Iskola

A Vincellér-, Kertész- és Pincemestereket Képző Gyakorlati Tanintézetben végzett (1869).

Életút

Pejachevich Péter gr. uradalmi kertészetének munkatársa (1869–1871), az Országos Magyar Gazdasági Egyesület (OMGE) Budai Vincelléreket és Pincemestereket Képző Tanintézetének segédtanára (1871–1882), a tarcali (1882–1883), majd a budai vincellérképző iskola r. tanára (1883–1887), a bp.-i Polgáriiskolai Tanítóképzőben a kertészet r. tanára (1888–1891), a budai vincellérképző iskola r. tanára (1891–1894). A Budai Vincellérképző Tanintézet átszervezésének kezdeményezője, a megalakult Kertészeti Tanintézet igh.-e (1894–1897), ig.-ja (1897–1919). Kir. tanácsos (1905), országos kertészeti főfelügyelő (1913), gazdasági főtanácsos (1922). Vezető szerepet játszott a magyarországi főiskolai szintű kertészeti oktatás megszervezésében, munkásságának köszönhetően a kezdeményezésére megalakult Budapesti Magyar Királyi Kertészeti Tanintézet nemzetközileg is elismert felsőfokú oktatási intézménnyé vált. Megszervezte továbbá a tanintézet budaörs-kamaraerdei Erzsébet Királyné Törzsgyümölcsösét is (1898). Tudományos munkássága a kertészet szinte minden ágára kiterjedt: gyümölcstermesztéssel, gyümölcsfajta-ismerettel, pomológiával fogl. Elkészítette a tömeges termesztésre alkalmas gyümölcsfajták jegyzékét és a magyar fajták pomológiai-botanikai leírását, nevéhez fűződik az új magyarországi gyümölcsvidékek kijelölése. Jelentős szerepe volt abban, hogy a főváros környékén az 1900-as években elkezdődött a zöldséghajtatás. Vizsgálta Bp. székesfőváros utcáinak fásítását.

Elismertség

Az Országos Pomológiai Bizottság alapító elnöke (1928–1936).