Család

Fia: Bach Iván (1927–2006) villamosmérnök, matematikus, informatikus.

Iskola

A bp.-i tudományegyetemen orvosdoktori okl. (1918), a fermentek orvosi vonatkozásai tárgykörben magántanári képesítést szerzett (1933), az orvostudományok kandidátusa (addigi tevékenységéért, 1952).

Életút

Az I. vh. végén frontszolgálatot teljesített (1917–1918), majd vöröskatonaként részt vett a Tanácsköztársaság védelmi harcaiban (1919. máj.–aug.). Az összeomlás után a bp.-i tudományegyetem III. sz. Belgyógyászati Klinika gyakornoka (1919), a bp.-i Városi Kórház Belgyógyászati Osztályának alorvosa (1919–1920), a berlini Krankenhaus am Urban Biokémiai Laboratóriuma és a Charité Klinika vendégkutatója (1920–1923). A szegedi Ferenc József Tudományegyetem Gyógyszertani Intézete (1924–1928), a Kórbonctani és Kórszövettani Intézete (1928–1934), a Belgyógyászati Diagnosztikai Klinika egy. tanársegéde (1934–1944) és magántanára (1934–1944), származása miatt deportálták (1944), 1945-ben tért haza. A bp.-i Péterfy Sándor u.-i Kórház „B” Belgyógyászati Osztályának endokrinológus főorvosa (1946–1966). A Szegedi Tudományegyetemen az endokrinológia c. ny. rk. tanár (1947–1949). Klinikai endokrinológiával, elsősorban a magasvérnyomás-betegség endokrinológiai összefüggéseivel, patomechanizmusával fogl. Nemzetközileg is jelentős eredményeket ért el a mellékvesekéreg működésének vizsgálatában, elsőként ismerte fel az ún. egy vegyértékű kationok jelentőségét.