Család

Testvére: Almásy Sándor (1874–1958) politikus.

Iskola

A jászberényi gimnáziumban éretts. (1886), a bp.-i tudományegyetemen jogtud. doktori okl. szerzett (1890), ügyvédi vizsgát tett (1892).

Életút

Szolnokon bírósági jegyző (1893–1894), Jászberény város tiszti ügyésze (1894–1897), majd a város polgármesterévé választotta (1897: a felkérést nem fogadta el). Jász-Nagykun-Szolnok vm. tiszti főügyésze (1897–1910). A Szabadelvű Párt vm.-i elnöke (1890-es évek), a Nemzeti Munkapárt ogy.-i képviselője (Szentendrei ker., 1910–1918), a Nemzeti Munkapárt központi végrehajtó bizottsága és gr. Tisza István belső baráti és munkatársi körének tagja. Az I. vh. idején kormánybiztosként ő állította fel és vezette a losonci megfigyelő állomást, 1918 őszén visszavonult a politikától, a Tanácsköztársaság alatt Bp.-en hat hétig fogságban volt, majd állandó ellenőrzés alatt tartották (1919. márc.–aug.). A Keresztény Kisgazda, Földműves és Polgári Párt (Egységes Párt), ill. a Nemzeti Egység Pártja ngy.- és ogy.-i képviselője (Pomázi ker., 1922–1936), a Nemzetgyűlés második alelnöke (1922–1923). A fajvédők kiválása után az Egységes Párt ügyvezető alelnöke (1923–1927), elnöke (1927–1929), a Képviselőház elnöke (1929. febr. 7.–1935. ápr. 29.).

Szerkesztés

Politikai, közigazgatási és pénzügyi kérdésekkel foglalkozó cikkei a Jogtudományi Közlönyben (1904-től), A Jogban (1905-től), a Városok Lapjában (1910-től), a Magyar Figyelőben (1911-től), a Magyar Pénzügyben (1913–1916) és a Számviteli Közlönyben jelentek meg (1914-től).