Család

Apja népiskolai tanító volt.

Iskola

Sopronban éretts. (1900), a győri hittudományi főiskola hallgatója (1900–1904), majd mint a bécsi Augustineum tagja a bécsi egyetem teológiai karán tanult (1904–1906), a bécsi egyetemen hittud. doktori okl. (1907), a bp.-i tudományegyetemen történelem– földrajz szakos tanári okl. (1913), a bibliai keleti nyelvek tárgykörben magántanári képesítést szerzett (1925). A nyelvtudományok doktora (posztumusz, életművéért, 1960).

Életút

Tatán segédlelkész (1906–1908), a győri nagyobb papnevelő intézet prefektusa és a győri hittudományi főiskolán a bölcselet r. tanára (1908–1909), a győri katolikus tanítóképző intézet r. tanára (1909–1925). A Pázmány Péter Tudományegyetem Hittudományi Karán a keleti nyelvek ny. r. tanára (1925–1950); közben a Hittudoányi Kar dékánja (1928–1929, 1933–1934, 1940–1941), az egyetem rektora (1944–1945). Szentszéki bíró (1925-től), pápai prelátus (1928-tól). Sémi filológiával fogl., az ugariti sémi feliratok nemzetközileg elismert kutatója. Kiemelkedőek a régi sémi személynevekre vonatkozó kutatásai és a szövegkritikai alapon készített bibliafordításai.

Elismertség

A Szt. István Akadémia (1927), a Szász Tudományos Akadémia tagja (l.: 1959).