Almási Balogh Sámuel
Almási Balogh Sámuel

2020. október 22. Csütörtök

Almási Balogh Sámuel

nyelvész, filozófus, református lelkész

Névváltozatok

Balogh Sámuel, almási 

Születési adatok

1796. június 6.

Nagybarca, Borsod vármegye

Halálozási adatok

1867. október 15.

Serke, Gömör vármegye


Család

Fertősalmási előnevű, régi református nemesi családból származott. Nagyszülei: Almási Balogh Dávid és Kardos Krisztina; Kökényesdy Pál és Péczeli Erzsébet. Sz: Almási Balogh Mózes református lelkész, Kökényesdy Erzsébet. Testvére: Almási Balogh Pál (1794–1867) orvos, az MTA tagja, Balogh József (1799–1884) író, matematikus és Balogh Ferenc (1801–). F: 1825-től Szathmáry Juliánna; Szathmáry Mihály leánya, Szathmáry Eszter, Izsó Miklós szobrászművész édesanyjának testvére. Fia: Balogh Gyula (†1856), Balogh Béla (1828–1892) putnoki református lelkész és egyházmegyei tanácsbíró és Balogh Sámuel osztálytanácsos és fővárosi adófelügyelő. Leánya: Katona Pálné Balogh Terézia (†1852). 

Iskola

Középiskoláit Rimaszombatban és Sárospatakon végezte (1819); közben egy évet Késmárkon, a líceumban; egy évet Vámosmikolán, a Szirmay-családnál nevelő. Az MTA tagja (l.: 1858. dec. 18.). 

Életút

Putnokon segédtanító (1819–1820), a zsipi (Gömör vm.) gyülekezet segédlelkésze (1820–1825). Az otrokócsi (1825–1826), a sajókeszi (1826–1832), a naprágyi (1832–1834), a serkei gyülekezet lelkipásztora (1834–1867). 

Általános nyelvészeti, filozófiai, esztétikai és irodalomelméleti kérdésekkel foglalkozott, néhány gömöri néprajzi dolgozatot is közölt, színműveket is írt. Filozófusként, esztétaként, a klasszikus és romantikus szépségeszményt vizsgálta, a fenségesről írt filozófiai pályaművét a Magyar Tudós Társaság 100 arannyal és ezüst serleggel jutalmazta (1842). Magyarországon elsőként írt a regényről, mint újabb irodalmi műfajról. Műfordítóként népszerű kortárs német szerzőket, elsősorban August von Kotzebue (1761–1819) műveit tolmácsolta, illetve francia műveket fordított – németből. Különös szeretettel művelte a botanikát, híres herbáriuma volt, s akárcsak testvére, maga is foglalkozott homeopátiával. 

Emlékezet

Élete nagy részét Serkén töltötte, ott is hunyt el, a helyi templom kertjében, feleségével egy sírban nyugszik. Kéziratban maradt néhány művét és egyéb írásait a Magyar Nemzeti Múzeum Könyvtára (= Országos Széchényi Könyvtár) őrzi.

 

Gyermekkora egy részét Kiss József (1843–1921) Serkén töltötte, ahol Almási Balogh Sámuel híres könyvtárában ismerkedett meg a klasszikus magyar és német irodalommal. Almási Balogh Sámuel később is figyelemmel kísérte és támogatta a leghíresebb magyar zsidó költő pályafutását. A népes Almási Balogh család döntően befolyásolta Izsó Miklós (1831–1875) sorsát is. A híres szobrász első esztétikai ismereteit Almási Balogh Sámuel írásaiból merítette, elsőszülött fiával, Balogh Bélával és Almási Balogh Pál fiával, Balogh Zoltánnal együtt nőtt fel, a család birtokában több, Izsó munkásságával kapcsolatos kézirat és levél maradt fenn. 

Szerkesztés

A Közhasznú Esméretek Tára munkatársa. Bölcsészeti, esztétikai és irodalmi írásai a Tudományos Gyűjteményben (1819–1839), a Szépliteraturai Ajándékban (1819–1823), a Sas c. lapban (1831–1832), a Kritikai Lapokban (1833), a Literaturai Lapokban (1836, 1841), a Tudománytárban (1837–1843), a Századunkban (1839), a Budapesti Híradóban (1846), az Akadémiai Értesítőben (1859 és 1866) jelentek meg. Szépirodalmi írásait az Érzékeny történetek c. könyv (Kolozsvár, 1832) és az Auróra közölte (1834). 

Főbb művei

F. m.: Az ékesszólásnak ismértetésére ’s felvilágosítására szolgáló némelly jegyzetek. (Tudományos Gyűjtemény, 1823)
Disquisitio philosophica de causis sermonis Latini, Grammaticis philosophiae categorias, Philosophis grammaticam explicans. (Sárospatak, 1827)
A poésis ideája. (Tudományos Gyűjtemény, 1827)
Áhitatosság óráji a valódi keresztyénség és a házi isteni tiszteletnek előmozdítására. I–VI. köt. Johann Heinrich Daniel Zschokke munkáját ford. A. B. S. (Buda, 1828–1830)
A különcz. Rajzolatja az emberi szívnek. I–III. köt. Lafontaine után, A. B. S. által. (Pest, 1829)
Az ezüst lakodalom. Nézőjáték Kotzebue után, A. B. S. által. (Kolozsvár, 1831)
A szegény Dorkó. Való anekdota I. S. után, A. B. S. által. – Margit. Valóságos történet Kotzebue, A. B. S. által. (Érzékeny történetek németből. Kolozsvár, 1832)
Rövid halotti tanítás a’ földi várások hiu voltáról és reményünk valódi tárgyáról… (Rozsnyó, 1837)
Rövid rajzolatja a parasztlakodalomnak, Gömörben. (A magyar néprajz klasszikusai. Magyar tájak néprajzi felfedezői. Vál., szerk., a bevezető tanulmányt írta Paládi Kovács Attila. Bp., 1985). 

Irodalom

Irod.: Magyar színművészeti lexikon. Szerk. Schöpflin Aladár. (Bp., 1929)
Zoványi György: Magyarországi protestáns egyháztörténeti lexikon. Szerk. Ladányi Sándor. (3. jav. és bőv. kiad. Bp., 1977)
Nagy Károly: A. B. P. életútja. 1794–1867. Monográfia. (Ózd–Nagybarca, 1992). 

Szerző: Kozák Péter

Műfaj: Pályakép

Megjelent: nevpont.hu, 2015