Iskola

A hódmezővásárhelyi tanítóképzőben éretts. és tanítói képesítést szerzett (1922).

Életút

Kalocsán a Szőlők, az Újváros, majd az Eperföld elemi népiskoláinak tanítónője (1922–1945), majd az államosítás után a kalocsai Ének-zenei Általános Iskola tanára (1945–1963). A kalocsai Viski Károly Múzeum újjászervezője és igazgatója (1963–1970), nyugdíjas munkatársa (1970-től).

Etnográfusként elsősorban a parasztság kulturális örökségének vizsgálatával, Kalocsa népművészetével, népi gyermekjátékokkal foglalkozott. Nevéhez fűződik a kalocsai Viski Károly Múzeum újjászervezése: igazgatóként igen jelentős népművészeti gyűjteményt és rendkívül gazdag és változatos textilgyűjteményt alakított ki, s ő rendezte meg a múzeum első állandó jellegű kiállítását (a kalocsai gimnázium épületében elkülönített három helyiségben). Megalakította a Kalocsai Földmíves Ifjúsági Egyesületet és Tóth Ferenccel közösen a Kalocsai Népi Együttest (amelynek első vezetője lett, 1967–1978).

Emlékezet

Kalocsán élt és alkotott, Baján hunyt el. A Kalocsa Népművészetéért Alapítvány tiszteletére Pécsiné Ács Sarolta-díjat alapított (1996. jún. 30-án). Szülőháza falát emléktábla jelzi (2000. nov. 5-étől). 

Elismerés

Bács-Kiskun Megye Művészeti Díja (1974), Kalocsa díszpolgára (1975), Kalocsa Város Művelődési Díja (posztumusz, 1997).