Család

Apai nagyszülei: Adler Antal (†1887. jún. 5. Bp.) nagykereskedő, Bancalári Hedvig (†1909. dec. 2. Saalfed, Ausztria. Temetés: 1909. dec. 7. Kerepesi út), a Magyar Gazdasszonyok Országos Egyesülete választmányi tagja és a Pesti Bölcsőde Egyesület alapító tagja.

Anyai nagyszülei: Ráth Károly (1821. febr. 20. Buda–1897. júl. 30. Bp. Temetés: 1897. aug. 2. Kerepesi út), az egyesített Budapest székesfőváros első polgármestere, Hupf Mária (†1890. okt. 20. Bp. Temetés: 1890. okt. 22. Kerepesi út).

Szülei: Adler-Rácz József (= Adler József, 1862–1941. ápr. 2. Bp. Temetés: 1941. ápr. 4. Kerepesi út) miniszteri tanácsos, Ráth Aranka (†1954. febr. 13. Bp. Temetés: 1954. febr. 19. Farkasrét). Testvére: vitéz Adler-Rácz József (1893–1994. szept. 12. Bp.) gépészmérnök, alpinista, Adler-Rácz Károly (†1918. szept. 16. Grignó) tüzérzászlós, az I. világháború hősi halottja és dr. Radanovics Gyuláné Adler-Rácz Mária (1906. okt. 28. Bp.–1961. márc. 29. Bp. Temetés: 1961. ápr. 7. Kerepesi út).

Tövisegyházi Rácz Ferenc (†1920. márc. 17. Bp. Temetés: 1920. márc. 19. Farkasrét) nyugalmazott pénzügyi titkár 1903. aug. 31-én örökbe fogadta Adler József minisztériumi osztálytanácsost, a család ezért 1904. ápr. 16-ától hivatalosan is az Adler-Rácz kettős családnevet használta.

Iskola

A budapesti kegyes tanítórendi főgimnáziumban éretts. (1912), a budapesti tudományegyetemen orvosdoktori okl. (1918), az urológia tárgyköréből magántanári képesítést szerzett (1931. dec.).

Életút

Az I. világháborúban harctéri egészségügyi szolgálatot teljesített (1914–1918), az összeomlás után a 17. sz. helyőrségi kórház segédorvosa (1918). A Bókay Gyermekklinika segédorvosa (1918–1919), Verebélyen körzeti orvos (1919–1920), a budapesti tudományegyetemen (= Pázmány Péter Tudományegyetemen) I. sz. Sebészeti Tanszéke műtőnövendéke (1919–1920), az Urológiai Klinikán Illyés Géza gyakornoka (1920–1921), egy. tanársegéde (1921–1929).

A pécsi Erzsébet Tudományegyetem Urológiai Sebészeti Osztály osztályvezető főorvosa (1929–1936) és az urológia magántanára (1931. dec.–1940. ápr. 6.), rk. tanára (1940. ápr. 6.–1945). A budapesti MÁV Kórház Urológiai Osztályának osztályvezető főorvosa (1937–1945).

Tudományos pályafutását gyermeksebészként kezdte, majd Illyés Géza (1870–1951) javaslatára érdeklődése a vese és a húgyutak krónikus megbetegedéseinek műtéti megoldásai felé fordult. A szakterület első magyarországi urológiai sebészeti osztályvezető főorvosaként alapvetően új eredményeket ért el a vesegümőkór és a gyermekkori pyuriák sebészeti indikációi terén. A helyi érzéstelenítés urológiai alkalmazásának magyarországi bevezetője és a húgyúti szervek autovakcinás kezelésének egyik magyarországi sebészeti kezdeményezője.

További kutatási területei: heveny hasi katasztrófák műtéti megoldásai; veseműtétek gyomor- és bélszövődményei; a vese fejlődési rendellenességeinek diagnosztikai problémái; vese- és húgyúti megbetegedéseket okozó bakteriális fertőzések.

Elismertség

A Magyar Urológiai Társaság választmányi tagja (1926-tól).

Szerkesztés

A lipcsei Zeitschrift für Urologie c. referáló folyóirat munkatársa (1926-tól).