Ambrózy-Migazzi István
Ambrózy-Migazzi István

2024. április 17. Szerda

Ambrózy-Migazzi István, 1913-tól sédeni, walli és sonnenthurmi gr.

földbirtokos, dendrológus

Születési adatok

1869. március 5.

Nizza, Franciaország

Halálozási adatok

1933. augusztus 31.

Tana, Vas vm


Család

Sz: Ambrózy Lajos, br., Erdődy Ágota Mária Gobertina, gr. F: Migazzi Antónia, gr., tiszteletére felvette a nevét.

Iskola

Középiskoláit a bécsi Theresianumban végezte, a bécsi, a leuveni és a bp.-i egyetemen jogot tanult, államtud. doktori okl. szerzett.

Életút

Ogy.-i képviselő, a Főrendiház örökös tagja (1896–1918), majd a Keresztény Nemzeti Egyesülés ngy.-i képviselője (Felsőőr, 1920– 1922). Kora ifjúságától fogl. a kertészettel, elsősorban a mediterrán és ázsiai örökzöldekkel. Mint botanikus hosszabb utazásokat tett a Genfi-tó vidékén, Marseille és Nizza környékén (1891-ig). Házasságot kötött gr. Migazzi Antóniával, s Malonyán (Bars vm.) telepedett le (1892). Malonyai kertjében évtizedes munkával hozta létre Közép-Európa egyik legkiválóbb örökzöld gyűjteményét (1894–1914). Herbáriumában kisázsiai és távolkeleti egzotikus növények is pompáztak. Elsőként honosította meg a bambuszokat, a szabadföldi és szobai dísznövényként ismert havasszépe Rhododendrom-fajokat, a babérféléket, a szkimniákat és még sok más addig ismeretlen növényfajt. Malonyai arborétuma (1994-ig a Szlovák Tudományos Akadémia Dendrológiai Kutatóintézete) a 20. sz. eleji Mo. legmagasabb szakmai szintű arborétuma volt: innen került kertészeti termesztésbe a közkedvelt malonyai tuja (Thuja occidentalis) és a róla elnevezett Ambrózy-tölgy (Quercus hispanica Ambrozyana). Családjával nővére birtokára, Tanára költözött (1914 ősze–1917), majd kb. 200 hektáros birtokot vásárolt Kám község (Vas vm.) határában, Jeliháláson, ahol újabb arborétumot hozott létre (Jeli Arborétum; Hortus Botanicus Jeli, 1917). Kísérleti parcellákat létesített, faiskolákat, csemetekerteket alakított ki, különleges növényeket jukkákat, borbolyákat, japánsomot, egzotikus mocsári virágokat telepített. Az itteni savanyú talaj kiválóan alkalmasnak bizonyult a rhododendronok és más örökzöldek meghonosítására. Dísznövény-nemesítő tevékenysége is jelentős. ő tervezte a bp.-i Gellérthegy és a Dunakanyar tájtervezéses, zöldfelületi rekonstrukcióját is.

Emlékezet

Malonyai arborétumában 1994-ig a Szlovák Tudományos Akadémia Dendrológiai Kutatóintézete működött. Malonyáról került kertészeti termesztésbe a közkedvelt malonyai tuja (Thuja occidentalis) és a róla elnevezett Ambrózy-tölgy (Quercus hispanica Ambrozyana). Tiszteletére emelték a Jeli Arborétumban az Ambrózi-Migazzi Emlékházat (2006. máj. 11.).

Főbb művei

F. m.: Memorandum a Bega fausztató-csatorna Temesvár-Kistopoloveczi szakaszának hajózhatóvá tétele tárgyában. (Temesvár, 1903)
Háború és madárvédelem. Kérelem hölgyeinkhez. (Malonya, 1916)
Ukranisches. (Tana, 1916)
Aus meiner Malonyaer Werkstatt. (Mitteilungen der Deutschen Dendrologische Gesellschaft, 1921)
Növényrezervációk és parkok Közép-Európában és Magyarországon. (Botanikai Közlemények, 1922)
Hortus botanicus Jeli. (Gartenschönheit, 1930)
Télálló örökzöld lombnövények. (Kertészeti Szemle, 1931).

Irodalom

Irod.: Gáyer Gyula: Jeli, A.-M. I. gr. alkotása. (Kertészeti Szemle, 1931)
Rapaics Raymund: Aki magyar földre varázsolta az örök tavaszt. (Kertészeti Szemle, 1932)
Moesz Gusztáv: A.-M. I. (Kertészeti Szemle, 1933)
Polgár Sándor: Megemlékezés gr. A.-M. Istvánról. (Vasi Szemle, 1934)
Roth Gyula: Gr. A.-M. I. (Erdészeti Kísérletek, 1934)
Rapaics Rajmund: Magyar kertek. (Bp., 1940)
Róth Gyula: Megemlékezés A.-M. I.-ról. (Erdészeti Lapok, 1960)
Steinhübel Géza: A.-M. I. szerepe a kertépítésben. (Savaria Múzeum Közleményei, 1964)
Vértesi Péterné: A.-M. I. (Vasi Életrajzi Bibliográfiák. Szombathely, 1984)
Békési József: A.-M. I. madártani levelezése Chernel Istvánnal. (Vasi Szemle, 1991)
Pintér János: 125 éves született A.-M. I. (Honismeret, 1994).

Szerző: Kozák Péter

Műfaj: Pályakép

Megjelent: nevpont.hu, 2013

×

Földieknek látszók

Női szentek és boldogok

Legújabb könyvemben tizenkét különös sorsú, közismert, mégis ismeretlen 10–13. századi női szent, boldog és boldog emlékezetű nő életútja szerepel. A szentekről és boldogokról azt hihetnénk, hogy önmegtagadó, imádságos, nem egyszer aszketikus életük kiáltó ellentétben állt világi kortársaik tevékeny mindennapjaival. Valójában valamennyiük élete küzdelmes volt, tele gyarlósággal, hibával, szerencsés és szerencsétlen döntések sorozatával, rendkívüli jellemük azonban a magyarság sorsdöntő pillanataiban felülemelkedett minden addigi kétségen és korláton. Talán egyetlen fejedelmi család sem adott annyi szentet, mint a három évszázadon át uralkodó Árpád-ház, talán egyetlen történelmi korszakban sem élt annyi női szent és szent életű női hitvalló, mint az Árpád-kori Magyar Királyság területén. Az uralkodói dinasztia szentjein kívül könyvem megemlékezik a keresztény hitet a külhonban terjesztő magyarországi uralkodónőkről és fejedelemasszonyokról is.

A Kossuth Kiadó gondozásában megjelent, gazdagon illusztrált album kedvezményes áron, 5942 forintért megrendelhető a vevoszolgalat@kossuth.hu emailen.

Kozák Péter
a Névpont szerkesztője