Család

Kisparaszti családból származott.

Szülei: Adorján József, Ludányi Rozália. Apja az I. világháborúban, orosz hadifogságban halt meg (†1917), anyjával együtt gazdálkodott. Nős, özvegy.

Gyermekei, fia: Adorján Miklós (1922. Gyöngyöstarján); leánya: Adorján Etelka (1926. Gyöngyöstarján) tanítónő és Adorján Margit (1930. Gyöngyöstarján).

Iskola

Hat elemit végzett.

Életút

Saját és bérelt földön gazdálkodott (1920-as–1930-as évek; birtoka az 1930-as évek végére elérte a 100 kh-t), borkereskedő (1930–1939), a Magyar Bortermelők Szövetségének elnöke, de ellenzéki magatartása miatt kereskedői engedélyét visszavonták. Az FKgP tagja (1930-tól), a párt helyi szervezeteinek alapítója, az országos nagyválasztmány tagja; az FKgP országgyűlési képviselőjelöltje (1939), majd még ugyanebben az évben részt vett a Nemzeti Parasztpárt alakuló ülésén (ahol ellenezte egy önálló parasztpárt megalakulását). A Magyar Parasztszövetség Heves vármegyei elnöke (1941-től), sikeres ellenzéki nagygyűlést szervezett Miskolcon (1943, amelyen Bajcsy-Zsilinszky Endre is részt vett), majd a szárszói találkozó résztvevője (1943. aug. 23–29.). A világháború végén egy katonai kórházi alakulattal Németországba vitték (1944), de megszökött; az ostromot Budapesten élte át.

A II. világháború után az FKgP országos központjának titkára (1945), az Országos Intéző Bizottság (OIB) tagja (1946–1948). Az Ideiglenes Nemzetgyűlés tagja (Gyöngyöstarján 1945. jún. 24.–1945. nov. 4.), az FKgP nemzetgyűlési képviselője (Heves és Nógrád-Hont vármegyék, 1945. nov. 4.–1947. aug. 31.), országgyűlési képviselője (1947. aug. 31.–1948. júl. 22.) Mivel ellenezte az iskolák államosítását, és a törvényjavaslat szavazásakor nem jelent meg a parlamentben, a Dobi-féle pártvezetés lemondásra kényszerítette (1948. júl. 1.). Koholt vádak alapján letartóztatták (1950. márc. 10.), egy koncepciós per során életfogytiglani börtönbüntetésre ítélték (1956-ban szabadult; 1956. szept. 22-én rehabilitálták). A forradalom idején részt vett az FKgP újjászervezésében, a párt Intéző Bizottságának tagja (1956. okt. 30.–1956. nov. 4.).

A szovjet csapatok bevonulása után elmenekült az országból; Bécsben, Franciaországban, majd a kanadai Torontóban élt. Bécsben, a rövid életű emigráns FKgP Intézőbizottságának elnöke (1957). A strasbourgi Magyar Forradalmi Tanács (1957), a New York-i székhelyű Magyar Bizottság tagja (1958-tól). Röviddel halála előtt, betegen tért haza, Egerben telepedett le (1974–1975).

A II. világháború után a MEGA Magyar Hegyvidéki Bortermelők Értékesítő Szövetkezetének elnöke. A Magyar Szőlős Gazdák Országos Borértékesítő Szövetkezete igazgatóságának tagja (1945–1947).

A Magyar Országos Szövetkezeti Központ igazgatóságának tagja (1947–1948; pártja 1948. aug.-ban visszahívta).