Atzél Elemér
Atzél Elemér

2020. október 30. Péntek

Atzél Elemér

gyógyszerész, orvos, jogász

Születési adatok

1888. április 10.

Kemenesmagasi, Vas vármegye

Halálozási adatok

1954. december 16.

Budapest


Család

Sz: Atzél György, Csupor Terézia.

Iskola

A bp.-i tudományegyetemen gyógyszerész okl. (1911), orvosdoktori okl. 1917), jogtudományi doktori okl. (1921), magyar közegészségügyi és közigazgatási jogból magántanári képesítést szerzett (1926), tisztiorvosi (1931) és ügyvédi vizsgát tett (1934).

Életút

A Népjóléti és Munkaügyi Minisztérium miniszteri titkára (1921–1933), a Belügyminisztérium (BM) XIII/a Egészségügyi és Rendészeti Alosztályának vezetője (1933–1944) c. miniszteri osztálytanácsosi rangban (1933-tól). A Pázmány Péter Tudományegyetem Orvostudományi Kar magántanára (1926–1935), c. ny. rk. tanára (1935–1944). Egészségügyi és gyógyszerészeti közigazgatással fogl. Számos gyógyszerészeti rendeletet kodifikált, összegyűjtötte a magyarországi egészségügyi és gyógyszerészeti törvényeket. Egyik kezdeményezője volt a Gyógyszerészek Országos Jóléti Alapjának, amely több bérházat is megvásárolt Bp.-en, amelyek bevételéből nyugdíjat biztosított a patikusoknak, valamint özvegyeiknek és árváiknak. 1945 után közel 60 évesen fogorvosi szakképesítést is szerzett és rendelőt nyitott, amelyben egészen haláláig dolgozott.

Szerkesztés

Törvénybe foglalta a korabeli egészségügyi rendeleteket, és szerkesztette az Egészségügyre vonatkozó törvények és rendeletek gyűjteménye c. mű köteteit (V–IX. köt., 1928–1944).

Főbb művei

F. m.: A magyar egészségügyi közigazgatás kézikönyve. I–III. (Bp., 1937–1940).

Irodalom

Irod.: A. E. (Gyógyszerészeti Szemle, 1941)
Hegedüs Lajos: Emlékezés egy neves magyar gyógyszerészre. A. E. (Orvosi Hetilap, 1988).

Szerző: Kozák Péter

Műfaj: Pályakép

Megjelent: nevpont.hu, 2013