Család

Sz: Babóti Károly, Horváth Franciska. Szülei gazdasági cselédek voltak. Hatan voltak testvérek, ő volt a legkisebb. Testvérei: József; ill. Apollónia, Teréz, Margit és Julianna. Nőtlen.

Iskola

Szülőfaluja magyar tannyelvű iskolájában nyolc elemit (1921–1929), később a Jánosi Telepesképző Népfőiskolán végzett (1942).

Életút

A két vh. között Vágfarkasdon kisbérlőként gazdálkodott. A Szlovenszkói Katolikus Ifjúsági Egyesület magyar tagozatának tagja (1934-től) és Galánta járási szervezetének vezetője. A Felvidék visszatérését követően a Katolikus Agrárifjúsági Legényegyletek Országos Testületéhez (KALOT) csatlakozott, részt vett a népfőiskolai mozgalomban (1938–1944); közben frontonszolgálatot is teljesített (1943–1944). A II. vh. után a Barankovics-féle Demokrata Néppárt tagja (1945), a KALOT dunántúli szervezője, az egyházasfalui (1945–1946) és a püspöknádasdi népfőiskola tanára (1946–1947). A Katolikus Parasztifjúsági Szövetség (KAPSZ) elnökévé választották meg (1946: jóllehet a feloszlatott KALOT helyett szervezett KAPSZ alapszabályát sohasem fogadták el, így az hivatalosan meg sem alakulhatott). A Demokrata Néppárt (DNP) ogy.-i képviselője (Somogy vm. Kaposvár törvényhatósági jogú várossal, 1947–1948; mandátumáról lemondott: 1948. aug. 4.; a Nagy-bp.-i választókerület képviselője, 1948–1949); a párt ún. fővitavezetője (1948. nov. 2.–1949. febr. 22.). A várható letartóztatás elől emigrált (1949. febr. 22.); Svájcban élt (1949–1951), majd az USA-ban telepedett le, ahol egy farmon (1951–1954), majd nyugdíjazásig a Ford-gyárban dolgozott (1954–1979; amerikai állampolgárságot kapott: 1956). Az emigrációban a Magyar Nemzeti Bizottmány (1949–1956), a Keresztény Népmozgalom (1949-től), a Kelet-európai Keresztény Unió (1952-től) és Magyar Mezőgazdasági Érdekvédelmi Szövetség tagja (1950).

Elismertség

A KDNP örökös választmányi tagja (1990-től). Egykori pártbeli képviselőtársai és barátai megszervezték Magyarországra való visszatérését (2001. dec.). Haláláig egy Bp. környéki szeretetotthonban élt.

Elismerés

Barankovics-emlékérem (2001).