Ádám György
Ádám György

2020. október 24. Szombat

Ádám György

filozófus, jogász, ügyvéd

Születési adatok

1921. szeptember 27.

Budapest

Halálozási adatok

2011. június 18.

Budapest

Temetési adatok

2011. július 6.

Budapest

Fiumei út


Család

Nagyapja: Ádám Miksa. Sz: Ádám Manó középiskolai tanár, gimnáziumi igazgató, Téri Teodóra vegyész, az MTA főelőadója. Testvére: Ádám István és Ádám András csellóművész, a holokauszt áldozatai. F: Ádám (= Róth) Magdolna (1925–2017) történész, az MTA doktora. Leánya: Ádám Katalin (1947–) matematikus.

Iskola

A budapesti Bolyai Reáliskolában tanult, a Kandó Kálmán Elektromos Szakiskolában éretts. (1940), az ELTE ÁJTK-n állam- és jogtudományi végbizonyítványt (1948), doktori okl. szerzett (1957), a filozófia tudományok kandidátusa (1974), doktora (1987).

Életút

Budapesten, egy magániskolában nevelőtanár (1942), munkaszolgálatos (1942–1945). Az MKP politikai munkatársa (1945), a Gazdasági Rendőrség munkatársa (1945–1949), a Belügyminisztérium (BM) Rendőrtiszti Akadémiáján a büntetőjog és a filozófia tanára (1948–1951 és 1956–1962; 1951-ben elbocsátották, 1956-ban tért vissza). A Közért Központ (1952–1954), az Építésügyi Minisztérium jogásza, jogtanácsadója (1954–1956), az MKKE filozófia tanára (1962), az Országos Kőolaj- és Gázipari Tröszt (OKGT) jogtanácsosa (1962–1964). A BOTE, ill. a SOTE Marxizmus-Leninizmus Intézet Filozófia Tanszék egy. adjunktusa (1964–1975), az Etikai–Orvosetikai Csoport csoportvezető egy. docense (1975–1988), egy. tanára (1988. júl. 1.–1991. jún. 30.), egyéni ügyvéd (1991-től).

Az ELTE ÁJTK c. egy. tanára (1992-től). A Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán az etika tanára (1982–1988). Az MSZMP Budapesti Pártbizottságán a filozófia tanára (1960–1988). Az MTA–TMB-n Király Tibor aspiránsa (1960–1964).

Tudományos pályafutásának kezdetén felelősségelmélettel, elsősorban az erkölcsi és jogi felelősség struktúrájával foglalkozott, majd érdeklődése orvosi jogi és orvosetikai kérdések felé fordult. Először írta le az orvosi hálapénzrendszer magyarországi ellentmondásait és dolgozta fel történetét, majd vizsgálta az orvosi műhibapereket. Vezető szerepet játszott az orvosetika egyetemi tantárgy kidolgozásában és megszervezésében. Ügyvédként elsősorban holokausztpereket vállalt.

Emlékezet

Budapesten (Gellérthegy, XI. kerület Alsóhegy utca 28.) élt és tevékenykedett, a Kerepesi úti (= Fiumei úti) Temetőben nyugszik. Néhány írása és híresebb perei a www.jogvita.hu c. honlapon olvasható.

Elismertség

Az MTA Filozófiai Bizottság Etikai Albizottságának tagja (1980-tól). A MOTESZ Gasztroenterológiai Társaság Etikai Elnökségének tagja.

Elismerés

Magyar Népköztársasági Érdemérem (bronz, 1952), Munkás–Paraszt Hatalomért Emlékérem (1957), BM Szolgálatért Érem (1958), Felszabadulási Jubileumi Emlékérem (1970), Munka Érdemrend (ezüst, 1980).

Főbb művei

F. m.: A nyomozás felfüggesztése. – A tévedés értékelése a büntetőjogban. – A bűncselekmény fogalma. (Rendőrségi Szemle, 1959)
A társadalmi tulajdon védelme a hatályos büntetőjogban. (Magyar Jog, 1959)
Az ártatlanság vélelmének szocialista felfogásáról. (Jogtudományi Közlöny, 1960)
A bizonyítási teher a büntetőeljárásban. (Rendőrségi Szemle, 1960)
A büntetőjogi felelősség. (Jogtudományi Közlöny, 1963)
A jogtalan használat bűntettével összefüggő néhány jogalkalmazási kérdés. (Magyar Jog, 1965)
Etikaoktatás a Budapesti Orvostudományi Egyetemen. (Felsőoktatási Szemle, 1967)
Az igazság érvényesülése a büntetőeljárásban. (Jogtudományi Közlöny, 1967)
Az orvos szabadsága és felelőssége. (BOTE Tudományos Közleményei, 1968)
A cselekmény társadalomra veszélyességének érdeklődése a jog alkalmazásában. (Magyar Jog, 1970)
A nem-tudásért való felelősség. (Világosság, 1972)
Visszaeső bűnözők – visszaeső büntetőjog? (Magyar Jog, 1973)
A felelősség megállapításának rendje. Kritikai tanulmány a felelősségelmélet köréből. Kand. értek. is. (Bp., 1974)
Felelősség a művészi alkotásban. (Világosság, 1976)
Az emberi magatartás meghatározottsága, a választás és a felelősség. (Magyar Filozófiai Szemle, 1979)
Az orvosi etika tárgya és tartalma. (SOTE Tudományos Közleményei, 1983)
Az orvosi hálapénz hatályos jogunkban. (Jogtudományi Közlöny, 1984)
Az orvosi hálapénz körüli vitához. (Társadalmi Szemle, 1984)
Orvosi etika. Szöveggyűjtemény. Összeáll. (Bp., 1984)
Az orvosi hálapénz története Magyarországon. 1–2. (Mozgó Világ, 1985)
Az orvosi hálapénz Magyarországon. (Bp., 1986)
Az orvosetika alapproblémája egy speciális vonatkozásának kérdésében. Doktori értek. (Bp., 1986)
The Legal Judgment of the Gratulity for Doctors in Hungary. (Acta Juridica, 1986)
Az „orvosi hálapénz” büntetőjogi megítélése. (Jogtudományi Közlöny, 1988)
Orvosi jogi kézikönyv. (Bp., 1989)
Adóztatás után. Még egyszer az orvosi hálapénzről. (Bp., 1989)
Az Orvosi Kamara története. 1–16. (Orvosegyetem, 1989)
Ethics and Genetics in Hungary. Czeizel Endrével. (Ethics and Human Genetics. Berlin–New York–Tokyo, 1989)
Egészségügyi jogi kézikönyv. Szerk., összeáll. (Bp., 1990)
Orvosi műhiba – rendőrségi eljárás. (Belügyi Szemle, 1997)
Bizonyítás a polgári peres eljárásban. (Jogtudományi Közlöny, 1999)
Igazságügyi szakértés az orvosi műhibaperekben. (Jogtudományi Közlöny, 2000)
Az polgári peres eljárás ellentmondásai, különös tekintettel az orvosi műhibaperekre. (Bp., 2002)
Emberi lények-e a bírók? Ítélkezés orvosi műhibaperekben. Tanulmányok. (Solymár, 2003)
Tudattalan lelki tényezők a kriminológiai szemléletben. (Belügyi Szemle, 2003)
Egységes és kétséges igazságszolgáltatás. (Bp., 2005).

Irodalom

Irod.: Kerékgyártó T. István: Az orvos vagy a beteg problémája? Á. Gy.: Az orvosi hálapénz Magyarországon. (Napjaink, 1986)
Langó Katalin: Á. Gy.: Az orvosi hálapénz Magyarországon. (Módszertani füzetek, 1987)
Scipiades Erzsébet: Amikor a túlélő is meghal. Utolsó beszélgetés Á. Gy. jogászprofesszorral. (Népszava, 2011. júl. 9.).

Szerző: Kozák Péter

Műfaj: Pályakép

Megjelent: nevpont.hu 2013