Ádám György
Ádám György

2020. október 26. Hétfő

Ádám György

orvos, pszichológus

Születési adatok

1922. augusztus 25.

Nagyvárad, volt Bihar vármegye

Halálozási adatok

2013. február 3.

Budapest

Temetési adatok

2013. február 10.

Budapest

Rákoskeresztúr, Kozma utcai Izraelita Temető


Család

Sz: Apja órás és vésnök mester, kisiparos volt. Testvére: Erdélyben élő festőművész. F: 1949-től Deutsch Katalin, francia-angol–orosz szakos középiskolai tanár. Leánya: Ádám Ágnes (1953–) orvos, belgyógyász.

Iskola

Nagyváradon éretts. (1940), a Pázmány Péter Tudományegyetemen általános orvosi okl. szerzett (1949), a biológiai tudományok kandidátusa (Leningrád, 1955; honosítva: Bp., 1955), doktora (1965). Az MTA tagja (l.: 1970. febr. 4.; r.: 1979. máj. 11.).

Életút

Budapesten órássegéd (1940–1943), majd munkaszolgálatos (1943–1944). A BOTE Élettani Intézete tud. munkatársa (1950–1966); közben a leningrádi Pavlov Intézet aspiránsa (1952–1955). Az ELTE TTK Általános Állattani és Összehasonlító Bonctani, ill. Összehasonlító Élettani Tanszék tanszékvezető egy. tanára (1966. júl. 31.–1992. jún. 30.), emeritusz professzora (1992-től); közben az ELTE rektora (1972–1978). Az MTA Pszichológiai Intézete igazgatója (1970-1972). Összehasonlító ember- és állatélettannal, agykutatással, pszichológiával foglalkozott. Tudományos pályafutásának kezdetén az agykéreg és a veseműködés kapcsolatát vizsgálta, később érdeklődése az ún. emberi interocepció tudattalan idegmechanizmusainak feltárása felé fordult. Nemzetközileg is jelentős eredményeket ért el az interoceptív rendszerek vizsgálata, az emberi interocepció verbális reflexes úton való tudatosítása terén. Alapvetőek a feltételes reflex kapcsolódási mechanizmusaira vonatkozó megállapításai, vizsgálta a tanulási és emlékezési mechanizmusokat. Kidolgozta az agyvelő elektromos aktivitásának változásain alapuló elemi reflexmodellt, amelynek felhasználásával a tanulás és az emlék–nyom–rögzítés alapjelenségeit tisztázta.

Emlékezet

Budapesten élt és tevékenykedett (Újlipótvárosban, XIII. kerület Visegrádi utca 38/b; 1949-től), a Rákoskeresztúri Temetőben nyugszik.

Elismertség

Az MTA Elnökség tagja (1972–1977). Az MTA Tudós Klub vezetője (1990–2000), az MTA Ismeretterjesztő Bizottsága elnöke (1995–1999). A Magyar Pszichológus és a Magyar Élettani Társaság elnökségi tagja. A Magyar Pedagógiai Társaság elnöke (1994–1997). A TIT országos elnöke (1978–1990). Az ELTE Alumni Alapítvány alapító tagja (2008-tól). Az Amerikai Orvostudományi Akadémia (1985-től), a párizsi Európai Tudományos és Művészeti Akadémia tagja (1990-től). Az International Brain Organization (IBRO) vezetőségi tagja és a Magyar IBRO Bizottság elnöke (1985–1990). Az oroszországi Pavlov Társaság és az amerikai Pavlovian Society t. tagja.

Elismerés

A Leningrádi Állami Egyetem (1975) és a Mexikói Autonóm Egyetem díszdoktora (1984). Az ELTE Aranyérme (1978). Budapest XIII. kerület díszpolgára (2002). Akadémiai Jutalom (1961), Vavilov-díj (Orosz Tudományos Akadémia, 1985), Bugát Pál-emlékérem (1982), Állami Díj (1988), Grastyán Endre-díj (1997), Eötvös József-díj (2002), Széchenyi-díj (2007).

Szerkesztés

A Magyar Pszichológiai Szemle szerkesztőbizottságának elnöke, a Természet Világa szerkesztőbizottságának tagja.

Főbb művei

F. m.: Az agykéreg kapcsolata a veseműködéssel. Kand. értek. Orosz nyelven. (Leningrád, 1955)
Élettani gyakorlati jegyzet. (Bp., 1956)
A veseüregrendszer afferens agykérgi kapcsolatairól. (MTA Biológiai és Orvosi Tudományok Osztálya Közleményei, 1957)
Adatok a veseüregrendszernek a felső idegi központokkal való kapcsolatáról. Mészáros Istvánnal. – Veseüregrendszeri interoceptív feltételes reflex kidolgozásának metodikája. Mészáros Istvánnal. – A nagyagyféltekék páros működéséről veseüregi szimmetrikus afferens ingerületek kapcsán. Mészáros Istvánnal, Zubor Ludmillával. (Kísérletes Orvostudomány, 1957)
On the Joint Function of the Cerebral Hemispheres in Connection with Renal Pelvic and Ureteral Symmetric Afferent Impulses. Mészáros Istvánnal, Zubor Ludmillával. – A Method for the Elaboration of an Interoceptive Conditioned Renal Reflex. (Acta Physiologica, 1957)
Sur le role de l’écorce motrice dans la régulation du fonctionnement rénal. – The Role the Limbic Cortex in Visceral Afferentation. Többekkel. (Acta Physiologica, 1958)
A limbikus kéreg szerepéről a viscerális afferentációban. Többekkel. (Kísérletes Orvostudomány, 1958)
Compensatory Function of the Afferent System of the Renal Pelvic. Többekkel. (Acta Physiologica, 1959)
Újabb emberi feltételesreflex-vizsgálatok. (Élővilág, 1959)
Feltételes ingerek közötti motoros aktivitás vizsgálata patkányokon. Béla Árpáddal, Székely Józseffel. – Az agyi elektromos aktivitás változása interoceptív feltétlen és feltételes vékonybélinger hatására. Mészáros Istvánnal. – A veseüregek afferens rendszerének kompenzációs működéséről. Többekkel. (Kísérletes Orvostudomány, 1959)
Conditioned and Unconditioned Cerebral Cortical Activation to Renal Pelvic Stimulation. Mészáros Istvánnal. (Acta Physiologica, 1960)
Feltétlen és feltételes alia-ritmus gátlás interoceptív ingerre emberen. Pásztor Emillel, Tomka Imrével. (Ideggyógyászati Szemle, 1961)
Carotid Afferentation and Higher Nervous Activity. Többekkel. (Acta Physiologica, 1963)
A központi idegrendszer élettana. (Az élettan tankönyve. Szerk. Bálint Péter. Bp., 1963
2. átd. kiad. 1965
3. átd. kiad. 1968
németül: 1963)
Conditioned Evoked Potential. A Model Experiment of Learning. Kukorelli T.-vel. (Acta Physiologica, 1965)
Interocepció és magatartás. Monográfia és doktori értek. is. (Bp., 1965
angolul: Interoception and Behaviour. Bp., 1967)
Élettan. Egy. tankönyv pszichológus hallgatók számára. (Bp., 1966)
A neuroendokrin szabályozás kibernetikai szemlélete: a nervizmus irányzatának jelenkori folytatása. (Népegészségügy, 1967)
Role of Different RNA Fractions from the Brain in Transfer Effect. Faiszt J.-vel. (Nature, 1968)
Babona és biológia. (Világosság, 1969)
Információ-tárolás az agyban. (Fizikai Szemle, 1969)
Érzékelés, tudat, emlékezés – biológus szemmel. A rajzokat Bánfiné Szkublics Ida készítette. (Bp., 1969
2. kiad. 1976
angolul: Perception, Consciousness, Memory. Reflections of a Biologist. New York, 1980
németül: Empfindung, Bewusstein, Gedächtnis mit den Augen des Biologen. Thun, 1980)
Discriminative Learning in Mesencephalic Rats. Többekkel. (Acta Physiologica, 1969)
Elemi agyi információtárolási folyamatok. 2 táblával. Akadémiai székfoglaló is. (Elhangzott: 1970. nov. 16.
megjelent: MTA Biológiai Tudományok Osztálya Közleményei, 1971)
Korunk változó egyetem. Rektori székfoglaló előadás. (Elhangzott: 1972. szept. 19.
megjelent: Bp., 1972)
Pszichofiziológia. Tanulmányok. Vál., szerk. és a bevezető tanulmányt írta. 4 táblával. (Bp., 1972)
Megtanulható-e belső szerveink ellenőrzése? „Bio-feedback” – a pavlovi irányzat újrafelfedezése Amerikában. (Világosság, 1974)
Plasztikus válaszok neuronhálózatokban. Pelyhe Ilonával, Pusztai Jánossal. (MTA Biológiai Tudományok Osztálya Közleményei, 1975)
Összehasonlító élettan biológus- és pszichológus hallgatók számára. Egy. tankönyv. Írta és szerk. Fehér Ottóval. Ill. Bánfiné Szkublics Ida. (Bp., 1975
2. kiad. 1976)
A szinapszis vizsgálata neuroimmunológiai módszerekkel. Többekkel. (MTA Biológiai Tudományok Osztálya Közleményei, 1976)
Belső szervi működések nagyagyi ellenőrzése. Akadémiai székfoglaló is. (Elhangzott: 1980. ápr. 14.
megjelent: MTA Biológiai Tudományok Osztálya Közleményei, 1981 és Orvosi Hetilap, 1981. 51.)
A megismerés csapdái. (Gyorsuló idő. Bp., 1987)
Agy – tudat. (Világosság, 1987)
Élettan biológusoknak. Egy. tankönyv. I–II. köt. Fehér Ottóval. (Bp., 1988
2. kiad. 1990
3. kiad. 1991)
Társadalmi várakozások: anticipálás, megerősítés, logikai kényszerűség. (Magyar Tudomány, 1990)
A tehetségkutatás gondjairól. (Tehetség, 1996)
Visceral Perception. Understanding Internal Cognition. Monográfia. (The Plenum Series in Behavioral Psychophysiology and Medicine. Bp., 1998)
Viscersensory Functions. (Encyclopaedia of Neuroscience, 1999)
Agykutatás: múlt és jövő. (Természet Világa, 2000)
A tudattalan reneszánsza. (Magyar Tudomány, 2001)
Az emberi elme színe és fonákja. Tanulmányok, esszék, interjúk az agyról és a tudás átadásáról. A szerző műveinek bibliográfiájával. (Bp., 2002)
Eliminatív szelekció: próbálkozás az emberi elme élettani és pszichológiai – kognitív – magyarázatai közötti szakadék áthidalására. (Magyar Pszichológiai Szemle, 2003)
A rejtőzködő elme. Egy fiziológus széljegyzetei. (Tudomány–egyetem. Bp., 2004)
Darwin bicentenárium: a személyes tudat evolúciójáról. (Magyar Pszichológiai Szemle, 2009)
A placebojelenség kognitív éntérkép-elmélete. (Magyar Tudomány, 2011).

Irodalom

Irod.: Obál Ferenc: Á. Gy.: Élettan. Egy. tankönyv pszichológus hallgatók számára. (Orvosi Hetilap, 1967. 30.)
Á. Gy. tudományos életrajza (MTA Biológiai Tudományok Osztálya Közleményei, 1970)
Hajduska István: Expedíciók a tudat határán innen és túl. Beszélgetés Á. Gy. akadémikussal, egy nagyon modern tudományról. (Magyar Nemzet, 1974. szept. 25.)
Mit jelent Önnek a film? Válaszol Á. Gy. orvosbiológus. (Filmkultúra, 1976)
Kovács Dénes: A pszichológus helye a társadalomban. Beszélgetés Á. Gy. akadémikussal. (Népszabadság, 1977. dec. 16.)
Feltárulnak-e az alvás és az álom titkai? Beszélgetés Á. Gy. akadémikussal. (Népszabadság, 1979. ápr. 8.)
Természettudományos és műszaki ki kicsoda? Szerk. Schneider László, Szluka Emil. (Bp., 1986)
Bede Rita: Az értelem felsőbbrendűsége. Beszélgetés Á. Gy.-gyel. (Beszélgetés tudósokkal. Bp., 1987)
Pécsi Tibor: Az élettan és a lélektan határmezsgyéjén. Beszélgetés Á. Gy. akadémikussal. (Élet és Tudomány, 1988. 14.)
Laudatio Georgii Ádám. Szerk. Szántó Tibor. Bibliofil kiadvány. (Bp., 1992)
Százdi Antal: „A tehetséget feltétlenül gondozni kell.” Beszélgetés Á. Gy. akadémikussal, a Magyar Pedagógiai Társaság elnökével. (Tehetség, 1994)
Schüttler Tamás: Közelebb a tudományhoz. Beszélgetés Á. Gy. akadémikussal. (Új Pedagógiai Szemle, 1997)
Önéletrajz. (Önarckép háttérrel. Magyar pszichológusok önéletrajzi írásai. Szerk. Bodor Péter, Lányi Gusztáv, Pléh Csaba. Bp., 1998)
Erdélyi magyar ki kicsoda? (Bukarest–Nagyvárad, 2000)
Százdi Antal: Az ember és az agy. Á. Gy. könyvéről. (Új Pedagógiai Szemle, 2002)
Mészáros István: Á. Gy.: Az emberi elme színe és fonákja. (Magyar Tudomány, 2002)
A természettudomány világa közel hozható a felnövő nemzedékhez. Interjú Á. Gy. akadémikussal. (Új Pedagógiai Szemle, 2004)
Jakab Edit: Á. Gy.: A rejtőzködő elme. (Modern nyelvoktatás, 2005)
Kapitány Katalin: Mestersége: pszichofiziológus. Beszélgetés Á. Gy. professzorral, 85. születésnapja alkalmából. (Természet Világa, 2007)
Falus András: Á. Gy. köszöntése. (Természet Világa, 2012)
Palugyai István: Á. Gy. halálára. (Népszabadság, 2013. febr. 5.)

Szerző: Kozák Péter

Műfaj: Pályakép

Megjelent: nevpont.hu, 2013