Apponyi György
Apponyi György

2020. október 26. Hétfő

Apponyi György, nagyapponyi gr.

politikus

Születési adatok

1898. június 30.

Eberhard, Pozsony vármegye

Halálozási adatok

1970. augusztus 7.

Saarbrücken, NSZK


Család

Nagyapja: Apponyi György (1808–1899) politikus, országbíró, az MTA tagja. Sz: Apponyi Albert (1846–1933) politikus, az MTA tagja, gr. Dietrichstein-Mensdorff-Pouilly Klotild F: 1923-tól hg. Odescalchi Matild (1903–1982). Fia: Apponyi Albert (1926–) újságíró; leánya: Apponyi Éva Mária (1928–). Testvére: Apponyi Mária (1899–1967) és Apponyi Julianna (1903–1994).

Iskola

A bp.-i tudományegyetem jog- és államtud. karán tanult, majd a Magyaróvári Gazdasági Akadémián gazda okl. szerzett.

Életút

Az I. vh.-ban, mint tartalékos főhadnagy a román és az olasz fronton harcolt (1916–1918), az összeomlás után belépett az ún. nemzeti hadseregbe (1918), az angol katonai misszió mellett összekötő tisztként teljesített szolgálatot (1918–1919). Az 1920-as évek elején nagyobb utazást tett a Balkánon, Nyugat-Európában és Észak-Amerikában, hazatérése után Heves vm.-i birtokain gazdálkodott. A Heves vm.-i törvényhatósági bizottság tagja (1924–1944?), a Keresztény Gazdasági és Szociális Párt (Vasvári kerület, 1931–1935), majd a liberális Nemzeti Szabadelvű Párt (később Polgári Szabadság Pártja) programjával országgyűlési képviselő (Budapest, I. sz. választókerület, 1935–1944); az egyetlen arisztokrata, aki formálisan is tagja volt Rassay Károly pártjának. Az egyesült polgári ellenzék képviselőjeként a budapesti törvényhatósági bizottság tagja (1935–1944). Az emigrációban a Magyar Nemzeti Bizottmány tagja és belgiumi diplomáciai képviselője. A Szabadelvű Pártok és Csoportok Világszövetsége (Liberale Internationale) vezetőségi tagja. A legitimista ellenzék egyik vezető alakja, a nyugati parlamentáris demokráciák (Nagy-Britannia, Belgium, Hollandia, Dánia stb.) példáján, az alkotmányos monarchia bevezetése mellett foglalt állást. Fellépett az állampolgári jogegyenlőségért, a diktatórikus kormányzási módszerek, az ország jobbratolódása ellen. A hitleri Németország fenyegetésével szembeni kiútként felvetette a térségbeli kisországok államközössége megvalósításának lehetőségét. 1938. máj.-ban ő is aláírta az első zsidótörvény ellen, A nemzet lelkiismeretéhez c. tiltakozó felhívást. A II. vh. idején az angolszász orientáció híve, amelynek nyilvánosan is hangot adott. Az ország német megszállásának napján (1944. márc. 19.) a Gestapo letartóztatta, Mauthausenbe hurcolta, kiszabadulását követően Belgiumban telepedett le.

Emlékezet

A Budai Várban, a volt Apponyi-palotán, apjával közös emléktábla őrzi emlékét.

Elismertség

Az Országos Magyar Gazda Egyesület (OMGE) igazgatóválasztmányának tagja, a Budai Szabadelvű Kör elnöke. A Magyar Férfiak Szentkorona Szövetségének választmányi tagja.

Szerkesztés

Politikai írásai elsősorban az Esti Kurir és Az Ujság hasábjain jelentek meg.

Irodalom

Irod.: L. Nagy Zsuzsa: Liberális pártmozgalmak. 1931–1945. (Bp., 1986).

Szerző: Kozák Péter

Műfaj: Pályakép

Megjelent: nevpont.hu, 2013