Család

Sz: Antall Lajos (1875–1936), Balogh Irma. Hárman voltak testvérek. F: Szűcs Irén. Fia: Antall József, ifj. (1932–1993) politikus, miniszterelnök. Leánya: Héjj Lászlóné Antall Edit, a MÉM Információs Intézet csoportvezetője.

Iskola

A bp.-i piarista gimnáziumban éretts. (1914), a Pázmány Péter Tudományegyetem jogtud. doktori okl. szerzett (1923) és a BTK-n német–latin szakon is tanult.

Életút

Az I. vh.-ban a keleti fronton szolgált, orosz hadifogságba esett (1915–1918). Tanulmányai befejezése után a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium (VKM) és a Pénzügyminisztérium (PM, 1923–1928), a Népjóléti és Munkaügyi Minisztérium tisztviselője (1928–1932), ennek megszüntetése után a Belügyminisztérium (BM) Szegényellátási és Általános Segélyezési Osztályának segédtitkára, titkára (1932–1939), a vh. kitörése után osztálytanácsosi, ill. miniszteri tanácsosi rangban az osztály főnökeként menekültügyi kormánybiztos (1939–1944). Az ország német megszállása után (1944. márc. 19.) lemondott hivataláról, a Gestapo letartóztatta (1944. márc.–szept.). Szabadon bocsátása után a nyilas uralmat Veszprém vm.-ben, Somló környékén vészelte át. Az FKgP tagja (1931-től), a II. vh. után a párt ngy.-i, ill. ogy.-i képviselője (Veszprém vm., 1945–1947; Somogy vm., 1947– 1949), az országos intézőbizottság tagja (1945–1946), a párt ig.-ja (1946–1949), a politikai bizottság tagja (1946. szept. 10.– 1947. szept. 11.). A Népgondozó Hivatal vezetője (1945. máj.), az ideiglenes kormány újjáépítési minisztérumi adminisztratív államtitkára (1945. máj. 24.–nov. 15.), Tildy Zoltán és a Nagy Ferenc kormányának újjáépítési minisztere (1945. nov. 15.–1946. júl. 20.); közben ideiglenesen ő vezette a Pénzügyminisztériumot is (1946. márc.–ápr.). 1949-ben visszavonult a közélettől, nem vállalt állást, nyugdíjából, magánnyelvórákból és a család somlói szőlőskertjének jövedelméből tartotta fenn magát. A forradalom idején távollétében az újjászervezettt FKgP pártigazgatójává választották (1956. okt.). Kovács Béla 1956. nov. 4-e után közel három hétig náluk tartózkodott és az FKgP intézőbizottsága is bp.-i lakásukban ülésezett. A Magyar Vöröskereszt elnöke (1946–1948). A Lengyel–Magyar Kamara, a Magyar Külforgalmi Rt. elnöke, a Magyar Árubeszerzési és Fogyasztási Szövetkezet igazgatóságának tagja. Szociálpolitikai kérdésekkel fogl. Részt vett az Egri Norma (Magyar Norma) néven ismert szociális modell kidolgozásában. Kormánybiztosként a német megszállók elől Mo.-ra menekült lengyelek, zsidók, a hadifogoly- és internálótáborokból szökött szövetséges katonák, a 2. bécsi döntés után is román kézen maradt területekről áttelepülők elhelyezéséről, élelmezéséről, segélyezéséről, személyi biztonságáról gondoskodott. Megszervezte iskoláztatásukat, művelődésüket, egészségügyi ellátásukat és jogvédelmüket. Segítséget nyújtott a lengyel Honi Hadsereg (Armia Krajówa) illegális magyarországi bázisának működtetéséhez, megszervezte a lengyel katonák nyugatra szöktetését. Szorosan együttműködött a lengyel ellenállással; kapcsolatban állt az SZDP- vel, Bajcsy-Zsilinszky Endre körével, az ország megszállása után a nemzeti ellenállási mozgalom résztvevője.

Emlékezet

Bp.-en emléktáblát állítottak tiszteletére (V. Ferenciek tere, 1996), az ő nevét viseli a varsói Antall József Lengyel–Magyar Baráti Társaság. A II. vh. alatti tevékenységéért Varsóban utcát (1981) és iskolát neveztek el róla; az óvárosban kétnyelvű tábla őrzi emlékét (1990). Emléktáblát kapott Jeruzsálemben és Párizsban is; Krakkóban, Tarnówban és több városban emlékhelyet állítottak fel tiszteletére.

Elismertség

Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje és nagykeresztje (1947), Magyar Szabadság Érdemrend (ezüst, 1948), a Világ Igaza (2004).