Alpári Gyula
Alpári Gyula

2020. október 28. Szerda

Alpári Gyula

politikus, újságíró

Névváltozatok

1918-ig Adler Mózes

Születési adatok

1882. január 19.

Dunaföldvár

Halálozási adatok

1944. július 17.

Sachsenhausen


Család

Fia: Alpári Pál (1911–1976) szerkesztő, kultúrpolitikus, műfordító.

Iskola

A pozsonyi jesivában (= izraelita vallásos középiskola) tanult, de érettségi előtt elbocsátották.

Életút

A Népszava külső munkatársa (1902), az MSZDP pártiroda munkatársa (1903–1906), az Ifjúmunkás c. folyóirat szerkesztője (1907. jan.–máj.); jelentős szerepet játszott az első Országos Ifjúmunkás-kongresszus megszervezésében (1907. márc. 31.). Stuttgartban részt vett a II. Internacionálé VII. kongresszusán (1907. aug. 18–24.), s ugyanott ő képviselte Mo.-ot a Szocialista Ifjúsági Internacionálé alapító gyűlésén is (1907. aug. 24–26.). Rövid ideig Németországban élt; Berlinben, Drezdában és Lipcsében baloldali folyóiratok munkatársa (1907–1908). Hazatérése után a bp.-i VI. ker.-i Népház segédkönyvtárosa s különböző szakszervezeti lapok cikkírója (1908–1910). Baloldali radikalizmusa miatt kizárták az MSZDP-ből (1910), sikertelen kísérletet tett egy új munkáspárt megalakítására: előkészítőbizottságot állított fel, és megalapította a Szociáldemokrata c. lapot (1911). Az I. vh.-ban tüzérként frontszolgálatot teljesített (1914–1916), a Neues Politisches Volksblatt bp.-i munkatársa (1916–1918). A KMP alapító tagja (1919-től), a Vörös Újság egyik szerkesztője (1919. febr.–júl.), a Tanácsköztársaság idején a Sajtódirektórium vezetője és külügyi népbiztoshelyettes (1919. jún–júl.), a bukás után Csehszlovákiába menekült. A KMP központi vezetőségének tagja (1925–1929), a Komintern nemzetközi tájékoztató és propaganda kiadványainak, a berlini és bécsi Internationale Presse Korrespondenznek (1921–1933), a bázeli és párizsi Rundschaunak szerkesztője (1932–1940), majd a Komintern utasítására Belgiumban megalapította a Monde-ot, Stockholmban a Die Weltet. A Gestapo Párizsban letartóztatta (1940 nyara). Berlinben, a sachsenhauseni koncentrációs táborban tartották fogva (1942–1944), a vh. végén kivégezték.

Emlékezet

A II. vh. után nagy kultusza alakult ki, intézményeket neveztek el róla. Regényes életrajzát Aranyossi Magda írta meg.

Szerkesztés

A Népszava külső munkatársa (1902), az Ifjúmunkás c. folyóirat szerkesztője (1907. jan.–máj.), majd megalapította a Szociáldemokrata c. lapot (1911). Az I. vh. idején a Neues Politisches Volksblatt bp.-i munkatársa (1916–1918), a Vörös Újság egyik szerkesztője (1919. febr.–júl.). A Komintern nemzetközi tájékoztató és propaganda kiadványainak, a berlini és bécsi Internationale Presse Korrespondenznek (1921–1933), a bázeli és párizsi Rundschaunak szerkesztője (1932–1940), majd a Komintern utasítására Belgiumban megalapította a Monde-ot, Stockholmban a Die Weltet. Verseket és elbeszéléseket is írt; cikkei jelentek meg a Szocializmus (1907-től), a XX. század (1911-től), a Világ (1913-tól), ill. a két vh. között a Kommunistische Internationale, a Sarló és Kalapács, a Proletár és az Uj Március c. lapokban.

Főbb művei

F. m.: Az imperializmus. (Bp., 1919)
A. Gy. válogatott írásai. Vál., bev. Aranyossi Magda. (Bp., 1960).

Irodalom

Irod.: Aranyossi Magda: A. Gy., az új élet harcának krónikása. (Bp., 1954)
Komját Irén: A. Gy. (Csillag, 1954)
Aranyossi Magda: Nem tehettem másként… A. Gy. életrajzi regénye. (Bp., 1957)
Deme Péter: Emlékülés A. Gy.-ról és a Tanácsköztársaságról. (Párttörténeti Közlemények 1982)
Szabó Ágnes: A. Gy.-ról születésének 100. évfordulóján. (Népszabadság 1982. 15.)
Varga Lajos: A. Gy. 1882– 1944. (Pártélet 1982)
Varga Lajos: A. Gy. születésének centenáriumán. (Társadalmi Szemle 1982)
Végh Oszkár: 100 éve született A. Gy. (Szakszervezeti Szemle 1982).

Szerző: Kozák Péter

Műfaj: Pályakép

Megjelent: nevpont.hu, 2013