Iskola

Bp.-en tanítói okl. (1926), a polgári tanárképző főiskolán magyr–történelem szakos polgári iskolai tanári okl. (1929), az Apponyi Kollégiumban tanítóképző intézeti tanári okl. (1931), a Debreceni Tudományegyetemen bölcsészdoktori okl. szerzett (1947).

Életút

A csurgói állami tanítóképző intézet h. tanára (1931), a miskolci tanítóképző intézetben a pedagógia és a lélektan r. tanára (1932–1937), a bp.-i VIII. ker.-i Rökk Szilárd u.-i Tanítóképző Intézet r. tanára (itt fogl. először ún. nehezen kezelhető gyermekekkel, 1937–1946); közben a II. vh. idején Ukrajnában munkaszolgálatos (1942–1945). A II. vh. után elhagyott gyermekek összegyűjtésére vállalkozott, először bentlakásos munkaiskolákat szervezett számukra (1945), kezdeményezésére Hajdúhadházon létrejött a világon egyedülálló gyermekváros (Magyar Állami Gyermekotthon Gyermekváros, 1946. jún. 29.), amelynek vezetője (1946–1949), az Országos Diákjóléti és Kollégiumi Hivatal munkatársa (1949), a bp.-i Ady Endre u.-i Tanítóképző Intézet ig.-ja (1949–1950), a Közoktatásügyi Minisztérium munkatársaként a pedagógiai tárgyak országos szakfelügyelője és a gyermekotthoni ügyek előadója (1951–1952), az Országos Tervhivatal (OT) munkatársa, a közoktatás országos felelőse (1952–1954), a Bőripari Tanulóotthon ig.-ja (1954–1956), az Országos Gyermekvédelmi Tanács vezetője (1957–1958), a Soponya-Nagylángi Gyermekváros ig.-ja (1958–1962). A magyarországi gyermekvédelmi mozgalom egyik legjelentősebb 20. sz.-i személyisége. A II. vh. után javasolta az állami gyermekmenhelyek megszüntetését, ill. átalakítását, az állami gondozott és árva gyermekek új, állami intézményekben (pl. kastélyépületek) történő elhelyezését. Később kezdeményezésére jött létre a tanulás és a munka sajátos kapcsolatából álló gyermek-önkormányzat, az első gyermekváros. Az eredetileg gyermekfalunak elnevezett létesítményben a pedagógusok és a gyermekek közösen dolgozták ki az együttélés törvényeit, a szobákat híres emberekről (pl. Petőfi, Kossuth stb.) nevezték el, demokratikusan választották meg az intézmény „polgármesterét”. Több írásában hangsúlyozta a gyermekek szabadságát, elítélte a testi és lelki erőszak minden formáját. Tapasztalatai alapján ő dolgozta ki a mo.-i gyermekvédelem egységes pedagógiai irányítását, ill. tervei alapján valósult meg a fóti (1957) és a soponyai gyermekváros (1958). Új eljárást dolgozott ki továbbá az általános iskolai tanulók számolóképességének javítására is. Öngyilkos lett.

Emlékezet

Emlékét a Bátonyterenyei Nevelőotthon (Ádám Zsigmond Nevelőotthon, 1987. okt. 17-étől) és a Soponyai Gyermekváros (Ádám Zsigmond Gyermekváros, 1989. máj. 20-ától) őrzi, Soponyán emléktábláját is felállították.

Szerkesztés

A Gyermekváros c. lap alapító szerkesztője (1946–1949); gyermekvédelmi írásai a fenin kívül még elsősorban a Magyar Pedagógiában (1947-től), az Embernevelésben (1947–1949), a Pedagógusok Lapjában (1957-től) és a Köznevelésben jelentek meg (1959).