Család

Sz: Auer Róbert tőzsdetanácsos, a Kereskedelmi Utazók Egyesületének elnöke, Gallitzenstein Klára. A család kikeresztelkedett, református hitre tért át, 1910-ben nemesi rangot kapott.

Iskola

A budapesti VII. kerületi főgimnáziumban éretts. (1903), a budapesti tudományegyetemen állam- és jogtudományi doktori okl. szerzett (1907), majd berlini és párizsi kiegészítő tanulmányokat követően ügyvédi szakvizsgát tett (1910).

Életút

Tanulmányai befejezése után Budapesten nyitott irodát, ahol elsősorban nemzetkőzi jogi ügyekkel foglalkozott (1911–1914 és 1919-től). Az I. világháborúban tüzértisztként frontszolgálatot teljesített (1914–1918), a Tanácsköztársaság idején Bécsben élt (1919. márc.–aug.). Mint a két világháború közötti korszak ismert jogásza a trianoni békeszerződés által létrehozott ún. határmegállapító bizottság jogi szakértője (1921), a frankhamisítási per során a francia kormány és a Banque de France magánvádlója (1926), a budapesti francia követség jogtanácsosa (1930-as évek). A gr. Károlyi Mihály vezette Függetlenségi és 48-as Párt tagja (1918–1919), Kossuth-párti, majd független képviselőként a budapesti törvényhatósági bizottság tagja (1926–1939). A Független Kisgazdapárt (FKgP) tagja (1943-tól), az ország német megszállása után (1944. márc. 19.) francia és angolszász kapcsolatai miatt bujdosni kényszerült.

A II. világháború után az FKgP budapesti VI. kerületi szervezetének elnöke és az országos intéző bizottság tagja (1945–1946), a budapesti nemzeti bizottság (1945), ill. a budapesti törvényhatósági bizottság tagja (1945–1946). Az Ideiglenes Nemzetgyűlés (Budapest, 1945. ápr.–nov.), a Nemzetgyűlés képviselője (Nagy-Budapest, 1945–1946) és Külügyi Bizottágának elnöke (1945–1946). Magyarország párizsi követe (1946–1947), Nagy Ferenc miniszterelnök eltávolítása után lemondott, s Franciaországban maradt.

A magyar politikai emigráció egyik meghatározó, mértékadó személyiségeként a Magyar Nemzeti Bizottmány végrehajtó bizottságának tagja és franciaországi képviselője (1949–1957), egyúttal alelnöke (1950–1957) és a kereskedelemügyi bizottság vezetője (1951–1957). A Magyar Európa Tanács alapító tagja és elnökeként (1949-től), a keleti blokk országaiból érkező emigránsokat összefogó Közép- és Kelet-európai Bizottság létrehozója, s mindkét szervezet képviselője az Európa Mozgalom végrehajtó bizottságában. A Maurice Schumann által vezetett Önrendelkezési Jog Ligájának főtitkára. A Magyar Parasztszövetség Emigrációs Szervezete politikai bizottságának tagja (1951-től). A Magyar Bizottság tagja (1958–1978).

Az albertfalvai L. C. H. Lakkgyár elnöke, több, elsősorban francia érdekeltségű rt. igazgatóságának tagja. A Magyar Béke Egyesület elnöke (1923-tól), a Pánerópai Unió magyar tagozatának elnöke (1924-től), s Magyarország képviselője a szervezet központi tanácsában (1924–1944). A II. világháború után az Országos Földhitel Intézet igazgatóságának, s a Magyar–Amerikai Kereskdelmi Kamara Elnöki Tanácsának tagja.

Elismerés

A Francia Becsületrend lovagja.

Szerkesztés

Avar Pál és Arató Pál néven írt versei, műfordításai, novellái az Egyetértés, a Magyar Géniusz (1901-től); jogi tanulmányai elsősorban A Jog (1908), a Jogtudományi Közlöny (1911–1927), a Világ (1912), az Ügyvédek Lapja c. folyóiratban jelentek meg (1913-tól).

A két világháború között egy ideig a Nemzetek Szövetsége lapjának, a Journal de Genève-nek állandó magyarországi tudósítója, az emigrációban kiterjedt politikai írói tevékenységet folytatott, francia és angol nyelvű újságok (Le Monde, Le Figaro, International Herald Tribune stb.) mellett munkái az Irodalmi Újságban, a Látóhatárban, a Buenos Aires-i Magyar Hírlapban, a Március és Októberben, a Nyugati Hírnökben és az Új Hungáriában láttak napvilágot, ezenkívül a müncheni székhelyű Szabad Európa Rádiónak is dolgozott.