Iskola

A cavagliai magyar intézetben tanult (1906), belépett a szalézi szerzetesi rendbe (1910), Ivreában filozófiát hallgatott, a madridi teológiai akadémián végzett, Spanyolországban pappá szentelték (1919).

Életút

Hazatérése után a szalézi rend nyergesújfalui intézetének tanulmányi felügyelője (1920–1921), péliszentföldkereszti rendházának (1921–1922), bp.-i (óbudai) Szent Alajos-rendházának ig.-ja (1922–1924). A rákospalotai Clarisseumot és a rend Don Bosco Nyomdájának alapító ig.-ja (1924–1926). A Szalézi Rendtartomány gondnoka (1931–1933), tartományfőnöke (1933–1948). Miután elöljárói Torinóba hívták, nem tért vissza Mo.-ra (1948). A rend XVII. egyetemes káptalanján a kongregáció lelki igazgatójává választották (1952. aug. 1.–1965), hivatalában a következő káptalan megerősítette; közben Ecuadorban a rend tartományfőnöke (1955–1965). Visszavonulása után Cumianában (Olaszország), majd a római Sacro Cuore bazilikában gyóntatópap (1965–1967). Nevéhez fűződik a Szalézi rend teológiai főiskolájának megalapítása, továbbá tíz új rendházat is alapított. A rend nyergesújfalui gimnáziumát államilag elismertté fejlesztette, letelepítette Mo.-on a Segítő Szűz Mária Leányai (Don Bosco Nővérek) Társaságot (1937). A holokauszt alatt Angelo Rotta nunciussal együtt mentette a zsidókat, ezért letartóztatták, megkínozták, csak a nuncius közbenjárására szabadult (1944).

Szerkesztés

A Szalézi Értesítő szerkesztője (1926–1944).