Család

Sz: Acsay István (1869–1961) középiskolai tanár, tankerületi főigazgató, Helcz Sarolta (†1966). Testvére: Acsay László (1905–1992) politikus, építészmérnök, országgyűlési képviselő és Acsay István (1904–1976) mérnök, a BSZKRT igazgatója. Nőtlen.

Iskola

Gyöngyösön éretts. (1917), a budapesti tudományegyetemen jog- (1921) és államtudományi doktori okl. szerzett (1922), egységes bírói és ügyvédi vizsgát tett (1926), Bécsben és Párizsban tanult (1927–1928).

Életút

A budapesti törvényszék joggyakornoka (1922–1926), jegyzője (1926–1927). Budapesten ügyvéd (1928–1938), az Igazságügyminisztérium osztálytanácsosa és Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye törvényhatósági bizottságának tagja (1938–1948: megszakítással), ítélőtáblai bíró (1941–1948: megszakítással); kényszernyugdíjazták (1948). Az FKgP tagja (1931-től), országgyűlési képviselőjelöltje (1935 és 1939). A II. vh. után ismét az FKgP tagja (1945–1947), Pfeiffer Zoltán távozása után a Magyar Függetlenségi Párt alapító tagja (1947. júl.), a párt országgyűlési képviselője (Pest-Pilis-Solt-Kiskun és Bács-Bodrog vármegyék, Kecskemét és Baja város, 1947. aug.–nov.). Mandátumát a választási bíróság hamis ajánlásokra hivatkozva törvénytelenül megsemmisítette (a párt többi képviselőjével együtt, 1947. aug. 31.). A Magyar Nemzetpolitikai Társaság elnöke. A Magyar Ifjak Nemzeti Egyesülésének alapító tagja (1919). Írásaiban, a Magyar Nemzetpolitikai Társaság kiadványaiban a magyarság sorskérdéseivel, a magyar választójog problémáival foglalkozott, radikális reformokat hirdetett.

Emlékezet

Budapesten élt, a váci temetőben nyugszik.

Elismertség

A Gyakorló Gyorsírók Társasága főtitkára, majd elnöke. A Beszédíró és Gyakorló Gyorsírókat Vizsgáló Bizottság és a Magyar Gyorsíró Szövetség választmányi tagja.

Szerkesztés

Az Írás c. gyorsírási szakfolyóirat szerkesztője (1937–1944).