Almásy György
Almásy György

2025. február 11. Kedd

Almásy György, zsadányi és törökszentmiklósi

felfedező, néprajzi gyűjtő, természettudományi gyűjtő

Születési adatok

1867. augusztus 11.

Felsőlendva, Zala vármegye

Halálozási adatok

1933. szeptember 22.

Graz, Ausztria


Család

Sz: Almásy Ede földbirtokos, a Magyar Földrajzi Társaság alapító tagja. F: Pittoni Ilona. Fia: Almásy László Ede (1895–1951) földrajzi felfedező, utazó.

Iskola

A grazi egyetemen jogtud. doktori okl. szerzett.

Életút

Tanulmányai befejezése után Bp.-en állami hivatalnok (1890-es évek), majd visszavonult Borostyánkőre, ahol állattani, elsősorban madártani megfigyeléseket végzett. Dobrudzsába és a Duna deltavidékére ornitológiai expedíciót vezetett (1897), majd Stummer von Traunfels grazi zoológus kíséretében a Tiensan hegyláncolatait kutatta át (1900). Herbert von Archer és Prinz Gyula társaságában újabb expedíciót vezetett a Tiensanba, nemsokára Prinztől különválva Észak-Kínában végzett sokrétű földrajzi, földtani és néprajzi kutatómunkát (1906). Hazatérése után előbb Kőszegen, majd Grazban telepedett le, ahol haláláig teljes visszavonultságban élt. Pályája kezdetén, Borostyánkőn igen gazdag madárgyűjteményt állított fel, otthonában madárpreparáló műhelyt alakított ki. Ornitológiai érdeklődése vezette első expedíciójára Dobrudzsába és a Duna deltavidékére. Első közép-ázsiai útján felhatolt a Tiensan magasfennsíkjaira, felfedezte a Han-Tengri környékének déli hegyláncolatait. Az utazás eredményeit népszerű könyvben ismertette, amelyben az állattani vonatkozások mellett kitűnő beszámolót készített a nomád pásztornépek életéről is. Földrajzi tekintetben igen értékesek a gleccserek és a glaciális formakincs leírásai. Az expedíció továbbá kiterjedt zoológiai kutatásokat is végzett Kazahsztán pusztáin és Kirgizisztán hegyvidékein; több mint 20 000 állatpéldányt gyűjtött. A második expedíciójában egyedül tanulmányozta Észak-Kína földrajzi, földtani, meteorológiai és gazdasági viszonyait. Ornitológusként alapvetően új eredményeket ért el a nyugat-mo.-i madárfauna feltárása terén. Első expedíciója előtt török nyelvészeti tanulmányokat is folytatott, az út során megtanult kirgizül. Hazatérése után egy kirgiz énekmondó segítségével hozzákezdett a kirgiz nemzeti eposz, a Manasz lefordítására.

Emlékezet

Állattani gyűjteménye bp.-i, bécsi és grazi múzeumokba került, kirgiz néprajzi gyűjteményét a bp.-i Néprajzi Múzeum őrzi.

Szerkesztés

Tudományos közleményei elsősorban a Természettudományi Közleményekben (1898–1903), a Mathematikai és Természettudományi Értesítőben (1901-től), a Keleti Szemlében (1901–1911), a Le Mouvement Géographique-ban (1902-től) és az Ethnographiában jelentek meg (1904-től).

Főbb művei

F. m.: Ornitologisches und taxidermistisches von der Millennium-Ausstellung. (Ornitologisches Jahrbuch, 1896)
Addenda zur Ornis Ungarns. (Ornitologisches Jahrbuch, 1898)
Betekintés a román Dobrudzsába. (Bp., 1898)
Madártani betekintés a román Dobrudzsába. (Aquila, 1898)
Reise nach West-Turkestan und in den zentralen Tiën Shan. (Wien, 1901)
Kara-kirgiz nyelvészeti jegyzetek. (Keleti Szemle, 1901)
Utazásom orosz Turkesztánba. (Bp., 1901)
Zentralasien die Urheimat der Turkvölker. (Keleti Szemle, 1902)
Vándorutam Ázsia szívébe. (Bp., 1903)
A kara-kirgizek ornamentikája. (Magyar Nemzeti Múzeum Néprajzi Osztályának Értesítője, 1904)
Der Abschied des Helden Manas von seinem Sohne Sémetéj. (Keleti Szemle, 1911).

Irodalom

Irod.: Cholnoky Jenő: A. Gy. utazása Belső-Ázsiában. (Földrajzi Közlemények, 1904)
Csörgey Titusz: A. Gy. (Aquila, 1934)
Agárdi Ferenc: A. Gy. Kirgizisztánban. (A. F.: A nagyvilág magyar vándorai. Bp., 1955)
Csaba József: A. Gy. (Vasi Szemle, 1967)
Székely András: A. Gy. közép-ázsiai expedíciói. (Magyar utazók, földrajzi felfedezők. Bp., 1973)
Hegyi Imre: A. Gy. (Messzi népek magyar kutatói. Bp., 1978)
Sántha István: A „másik” Almásy. (Élet és Tudomány, 1997)
Bartha Júlia: Magyar kutatók Közép-Ázsiában. (Szolnoki Tudományos Közlemények, 1998)
Vig Károly: Egy tudós utazó a századelőről. A. Gy. állattani kutatásai Belső-Ázsiában. Művei bibliográfiájával. (Vasi Szemle, 1999)
Ifj. Kodolányi János–Vig Károly: A. Gy. (Magyar múzeumi arcképcsarnok. Bp., 2002).

Megjegyzések

MÉL I. téves születési adat: 1864. okt. 15. Kétegyháza! Magyar utazók lexikona téves halálozási adat: szept. 22.!

Szerző: Kozák Péter

Műfaj: Pályakép

Megjelent: nevpont.hu, 2013

×

Földieknek látszók

Női szentek és boldogok

Legújabb könyvemben tizenkét különös sorsú, közismert, mégis ismeretlen 10–13. századi női szent, boldog és boldog emlékezetű nő életútja szerepel. A szentekről és boldogokról azt hihetnénk, hogy önmegtagadó, imádságos, nem egyszer aszketikus életük kiáltó ellentétben állt világi kortársaik tevékeny mindennapjaival. Valójában valamennyiük élete küzdelmes volt, tele gyarlósággal, hibával, szerencsés és szerencsétlen döntések sorozatával, rendkívüli jellemük azonban a magyarság sorsdöntő pillanataiban felülemelkedett minden addigi kétségen és korláton. Talán egyetlen fejedelmi család sem adott annyi szentet, mint a három évszázadon át uralkodó Árpád-ház, talán egyetlen történelmi korszakban sem élt annyi női szent és szent életű női hitvalló, mint az Árpád-kori Magyar Királyság területén. Az uralkodói dinasztia szentjein kívül könyvem megemlékezik a keresztény hitet a külhonban terjesztő magyarországi uralkodónőkről és fejedelemasszonyokról is.

A Kossuth Kiadó gondozásában megjelent, gazdagon illusztrált album kedvezményes áron, 5942 forintért megrendelhető a vevoszolgalat@kossuth.hu emailen.

Kozák Péter
a Névpont szerkesztője