Család

Sz: Apor Gábor, br. (1851–1898) politikus, államtitkár, anyja Pálffy Fidélia, gr. Testvére: Apor Gábor, br. (1889–1969) politikus, diplomata, szentszéki m. követ és Apor Gizella, br. (1886–1971) ápolónő, a vöröskeresztes szolgálat kiemelkedő alakja.

Iskola

Gimnáziumi tanulmányait a kalocsai jezsuita kollégiumban, a teológiát győri egyházmegyésként Innsbruckban a Canisianumban végezte, Nagyváradon pappá szentelték (1915. aug. 24.), Innsbruckban hittud. doktori okl. szerzett (1916).

Életút

Gyulán káplán (1915–1917), a Sarlós Boldogasszonyról nevezett Nagyváradi Papnevelő Intézetben a váradi szeminárium prefektusa és a dogmatika tanára (1917-től), a nagyváradi egyházmegye legfiatalabb városplébánosaként Gyula plébánosa (1918. aug.–1941), a város képviselőtestületének és Békés vm. törvényhatósági bizottságának tagja. Gyulán került munkakapcsolatba a Szociális Missziótársulattal, fogházmisszióval is fogl. (1923-tól), c. csolti apát (1929). Győri püspökké nevezték ki (1941. jan. 21), Gyulán szentelte Glattfelder Gyula csanádi és Czapik Gyula veszprémi püspök (1941. febr. 24; székét márc. 2-án foglalta el). Püspökként az Országgyűlés felsőházának tagja. Egyike azon főpásztoroknak, akik nyíltan szembefordultak a fajüldözéssel. Már a német megszállást megelőzően, 1943-ban igyekezett egyházmegyéje papságát felkészíteni a várható fejleményekre. Kezdeményezésére Győrött megalakult a Katolikus Szociális Népmozgalom (1943. aug. 24), amelynek püspök-védnöke. Támogatta a Keresztény Demokrata Néppárt (KDNP) megalapítását (1944. okt.). Pártfogolta az üldözötteket és az internáltakat, többször tiltakozott a zsidóüldözés ellen, beadványokkal fordult még a nyilas vezetőséghez is (1944–1945). Győr megkímélése érdekében közbenjárt a német hadvezetőségnél. 1945 tavaszán kb. kétszáz menekültről gondoskodott a püspökvár pincéjében, őket védelmezte, amikor márc. 30-án (nagypénteken) egy részeg orosz katona lelőtte. A Katolikus Népszövetség alelnöke (1942–1944), a Szent Kereszt Egyesület egyházi fővédnöke (1942–1944). Egyike azon főpásztoroknak, akik nyíltan szembefordultak a fajüldözéssel. Már a német megszállást megelőzően, 1943-ban igyekezett egyházmegyéje papságát felkészíteni a várható fejleményekre. Kezdeményezésére Győrött megalakult a Katolikus Szociális Népmozgalom (1943. aug. 24), amelynek püspök-védnöke. Támogatta a Keresztény Demokrata Néppárt (KDNP) megalapítását (1944. okt.). Pártfogolta az üldözötteket és az internáltakat, többször tiltakozott a zsidóüldözés ellen, beadványokkal fordult még a nyilas vezetőséghez is (1944–1945). Győr megkímélése érdekében közbenjárt a német hadvezetőségnél. 1945 tavaszán kb. kétszáz menekültről gondoskodott a püspökvár pincéjében, őket védelmezte, amikor márc. 30-án (nagypénteken) egy részeg orosz katona lelőtte.

Emlékezet

Ideiglenesen a győri kármelita templomban temették el. Eredetileg 1948. nov. 24-én került volna a végleges sírba, de az exhumálást és az ünnepélyes újratemetést a Belügyminisztérium kezdeményezésére a győri polgármester megtiltotta. Csak 1986. máj. 23-án temethették el a győri székesegyház Szent László-kápolnájában. Boldoggá avatási eljárását a győri egyházmegye kezdeményezte (1946), II. János Pál pápa avatta boldoggá (1997. nov. 9.), ünnepe: máj. 23. Róla nevezték el az Apor Vilmos Katolikus Főiskolát (1993–2004: zsámbéki, 2004-től váci székhellyel) és az Apor Vilmos Katolikus Iskolaközpontot. Bp.-en, a róla elnevezett téren állították fel emlékművét (Marton László egészalakos bronz szobra, 1997-ben). A győri egyházmegyében Apor Vilmos-emlékkiállítás nyílt (a püspökvár pincéjében, 2004-ben).

Elismerés

Gyula város díszpolgára (1941).

Szerkesztés

A Gyulai Katholikus Egyházi Tudósító (1921-től) és az őrszem c. lap szerkesztője (1934).