Andreánszky Gábor
Andreánszky Gábor

2021. október 25. Hétfő

Andreánszky Gábor, ifj.

botanikus, természettudományi gyűjtő, utazó

Névváltozatok

liptószentandrási br.

Születési adatok

1895. augusztus 1.

Alsópetény, Nógrád vármegye

Halálozási adatok

1967. november 20.

Budapest


Család

Sz: Andreánszky Gábor, id. (1845–1908) politikus, rudnói és divékújfalusi Rudnay Lenke.

Iskola

Középiskoláit Vácott végezte, a bp.-i tudományegyetemen tanult (1913–1914), az I. vh.-ban harctéri szolgálatot teljesített (1914– 1918), olasz hadifogságban volt (1918. nov.–1919 ősze), hazatérése után a Pázmány Péter Tudományegyetemen bölcsészdoktori okl. (1922), a növényföldrajz tárgykörből magántanári képesítést szerzett (1928). A biológiai tudományok kandidátusa (addigi tevékenységéért, 1952). Az MTA tagja (l.: 1945. máj. 30.; tanácskozó 1949. nov. 29.; tagsága visszaállítva: 1989. máj. 9.).

Életút

A bp-i tudományegyetem, ill. a Pázmány Péter Tudományegyetem Növényföldrajzi Tanszék gyakornoka (1920–1922), tanársegéde (1922–1928), egy. adjunktusa és magántanára (1928–1945), egyúttal a Magyar Nemzeti Múzeum (MNM) Növénytárának ig.-ja (1942–1945). A II. vh. után a Pázmány Péter Tudományegyetem, ill. az ELTE TTK Növényrendszertani és Növényföldrajzi Tanszék ny. r. tanára és a tanszék vezetője (1945–1952), miután eltávolították az egyetemről, az MNM munkatársa (1952–1967). A Magyar–Spanyol Társaság alelnöke. Tanárával, Tuzson Jánossal már egyetemistaként a Dél-Kárpátokban gyűjtőúton vett rész (1914), majd számos gyűjtőutat tett a Kárpát-medencében és növényföldrajzi kutatásokat végzett az Alpokban, az Appenninekben és a Földközi-tenger mellékén (1920– 1930), később eljutott Észak-Afrikába, elsősorban Algériába és Tunéziába (1930–1938). Az erdők fejlődéstörténetével, az éghajlatváltozás növényzetre gyakorolt hatásával, vmint a Kárpát-medence harmadidőszaki flórájával fogl. Neki köszönhető számos magyarországi ősnövénylelőhely feltárása és feldolgozása. ősnövénytan (1954) c. könyve az első ilyen tárgyú hazai egyetemi tankönyv. Számos új növényfajt írt le, a róla elnevezett fajok száma több tucat.

Emlékezet

Születésének 100. évfordulóján háromnapos emlékülést rendeztek (1995). Emlékét az ELTE-n márványtábla és dombormű őrzi.

Elismertség

Az MTA III. Osztályának titkára (1948. márc. 22.–1949. nov. 29.). A Szent István Akadémia r. tagja (1938-tól). A Bécsi Zoológiai–Botanikai Társaság t. tagja.

Szerkesztés

A Hungarica Acta Biologica alapító szerkesztője (1948–1949).

Főbb művei

F. m.: Adatok Korzika flórájának ismeretéhez. (Mathematikai és Természettudományi Értesítő, 1925)
Adatok Észak-Afrika flórájának ismeretéhez. (Bp., 1932)
Tunisz. (Bp., 1939)
Adatok Tunisz és Kelet-Algéria növényföldrajzához. (Bp., 1939)
Der Baumwuchs und seine klimatische Grenze in Nordafrika. (Bp., 1939)
Száras növények – Chormophyta. – A növények elterjedése. (A növény és élete. II. Bp., 1941)
A földtörténeti múlt növényzete. (Bp., 1942)
Európa magashegységi flórájának eredete. Akadémiai székfoglaló. (Elhangzott: 1946. okt. 28.
megjelent francia nyelven: Contributions à la question de l’’origine de la flore alpine européenne. Hungarica Acta Biologica, 1949)
Adatok a magyar föld harmadkori erdőinek összetételéhez. (Bp., 1950)
Fejlődéstörténeti növényrendszertan. (Bp., 1951)
ősnövénytan. (Bp., 1954)
A hazai fiatalabb harmadidőszaki flórák tagolódása és ökológiája. Összeáll. Sonkodiné Kovács Évával. (Bp., 1955). Die Flora der sarmatischen Stuffe in Ungarn. (Bp., 1959)
A növényvilág kialakulása. (Az élővilág fejlődéstörténete. Bp., 1964)
On the Upper Oligocene Flora of Hungary. (Bp., 1966).

Irodalom

Irod.: Szujkóné Lacza Júlia: Megemlékezés A. G.-ról. (Egri Múzeum Évkönyve, 1969)
Pálfalvi István: A. G. emlékezete. (Földtani Közlöny, 1969)
Emlékkötet A. G. születésének 100. évfordulóján. Szerk. Hably Lilla. (Studia Naturalia, 1996)
Hably Lilla. A. G. (Magyar múzeumi arcképcsarnok. Bp., 2002).

Szerző: Kozák Péter

Műfaj: Pályakép

Megjelent: nevpont.hu, 2013