Iskola

Középiskolai tanulmányait Késmárkon és Esztergomban végezte, a bécsi egyetemen teológiai doktori okl. szerzett (1899); ún. pazmanitaként áldozópappá szentelték (1897).

Életút

Tardoskedden káplán (1897–1899), az esztergomi főszékesegyház ún. prebendátusa (1899–1903), az Esztergomi Hittudományi Főiskolán a biblikus stúdiumok kisegítő (1903–1906), r. tanára (1906–1911); közben a szeminárium prefektusa (1904–1911). A bp.-i Központi Szeminárium spirituálisa (1911–1928) és az intézet ideiglenes rektorhelyettese (1916), az esztergomi főkáptalanban mesterkanonok (1928–1930). A Központi Oltáregyletek igazgatója (1920–1930). Pápai kamarás (1913-tól). Teológusként az egyházatyák, elsősorban Aquinói Szent Tamás, Szent Ambrus, Szent Jeromos, Nagy Szent Gergely és Nagy Szent Atanáz életrajzával fogl. Nagyszámban maradtak fenn prédikációi, egyházi beszédei, ill. Biblia-magyarázatai.

Elismerés

A Szent István Akadémia tagja (r.: 1923). Az Aquinói Szent Tamás Társaság tagja.

Szerkesztés

Az Esztergom c. hetilap, majd az Isten Igéje c. kiadvány szerkesztője (1902–1905 és 1915-től). Tudományos dolgozatai és hitéleti írásai a fentieken kívül még elsősorban a Hittudományi Folyóiratban (1894–1911), az Alkotmányban (1901-től), a Magyar Sionban (1901–1904), az Egyházi Közlönyben (1908–1914), a Religióban (1911–1913), a Katholikus Szemlében (1912-től) és a Magyar Kultúrában jelentek meg (1914-től).