Aranyossi Pál
újságíró, műfordító
Névváltozatok
Aranyossy
Születési adatok
1887. augusztus 4.
Szentendre
Halálozási adatok
1962. szeptember 18.
Budapest
Család
Régi színészcsaládból származott, apja Aranyossy Gyula, aranyosi (1845–1906) vándorszínész, színigazgató. F: Aranyossi Magda (1896–1977) újságíró, politikus.Iskola
A debreceni Református Kollégiumban éretts. (1905).Életút
Első írásai a Képes Családi Lapokban (1904–1905), a Népszavában jelentek meg (1904–1905), első regényét a Tolnai Világlapja közölte (1905: A bűn gyermeke). A soproni Nemzetőr (1906–1907), a Pesti Napló (1907–1917), a nagyváradi Szabadság (1910– 1911), a Nagyváradi Napló munkatársa (1911–1917), a Pesti Napló párizsi tudósítója (1913–1914). Az I. vh. idején tiszti rangban az orosz fronton szolgált (1915–1916), majd a Déli Hírlapnál (1917–1918), később Jászi Oszkár Világ c. lapjánál helyezkedett el (1918). Az MSZDP (1907-től) és a Galilei Kör tagja (1918), az összeomlás után belépett a KMP-be (1918. dec.). A Tanácsköztársaság idején a polgári lapok politikai biztosa, majd a Vörös Ujság külpolitikai rovatvezetője (1919. márc.–aug.). A bukás után rövid ideig bujdosott, majd Bécsben (1919–1920), Firenzében (1920), Stockholmban (1920–1922), Berlinben (1922– 1926) és Párizsban élt (1926–1939). Különböző baloldali lapok munkatársa, Berlinben a Vörös Ujság, Franciaországban a Párizsi Munkás és a Monde magyar könyveinek szerkesztője, a francia kommunista párt képes hetilapja, a Régards (1932–1937), majd az Image du Jour felelős szerkesztője (1937–1939). A II. vh. kitörésekor a francia hatóságok letartóztatták (1939), és Vernet-be, ill. Les-Milles-be internálták (1939–1941). Mo.-ra költözött (1941), Bp.-en könyvelőként dolgozott (1941–1945). A II. vh. után a Szabadság külpolitikai szerkesztője (1945), a Magyar–Szovjet Művelődési Társaság Jövendő c. lapjának főszerkesztője (1945–1947), majd nyugdíjazásáig a prágai központú Telepress munkatársa (1950–1957). A MÚOSZ főtitkára (1947–1950). A II. vh. utáni korszak meghatározó újságírója, számos népszerű történeti munka szerzője, regényes életrajz szerzője. Különösen értékes műfordítói tevékenysége, elsősorban klasszikus francia szerzőket – H. Balzac, G. Flaubert, A. France, R. Roland, V. Hugo stb. – műveit ültette át magyar nyelvre (1910–1920).Szerkesztés
Első írásai a Képes Családi Lapokban (1904–1905), a Népszavában jelentek meg (1904–1905), első regényét a Tolnai Világlapja közölte (1905: A bűn gyermeke). A soproni Nemzetőr (1906–1907), a Pesti Napló (1907–1917), a nagyváradi Szabadság (1910– 1911), a Nagyváradi Napló munkatársa (1911–1917), a Pesti Napló párizsi tudósítója (1913–1914). Az I. vh. idején tiszti rangban az orosz fronton szolgált (1915–1916), majd a Déli Hírlapnál (1917–1918), később Jászi Oszkár Világ c. lapjánál helyezkedett el (1918). A Tanácsköztársaság idején a polgári lapok politikai biztosa, majd a Vörös Ujság külpolitikai rovatvezetője (1919. márc.– aug.). A bukás után rövid ideig bujdosott, majd Bécsben (1919–1920), Firenzében (1920), Stockholmban (1920–1922), Berlinben (1922– 1926) és Párizsban élt (1926–1939). Különböző baloldali lapok munkatársa, Berlinben a Vörös Ujság, Franciaországban a Párizsi Munkás és a Monde magyar könyveinek szerkesztője, a francia kommunista párt képes hetilapja, a Régards (1932–1937), majd az Image du Jour felelős szerkesztője (1937–1939). A II. vh. után a Szabadság külpolitikai szerkesztője (1945), a Magyar–Szovjet Művelődési Társaság Jövendő c. lapjának főszerkesztője (1945–1947), majd nyugdíjazásáig a prágai központú Telepress munkatársa (1950–1957).Főbb művei
F. m.: A mezítlábas ármádia. (Bp., 1945)Nyugati hadjárat. 1939–1940. (Bp., 1948)
A mai Bulgária. (Bp., 1949)
Dimitrov. (Bp., 1952)
A pestis és a kolera szövetségesei. (Bp., 1952)
Szamuely Tibor, az újságíró. (Bp., 1954)
Ki ölte meg Montesi Vilmát? Regényes életrajz. (Bp., 1956)
ford.: Balzac, H.: Gobseck. (Békéscsaba, 1912)
Murger, H.: Bohémélet. (Bp., 1913)
Flaubert, G.: Irgalmas Szent Julián legendája. (Bp., 1914)
Veber: Nyári szerelem. (Bp., 1915)
France, A.: Egy színésznő története. (Bp., 1916)
France, A.: Szent Klára kútja. (Bp., 1917)
France, A.: Thais. (Bp., 1918)
Rolland, R.: Jean-Christophe. II. A virradat. (Bp., 1919)
Loti, P.: Egy spáhi története. (Bp., 1920)
Régnier, H. de: Egy jámbor ifjú nyári vakációja. (Bp., 1920)
Farrère, C.: Nyugati bestiák. (Bp., 1920).
Irodalom
Irod.: A. P. (Párttörténeti Közlemények, 1962)Nemes György: Búcsú A. P.-tól. (Élet és Irodalom, 1962)
Dezsényi Béla: A. P. emlékezete. (Magyar Könyvszemle 1963)
Hegedüs Sándor: A. P. (Párttörténeti Közlemények, 1987)
Szabó Ágnes: A. P. (Pártélet, 1987).
Szerző: Kozák Péter
Műfaj: Pályakép
Megjelent: nevpont.hu, 2013
Aktuális havi évfordulók
Alexander Bernát
filozófus, esztéta
Alexits György
matematikus, matematikatanár, kultúrpolitikus
Haar Alfréd
matematikus
Hajdú Gusztáv
állatorvos
Hajnal Gábor
költő, műfordító, szerkesztő
Foglalkozások
politikus (662), orvos (602), író (459), történész (363), jogász (331), irodalomtörténész (285), szerkesztő (273), újságíró (268), műfordító (228), pedagógus (213), költő (189), közgazdász (181), nyelvész (167), gépészmérnök (166), biológus (144), festőművész (121), vegyészmérnök (120), római katolikus pap (117), kémikus (115), mezőgazdasági mérnök (109), matematikus (99), művészettörténész (95), muzeológus (93), levéltáros (91), fizikus (88)