Ascher Oszkár
Ascher Oszkár

2021. október 18. Hétfő

Ascher Oszkár

színész, előadóművész

Születési adatok

1897. augusztus 20.

Budapest

Halálozási adatok

1965. október 25.

Budapest

Temetési adatok

1965. november 2.

Budapest

Farkasrét


Család

Testvére: Dacsó Gusztávné Ascher Irén és Ascher Hedvig. F: Balázs Gabriella. Fia: Ascher Tamás (1949–) rendező és Ascher Zoltán. 

Iskola

A budapesti V. kerületi Markó utcai főreáliskolában éretts. (1915), tanárai közül kiemelkedett osztályfőnöke, a későbbi akadémikus Földessy Gyula. A József Műegyetemen tanult (1915–1919), mérnöki okl. szerzett (1923); egyetemi évei alatt Ódry Árpád magántanítványa (1918. okt.–1919. dec.). 

Életút

A Haas és Somogyi Vasszerkezeti Gyár Rt. mérnöke (1922–1932).

 

Önálló irodalmi előadóesteket tartott (1921–1926), a Terézkörúti Színpadon (1926–1928), a Képeskönyv Kabaréban szavalt (1931). A Fodor-féle Zeneiskola, majd az Országos Színészegyesület Színészképző Iskolája tanára (1933–1939). A Színház és Filmművészeti Főiskolán a beszédművészet r. tanára (1946–1950). A Pódium Kabaré tagja (1945-től) és igazgatója (1947–1949), az Úttörő Színház művésze (1950–1951). Az Állami Faluszínház, ill. az Állami Déryné Színház fődramaturgja (1951–1957), igazgatója (1957–1965); közben az Irodalmi Színpadon híres önálló irodalmi esteket tartott (1957–1959). 

Már gyerekkorában ráébredt különleges képességére, a hallott szöveg pontos hangsúlyozással történő visszaadására: egészen hosszú történeteket tudott a legkisebb hiba nélkül újra, ugyanúgy elmondani. Mégis mérnöknek készült, diplomavizsgái előtt azonban magánmeghallgatásra jelentkezett Ódry Árpádnál (1876–1937), aki magántantíványául fogadta. Több mint tíz évig egy budapesti gyárban, mérnökként helyezkedett el, de már 1921-től rendszeresen fellépett, önálló szavalóesteket rendezett, meglepően nagy sikerrel. Valójában nem színésznek, előadóművésznek tartotta magát. Munkásságában a vers- és a prózamondás különlegességét, sajátos kifejező eszközeit, a beszéd, a szó művészi szintre emelését emelte ki. Természetes, tiszta beszédével, deklamálástól mentes versmondásával, az értelmi és érzelmi hangsúlyok egyensúlyának kialakításával meghatározó szerepet játszott a modern magyar előadói stílus megteremtésében. Művészi estjei hatására írók és költők keresték társaságát: különösen jó, baráti kapcsolatba került Babits Mihállyal, Karinthy Frigyessel és később Szabó Lőrinccel. Babits kérésére néhány írást is megjelentetett a Nyugatban, illetve a beszédművészettel kapcsolatos tapasztalait könyvben is összefoglalta (Beszédművészet, 1937). Karinthy halála után sajtó alá rendezte az író kiadatlan naplóját (a bevezetést Babits Mihály írta, 1938-ban). Ascher Oszkár adta elő először a Jónás könyvét, Babits talán leghíresebb költeményét, Babits szerint Ascher előadása a „leghatalmasabb versmondó teljesítmények egyike”. A Jónás könyvével élete végéig foglalkozott, újra és újra előadta, sőt több tanulmányt is szentelt a mű keletkezésének és előadóművészeti problémáinak. A zsidótörvények idején korlátozták fellépéseit, csak illegális rendezvényeken és munkásotthonokban szerepelhetett. 

A II. világháború után jelentős szerepet játszott a színházi élet újjászervezésében, előadóművészete mozgósító erejűnek bizonyult, és ezt a kor ideológiája ki is használta. Önálló esteken, rádió- és hangfelvételeken népszerűsítette klasszikus magyar költők ismert és jórészt ismeretlen, vagy elfeledett verseit, leghíresebb estjeit az Irodalmi Színpadon tartotta (1957–1959). Ascher Oszkár fedezte fel a színpad számára Petőfi Sándor: A helység kalapácsa című komédiáját amely nemzedékek számára volt meghatározó színházi élmény, akárcsak az általa meghonosított „irodalmi országjárás”, ahol – többek között – Arany János Toldijával szerepelt. A Déryné Színház (= Állami Faluszínház) igazgatójaként társulatával folytatta országjárását, igyekezett népszerű, klasszikus művekkel, operettekkel, ifjúsági és meseelőadásokkal a legkisebb településekre is eljutni.

 

Színpadon és filmen elsősorban groteszk karakterfigurákat alakított. Amatőr rajzolóként számos népszerű karikatúrát készített kortársairól, ill. műveit részben maga illusztrálta. 

Emlékezet

Budapesten élt és tevékenykedett, a Farkasréti Temetőben nyugszik. Lakóhelyei: V. kerület Lipót körút 17., XIII. kerület Visegrádi utca 10. Sírját a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság védetté nyilvánította (2002-ben). Róla nevezték el a budapesti (XVII. kerület) Ascher Oszkár Színházat. Alakja feltűnik Gádor Béla Néhány első szerelem története (1958) c. novelláskötetében. 

Elismerés

Munka Érdemrend (1962).

 

Kossuth-díj (1956), kiváló művész (1957). 

Főbb művei

F. m. írásai: Beszédművészet. (A Színpad Könyvtára. 7. Bp., 1937)
Karinthy Frigyes kiadatlan naplója és levelei. Sajtó alá rend. A. O. A bevezetés Babits Mihály írta. (Bp., 1938)
A. O., Mányai Lajos és Simon Zsuzsa láthatatlan színháza. Írásaik a színházról. (Bp., 1941)
„A Húsvét előtt”-től a „Jónás könyvé”-ig. (Babits-emlékkönyv. Bp., 1941)
Karinthy Frigyes: Martinovics. Hincz Gyula rajzaival. Az utószót írta A. O. (Bp., 1947)
A versmondás művészete és a színpadi beszéd. (Bp., 1953
2. jav. és bőv. kiad. 1955)
Karinthy Frigyes: A bűvös szék és egyéb komédiák. A bevezetést írta A. O. (Színjátszók Könyvtára. 71. Bp., 1954
2. kiad. 1957)
Kis szavalókönyv. (Úttörő zsebkönyv. Bp., 1956)
Tiszta szívvel. Szép versek szavalókönyve. Szerk. Réz Pállal. (Bp., 1957)
Előadóművész különpróba. Összeáll. A. O. (Úttörő különpróbafüzetek. Bp., 1960)
Burian, Emil Frantisek: Nyolcan a sorból. Elbeszélések. Ford. Szeberényi Lehel. Az utószót írta A. O. (Bp., 1961)
Minden versek titkai. Önéletrajzi regény. (Bp., 1964)
Karinthy Frigyes: Az emberke tragédiája. Madách Imrike után Istenkéről, Ádámkáról és Luciferkóról, írta Karinthy Fricike. Szerk. Grasselly István, grafika Bognár Géza. Az utószót írta A. O. Bibliofil kiadás. (Bp., 1978
2. kiad. 1994
3. kiad. 1995
4. kiad. 1999)

 

írásai a Nyugatban: Jegyzetek a szavalásról. (1930)
Az utolsó szavak. (1936)
Péchy Blanka előadóestje. (1940). 

F. szerepei: Hypokrisos (Giraudoux, Jean: Trójában nem lesz háború, Művész Színház, 1946)
Detektív (Gádor Béla: Urak, költők, gyilkosok, Művész Színház, 1947)
Sorbier (Sartre, Jean-Paul: Temetetlen holtak, Művész Színház, 1947)
Lebezjatnikov (Dosztojevszkij: Bűn és bűnhődés, Művész Színház, 1947)
Ahunbajev kapitány (Katajev, Valentyin: Az ezred fia, Úttörő Színház, 1951)
Karinthy Frigyes-est (Zeneakadémia, 1953)
11. számú esküdt (Rose, Reginald: Tizenkét dühös ember, Bartók Terem, 1959)

 

előadóestek az Irodalmi Színpadon: József Attila-est. (1957. ápr. 13. és 1959. márc. 31.)
Karinthy-est. (1957. ápr. 20.)
Heltai-est. (1957. ápr. 23.)
Nagy Endre-est. A magyar kabaré ötven éve. Konferanszié is. (1957. máj. 29. és 1957. nov. 9.)
Arany János: Toldi. (1957. jún. 17. és 1957. nov. 24.)
Nyugat-est. (1958. jan. 2.)
Gábor Andor-szatíraest. (1958. jan. 20. és 1958. nov. 11.)
Nagy Lajos-est. (1958. febr. 4.)
Petőfi-est. (1958. márc. 15.)
Karinthy Frigyes: Így írtok ti. (1958. máj. 15.)
Ady-est (1958. szept. 22.)
Szólj költemény! A. O. előadóestje (1958. dec. 11.)
Babits-est. (1959. febr. 4.)
Komját Aladár-emlékest (1959. márc. 11.)
Kosztolányi-emlékest. (1959. ápr. 22.).

 

F. filmjei: A. O. szaval (rövid, 1949)
Teljes gőzzel (1951)
Rokonok (1954)
Budapesti tavasz (1955)
Hannibál tanár úr (1956)
Keserű igazság (1956
1986)
Éjfélkor (1957)
Don Juan legutolsó kalandja (1958)
Micsoda éjszaka (1958)
Álmatlan évek (1959)
Pár lépés a határ (1959)
Merénylet (1959)
Mindenki ártatlan? (1961)
Isten őszi csillaga (1962)
Senki karácsonya (tv, 1962)
Meztelen diplomata (1963)
Új Gilgames (1963)
Igen (1964)
A helység kalapácsa (tv, 1965)
Tóbiás és a többiek (tv, 1965).

 

F. rádió: Arany: Toldi. (1953)
Diderot: Az apáca. (1953)
Ravel: Lúdanyó meséi. (1958)
Leszkay András: Csinn-Bumm cirkusz. (1960)
Tizenöt év humora (1960)
O’Neill: Amerikai Elektra. (1960)
Miljutyin, J.–Satunovszkij, J.: Juanita csókja. (1960)
Hegedűs Géza: A zálogba tett város. (1960)
Gádor Béla: Faramuci figurák. (1961)
Innocent Vincze Ernő: Kis szekeres, nagy szekeres. (1961)
Hegedűs Géza: Boszorkány Esztergomban. (1961)
Szirmai Rezső: A senki karácsonyfája. (1962)
Leacock, S.: Lord Whizzfey és társai. (1962)
Jókai: Három rózsafa. (1962)
Latabár-est (1963)
Darvas Szilárd–Gádor Béla: Személyes ügyben. (1963)
Peterdi Pál: Knock out. (1963)
Huxley, A.: Mona Lisa mosolya. (1963)
Hitchcock, G.: A megtalált Prometheus. (1963)
Passuth László A holtak nem harapnak. (1963)
Thomas, D.: Vissza az úton. (1963)
Bokor Péter: Az első év első napja. (1963)
Dürrenmatt: Stranitzky, a nemzeti hős. (1965)
Karinthy Frigyes: Üzenet a palackban. (1965). 

Irodalom

Irod.: Karinthy Frigyes: A. O. (Nyugat, 1925)
Szegi Pál: A. O. szavalóestje. (Nyugat, 1926)
Magyar színművészeti lexikon. Szerk. Schöpflin Aladár. (Bp., 1929)
Színészeti lexikon. I–II. köt. Szerk. Németh Antal. (Bp., 1930)
Schöpflin Aladár: A. O. szaval. (Nyugat, 1936)
Kosztolányi Dezső: A. O. (K. D.: Színház. Szerk., a bevezetést írta Illés Endre. Bp., 1948)
Éder Zoltán: A. O.: A versmondás művészete és a színpadi beszéd. (Magyar Nyelvőr, 1956)
Gyárfás Miklós: Két előadóművész. A. O. és Palotai Erzsi. (Gy. M.: Színész-könyv. Örök szerepek. Bp., 1958)
Barabás Tibor: A. O. köszöntése. (Népszabadság, 1962. aug. 21.)
Dalos László: Beszélgetés A. O.-ral az előadóművészetről. (Film Színház Muzsika, 1962. aug. 24.)
Ferenczi László: A. O.: Minden versek titkai. Önéletrajzi regény. (Irodalomtörténeti Közlemények, 1965)
Halálhír. (Népszabadság, 1965. okt. 30.)
Szécsi Ferenc: A. O. (Színészarcok a közelmúltból. Szerk. Illés Jenő. Bp., 1968)
Palotai Erzsi: A. O.-ról. (Új Írás, 1972)
Ki kicsoda a mai magyar filmművészetben? (Bp., 1983)
Magyar színházművészeti lexikon. Főszerk. Székely György. (Bp., 1994)
M. G. P.: Ascher. (Népszabadság, 1997. aug. 19.)
Magyar filmlexikon. Szerk. Veress József. (Bp., 2005). 

Szerző: Kozák Péter

Műfaj: Pályakép

Megjelent: nevpont.hu, 2013