Család

Nagyszülei: Aczél Jakab (= 1890-ig Austerlitz Jakab, †1899. ápr. 19. Nagyvárad, Bihar vm.) amatőr festő és Nagyvárad város törvényhatósági bizottsági tagja, Steiner Róza.

Szülei: Aczél Henrik Emil (= Aczél György Henrik Emil, 1876. jún. 18. Nagyvárad, Bihar vm.– 1946. jan. 11. Bp.), Kainer Ilona.

Aczél Henrik 2. felesége: Károly Jolán (1877. jan. 18. Bp.–1944. márc. 22. Bp.), minisztériumi tisztviselő, Károly János és Darai Amália (= Daray Aurélia) leánya.

Felesége: 1928. jún. 29.– Palágyi Lívia Edit (1904. máj. 8. Bp.), Palágyi Lajos (= Silberstein Lázár, 1866. ápr. 15. Óbecse–1933. márc. 7. Bp.) író, költő, szerkesztő és Schlesinger Cecília leánya.

Palágyi Lajos testvére: Palágyi Menyhért (= Silberstein Menachem, 1859. dec. 26. Paks, Tolna vm.–1924. júl. 14. Darmstadt, Németország) filozófus. Elvált.

Gyermeke, fia: Aczél Péter (Aczel, Peter Henry George, 1941–) matematikus, a Manchesteri Egyetem professzora.

Iskola

Középiskoláit Szabadkán végezte, a szabadkai állami gimnáziumban éretts. (1925), a budapesti tudományegyetemen egy rövid ideig esztétikát és művészettörténetet tanult (1925–1926?).

Életút

Már bölcsészeti tanulmányait megelőzően érdeklődése a középkori és reneszánsz festmények restaurálása felé fordult, majd hosszabb tanulmányutat tett Olaszországban (1927?–1929), ahol a 15. századi itáliai mesterek stílusát tanulmányozta (és egyes adatok szerint vegyészetet is hallgatott). Tanulmányai során nemcsak bejárta a leghíresebb múzeumokat, de kidolgozott egy módszert is, amellyel a klasszikus művészek által használt festékek összetételét vizsgálta. Hazatérése után előbb Budapesten restaurálta a budai Margit körúti ferenc-rendi zárda oltárképeit, majd Zágrábban, 1930-ban egy helyi nagyiparos, egy gazdag likőrgyáros megbízta családi képtára rendezésével. Zágrábban az egyik tájkép alatt Aczél György egy eredeti Tiziano-madonnát fedezett fel. Ez volt az első festmény, amelynek eredetiségét kémiai módszerével sikeresen bizonyította. Nemsokára Eszéken egy bankigazgató kérte fel, hogy egy ismeretlen reneszánszkori képet beazonosítson. Aczél ezt a képet is saját kémiai elemző módszerének vetette alá, vizsgálata pedig újabb szenzációval szolgált: ezúttal egy eredeti Raffaelo-képet talált. Felfedezései révén ismert művész és képszakértő lett, az 1930-as években műgyűjtők és műkereskedők sorra bízták meg gyűjteményük átnézésével (a sajtóhírek szerint 1933–1934-ben Indiában egy angol gyűjtő kérte fel néhány híres műtárgya restaurálásával). 1934-ben ismét Budapesten élt, régi oltárképeket restaurált (egy tudósítás szerint ezúttal egy Rembrandt-képet fedezett fel). Németországban restaurátorként dolgozott: Berlinben egy kutatóintézetet kívántak létrehozni, amelynek feladata lett volna a helyi múzeumokban fellelhető kétes eredetű remekművek revíziója. Miután az intézet működését nem kezdhette meg, Franciaországban élt, majd Mariazellben, Ausztriában, szerzetesek között töltött egy évet. Valószínűleg 1938-ban – már világszerte ismert restaurátorként és képszakértőként – Londonban telepedett le, ahol a Sothebie, a Christie és más múzeumok, ill. magángyűjtemények restaurátoraként és festőművészként működött.

Aczél Györgyöt az angliai lapok a „festmények orvosának” és a „képek Sherlock Holmes-ának” nevezték, mert általában két okból keresték fel híres Bond street-i műtermében: ha egy hagyatékból ismeretlen képet kellett minden kétséget kizáróan bizonyítani vagy pedig akkor, amikor egy nagy értékű, ám súlyosan sérült képet kellett „újravarázsolni”.