Család

Szülei: Abt Antal kötélverőmester és kötélverőüzem-tulajdonos, Väth Emília (†1939. júl. Bp. Temetés: 1939. júl. 31. Kerepesi út).

Testvérei: Abt Albin (1892. okt. 13. Pancsova–1948. jan. 19. Bp. Temetés: 1948. jan. 24. Farkasrét) honvéd ezredes, az Egyesült Keresztény Párt Buda környéki ügyvezető elnöke, székesfővárosi  törvényhatósági bizottsági tag, Abt Antal bornagykereskedő és Abt István (†1924. jún. 11. Bp. Temetés: 1924. jún. 13. Kerepesi út) nagybirtokos.

Felesége: Zsarkó Zsuzsanna (1890. máj. 15. Hódmezővásárhely–1939. Nyíregyháza), id. Zsarkó István (†1937. máj. 21. Hódmezővásárhely. Temetés: 1937. máj. 23. Hódmezővásárhely) földbirtokos, törvényhatósági bizottsági tag, református presbiter és Hegedűs Terézia (†1934. jan. 1 Hódmezővásárhely. Temetés: 1934. jan. 3. Hódmezővásárhely) leánya.

Gyermeke, fia: Abt Ottó.

Iskola

Kamenitzi cs. és kir. gyalogsági hadapródiskolát végzett, hadapród-tiszthelyettessé avatták a zombori cs. és kir. 23. gyalogezredhez (1907).

Életút

Csapatszolgálatot teljesített (1907–1914), alakulatával végigharcolta az I. világháborút (1914–1918), az összeomlás után a Vörös Hadseregben szolgált (1919), majd a Nemzeti Hadsereg tagja (1919 ősze). A szegedi Csongrád vármegyei katonai parancsnokságon, később a szegedi 9. és a békéscsabai 10. gyalogezrednél szolgált (1920–1933). A budapesti József Nádor 2. gyalogezred III. zászlóaljának parancsnoka (1933. febr. 1.–1937. máj. 1.), a nyíregyházi II. Rákóczi Ferenc 12. gyalogezred parancsnokságán szolgált (1937. máj. 1.–1938. febr. 1.) ezredesi rangban (1937. nov. 1-jétől), majd az ezred parancsnoka (1938. febr. 1.–1941. febr. 1.).

A szombathelyi 8. gyalogdandár mb. (1941. febr. 1.–1941. máj. 1.), később r. parancsnoka (1941. máj. 1.–1941. nov. 1.); tábornok (1941. máj. 14.-étől). A 108. gyalogdandár, ill. könnyű hadosztály parancsnokaként alakulatával Ukrajnában látott el megszálló feladatokat (1941. nov. 1.–1942. okt. 15.), részt vett a harkovi csatákban (1942. máj.–jún.), a szombathelyi III. hadtest közigazgatási vezetője (1942. okt. 15.–1943. jan. 31.), nyugállományba helyezték (1943. febr. 1-jétől).

Emlékezet

A II. világháború után a szovjet hatóságok letartóztatták (1945), Budapesten halálra ítélték (1946. jún. 21) és kivégezték (1946. szept. 10.). Oroszország katonai főügyészsége rehabilitálta (1991. okt. 18.), a Magyar Köztársaság elnöke vezérőrnagyi rendfokozatát helyreállította és posztumusz altábornaggyá nevezte ki (1992. jan. 12-én).