
A lelánczolt Prométheuszok. (Bp., 1881
németül: Wien, 1881)
A legújabb politikai botrány. Válasz „A legújabb politikai divat”-ra. (Bp., 1884)
ford.: Európa költőiből. Ifj. Ábrányi Emillel. (Pest, 1868).

Irodalom

Irod.: Halálhír. (Budapesti Hírlap, 1913. márc. 11.)
Halász Imre: Á. K. (Nyugat, 1913)
Politikai Magyarország. (Bp., 1914)
Koroda Pál: Á. K., mint regényíró. (Magyarország, 1916. jan. 1.)
Magyar politikai lexikon. Szerk. T. Boros László. (Bp., 1929)
Magyar színművészeti lexikon. Szerk. Schöpflin Aladár. (Bp., 1929)
Rejtő Márta: Á. K., az ember és az író. (Bp., 1937)
Takács József: Ifj. Á. K. élete és szépirodalmi munkássága. (Bp., 1937)
Szily Éva: Ábrányi Emil és Á. K. írói jellemzése. Tanári szakdolgozat. (Debrecen, 1937)
Magyar irodalmi lexikon. I–III. köt. Főszerk. Benedek Marcell. (Bp., 1963–1965)
Magyar színházművészeti lexikon. Főszerk. Székely György. (Bp., 1994)
Humorlexikon. Szerk. Kaposy Miklós. (Bp., 2001).

Megjegyzések

1. A család eredeti neve a lexikonok téves adata szerint Eördögh volt! 2. Némely lexikonban a családi kapcsolatok összekeverve: geleji Katona Klementine id. Ábrányi Kornél felesége volt!

Szerző: Kozák Péter

Műfaj: Pályakép

Megjelent: nevpont.hu, 2013