Iskola

Középiskoláit Léván, Vácott és Kecskeméten végezte. Belépett a piarista rendbe (1899), a bp.-i tudományegyetemen tanult (1902– 1906), pappá szentelték (1906), Bp.-en magyar–latin szakos tanári okl. szerzett (1907).

Életút

A piarista rend váci (1906–1911), kolozsvári (1911–1912), kecskeméti (1912–1915), rózsahegyi (1915–1919), veszprémi (1920– 1923), debreceni (1923–1924), bp.-i gimnáziumának r. tanára (1934–1943). Nyugdíjazása (1943) után rendfőnöki titkár (1943–1945), öt bp.-i szociális otthon lelkésze (1945–1951), a rendi tudósító szerkesztője (1951–1956). 20. sz.-i magyar irodalommal, elsősorban Kemény Zsigmond, Gárdonyi Géza, Herczeg Ferenc és Móricz Zsigmond munkásságával fogl. Sok műve kéziratban maradt.

Szerkesztés

Bartóky Józseffel a Magyar Középiskola lapszemlerovatának szerkesztője (1916–1928). Versei, elbeszélései elsősorban a Magyar Szemlében (1903–1905), a Váci Közlönyben (1905-től); irodalomtörténeti dolgozatai a Katholikus Szemlében (1916–1921) az Urániában (1917-től) és az Irodalomtörténetben jelentek meg.