Iskola

Egerben szentelték pappá (1934. jún. 17.).

Életút

Csányban (1934–1935), Polgárban (1935–1937), Nyíregyházán káplán (1937–1938), Hajdúhadházon hitoktató (1938–1945). A II. vh. után Pócspetri plébánosa (1945–1948). A helyi iskola államosítása miatt a faluban tiltakozó összejövetelre került sor, az odaérkező két rendőr közül az egyik véletlen baleset folytán halálosan megsebesült (1948. jún. 3.). Az incidensből a hatalom országos jelentőségű ügyet kreált. A koncepciós per során a statáriális bíróság szándékos emberölésre való felbújtás vádjával halálra ítélte, amit életfogytiglani börtönbüntetésre változtattak (a másodrendű vádlottat, Királyfalvi Miklóst, a falu segédjegyzőjét, kivégezték). A váci börtön rabja (1948–1956), a forradalom alatt szabadult; Bécsben (1956–1961) és Rómában élt (1961-1972). Az emigrációban magyar lelkész (1957–1972), majd az NSZK-beli Ganghofenben kisegítő lelkész (1972–1989). A rendszerváltás idején tért vissza Mo.-ra, szülőfalujában élt (1989–1995). Pápai káplán, c. kanonok.