Család

Dédszülei: Eördegh György (1756. jún. 27.), Schuller Terézia.

Nagyszülei: Ábrányi Alajos (= 1844-ig Eördegh Alajos, 1786–1853. máj. 30. Szentgyörgyábrány) politikus, Szabolcs vármegye főjegyzője, majd alispánja, nagykállói Kállay Terézia (1790?–1855. okt. 1. Pest. Temetés: 1855. okt. 3. Kerepesi út); dálnoki és mezőmadarasi Medve Márton (†1872. nov. 12. Pest. Temetés: 1872. nov. 14. Kerepesi út) Bihar vármegye táblabírája.

Ábrányi Alajos testvérei: Eördegh Antal (1791–1841. márc. 16. Debrecen), Eördegh Péter vármegyei ülnök (†1867. jún. 27. Pest. Temetés: 1867. jún. 29. Pest. Ferences-rendi családi sírbolt), Ábrányi Ignác (= Eördegh Ignác), ill. Királyi Józsefné, majd Schütz Alajosné Eördegh Anna †1864) és taktakenézi Drevenyák Ferencné Eördegh Magdolna (†1868. máj. 29. Pest. Temetés: 1868. máj. 31. Petneháza).

Eördegh Péter fia: Eördegh István (1824. ápr. 27. Nyíracsád–1842. ápr. 12. Pest) író.

Szülei: id. Ábrányi Kornél (= 1843-ig Eördegh Kornél, 1822. okt. 15. Szentgyörgyábrány, Szabolcs vm.–1903. dec. 20. Bp. Temetés: 1903. dec. 22. Kerepesi út) zenei író, zenekritikus, zeneszerző, Medve Jozefa (1831–1895. dec. 30. Bp. Temetés: 1896. jan. 1. Kerepesi út).

Id. Ábrányi Kornél testvérei: Ábrányi Aurél (1816. Szentgyörgyábrány–1895. dec. 10. Bp.) törvényszéki bíró, Szabolcs vármegye alispánja, id. Ábrányi Emil (1820. nov. 20. Szentgyörgyábrány, Szabolcs vm.–1850. ápr. 7. Pest) író, szerkesztő, ill. Kruspér Sándorné Ábrányi Mária (= Eördegh Mária) és Wouvermans Ferencné Ábrányi Ida (= Eördegh Ida).

Id. Ábrányi Emil fia: Ábrányi Lajos (1849. dec. 7. Szentgyörgyábrány, Szabolcs vm.–1901. máj. 27. Bp. Temetés: 1901. máj. 29. Kerepesi út): festőművész, szerkesztő.

Medve Jozefa testvére: Medve Imre (írói nevén: Tatár Péter, 1818. Nagyvárad–1878. nov. 3. Bp.) ügyvéd, újságíró, író, grafikus.

Testvérei: Ifj. Ábrányi Kornél (1849. dec. 31. Pest–1913. márc. 11. Bp. Temetés: 1913. márc. 12. Kerepesi út) író, költő, újságíró. és Ságh Józsefné Ábrányi Jolán (1853. febr. 18. Pest–1937. máj. 26. Nőtincs, Nógrád és Hont vm. Temetés: 1937. máj. 27. Nőtincs).

Ábrányi Jolán férje: Ságh József (= Saágh József, 1852. márc. 13. Vác–1922. jan. 25. Vác) zenei író, szerkesztő, a váci zeneiskola igazgatója.

Felesége: 1882-től Wein Margit (1861. dec. 15. Lesnyek, Hunyad vm.–1948. nov. 27. Bp.): opera-énekesnő (szoprán), Wein János (1829. jan. 10. Boksánbánya–1908. ápr. 2. Bp. Temetés: 1908. ápr. 4. Németvölgyi út) bányamérnök, a Fővárosi Vízművek első igazgatója és Maderspach Antónia (1837. ápr. 13. Ruszkabánya, Krassó-Szörény vm.–1927. okt. 24. Bp.) leánya.

Gyermeke, fia: legifj. Ábrányi Emil, (1882. szept. 22. Bp.–1970. febr. 12. Bp. Temetés: 1970. febr. 27. Rákoskeresztúr) zeneszerző, karmester, az Operaház igazgatója és Ábrányi Gábor (†1886. dec. 24. Bp.) kisgyermekkorában elhunyt.

Iskola

Gyermekéveit Szentgyörgyábrányban töltötte, középiskoláit a kegyes tanítórendiek pesti főgimnáziumában (= Piarista Gimnázium) végezte.

Életút

A Fővárosi Lapok munkatársa (1866–1876), a Delejtű és a Haladás főmunkatársa (1871–1873), a Pesti Napló belső munkatársa és az irodalmi rovat tárcaírója (1873–1879), a Magyarország tárcarovatának vezetője (1879–1896), a Koszorú c. lap szerkesztője (1885–1886), a Budapesti Napló belső munkatársa és színikritikusa (1896–1904), Braun Sándorral A Nap c. bulvárlap alapítója és főmunkatársa (1904–1907), a Nemzeti Ujság munkatársa (1919–1922). 

Függetlenségi programmal a Keceli választókerület országgyűlési képviselője (1889–1896).

A 19–20. századforduló újromantikus retorikus közösségi lírájának képviselőjeként nemes pátoszú verseivel igen nagy hatást gyakorolt az elmúlt századelő ifjúságára. Igen népszerűek voltak szerelmes és hazafias versei, szónoki költeményei. Első versei a Fővárosi Lapokban jelentek meg (1866-ban), első kötetét (Költeményei, 1876) Arany Jánosnak ajánlotta. Hazafias versei közül nagy feltűnést keltett a párizsi kommün hatására írt Az Internationálé kantátéja (megjelent a Pesti Naplóban, 1871. nov. 4-én). Később, az 1880-as évek költeményeiben Victor Hugóhoz méltó erejű látomásokban mutatta be a háborút (Ágyúgolyók az arzenál udvarán), számos népszerű, a zsarnokságot és a kegyetlen uralkodót elítélő verset írt (A harmadik gránátos; Kóbor lantos az udvaroncz előtt; Krampusz király). Költeményeiben továbbá megtalálható a szabadság elvont dicsőítése, a felháborodás és a részvét az elesettek és a társadalmi igazságtalanság miatt, ill. haragjának gyakori céltáblája a polgárság és gazdagok szívtelensége és erkölcsi nihilizmusa. Évről-évre, március idusán naiv ódákat és lelkes honfi-költeményeket írt, de népszerűek voltak vallásos művei is (Jézus karácsonyfája; A názáreti kaszinó; Keresem az Isten) amely az evangéliumi igazságot hirdette egyfajta sajátos, keresztényszocialista értékrend alapján.

A 20. század eleji irodalomtörténet Ábrányi Emilt Kiss Józseffel (1843–1921) és Reviczky Gyulával (1855–1889) helyezte egy sorban, a két világháború között azonban versei már szinte teljesen kikoptak a magyar irodalmi köztudatból. A szocialista irodalomkritika szerint Ábrányi „inkább a torkából, mint a szívéből énekelt”, hazafias lírájában a pátosz és a szenvedélyesség elnyomta a valóságos érzelmeket, szerelmes versei pedig megragadtak az emlékkönyvek lírájánál. A századelő költészetét azonban nem lehet megérteni Ábrányi Emil művei nélkül, arról nem is szólva, hogy szinte a legelső volt, aki felismerte Ady zsenialitását. Ábrányi Emil írta az előszót és az ajánlást Ady Endre (1877–1919) első verseskötetéhez (Versek, 1899).

Ábrányi Emil kevéssé ismert színművei közül Az első c. drámáját 1882-ben, A végrehajtó c. vígjátékát 1886-ban mutatták be (mindkettőt a Nemzeti Színházban). Lábán úr könnyei címmel (1904) elbeszéléskötettel is jelentkezett. Műfordítói tevékenysége különösen értékes: Maeterlinck, Byron (Don Juan, 1884), Rostand (Cyrano, 1900) és Ibsen (Solness építőmester, 1911) több ismert drámáját fordította magyarra. Több operaszöveget is magyar nyelvre tolmácsolt, ill. kisebb írásait és műfordításait elsősorban a Figyelő, A Hét, a Magyar Salon és a Vasárnapi Ujság közölte. Néhány írása Robin, Ariel és Cassius álneveken jelent meg.

Emlékezet

A család eredeti neve Eördegh volt; Eördegh Alajos változtatta meg Ábrányira, szülőfaluja után, 1844. febr. 3-án. Szülőhelye, Szentgyörgyábrány 1910-ben egyesült Budaábránnyal, így jött létre Nyírábrány. Negyvenéves írói jubileumát országszerte megünnepelték (1903). Az amerikai magyarokhoz c. versét, amely a kivándoroltak visszatelepítésével foglalkozik a New Yorki Novák és Társa cég propagandacélokra százezer példányban kinyomtatta és terjesztette. A nemzeti hadsereg bevonulását ünneplő költeményét az Operaházban rendezett díszelőadáson elszavalták (1919-ben). Utolsó verse (És megindultak a hegyormok) a Magyar Múzsa c. lapban jelent meg (1920-ban).

Budapesten, a Vízivárosban (I. kerület Hunyadi János út 6.) lakott, élete utolsó éveit Szentendrén töltötte (1906. máj.-ban költözött oda, feleségével, Wein Margittal). A szentendrei Ábrányi-villában (Ady Endre utca 8.) többször vendégeskedett Giacomo Puccini is. Később a villa a Goldberger család tulajdonába került, egy időben itt lakott a Goldberger-lányt feleségül vevő Bárczy István miniszterelnökségi államtitkár is. 1944. jún. 28.-án itt, a villában követtek el ellene sikertelen merényletet a későbbi Szálasi-kormány államtitkára Baky László irányításával a nyilasok. A villában 1955-től 1995-ig szülőotthon működött. Ábrányi volt a második szentendrei, akiről még életében utcát neveztek el: a villájához vezető utat, már életében Ábrányi utcának hívták a helyiek. Szentendrén hunyt el, a budapesti Kerepesi úti (= Fiumei úti) Temetőben feleségével együtt családi sírboltban nyugszik; sírján bronz mellszobra is látható (1924). A sírt a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság védetté nyilvánította (2001-ben). Tiszteletére a villát emléktáblával jelölték meg (felavatták: 1959. máj. 24-én, az emléktáblát domborművel is kiegészítették: 1960. szept. 18-án). Emlékét Alsókékeden is emléktábla őrzi (1932-től). Róla nevezték el Budapesten (Törökvész, II. kerület) az Ábrányi Emil utcát (1933-ban), ill. nevét vette fel a nyírábrányi Ábrányi Emil Általános Iskola. Az iskolában Ábrányi Emil-felolvasó- és szavalóversenyeket is rendeznek.

Elismertség

A Petőfi Társaság tagja, másodtitkára (1880–1890), tb. tagja (1890-től).

A Kisfaludy Társaság r. tagja (1885-től).

A kassai Kazinczy Kör, az Erdélyi Irodalmi Társaság és a debreceni Csokonai Kör ún. dísztagja (1903-tól).