Bacher Vilmos
Bacher Vilmos

2021. október 18. Hétfő

Bacher Vilmos

orientalista, rabbi

Névváltozatok

Bacher Wilhelm 

Születési adatok

1850. január 12.

Liptószentmiklós

Halálozási adatok

1913. december 24.

Budapest


Család

Sz: Bacher (Bachrach) Simon (1823–1891) héber nyelven alkotó magyar költő, a klasszikus magyar irodalom egyik első héber tolmácsolója, Tedesco Dorottya. Testvére: Pataki (Bacher) Bernát újságíró, író, szerkesztő (1852–1893), Bacher Emil (1854–1926) közgazdász, malomipari szakember, Bacher Miksa (1856–1932), Bacher Herman (†1924); Wärmer (Bacher) Jozefina és Forrai (Bacher) Paula. F: 1. Winter Emma (1860–1885). Özvegy.

Fia: Bacher Ernő mérnök, a Magyar Mérnök- és Építész Egylet (MMÉE) választmányi tagja. 2. 1886–1913: Goldzieher Ilona (1859. nov. 21. Köpcsény–1931. dec. 19. Budapest) középiskolai tanár, a budapesti állami leánygimnázium franciatanára, Goldzieher Izsák (1820–1892) és Strasser Ilona leánya; Goldzieher Vilmos (1849–1916) orvos, szemész főorvos testvére és Goldziher Ignác (1850–1921) orientalista, nyelvész, író, egyetemi tanár, az MTA tagja unokatestvére. A család két ága eltérően írta a nevét (Goldzieher, ill. Goldziher). 

Iskola

Elemi iskoláit Szucsányban (Turóc vármegye), majd szülővárosában, a helyi zsidó alreáliskolában, középiskoláit Besztercebányán és Pozsonyban végezte; a pozsonyi evangélikus líceumban éretts. (1867). A pesti (1867–1868) és a breslaui tudományegyetemen tanult (1868–1870), a lipcsei tudományegyetemen bölcsésztudori okl. (1870), a breslaui rabbi szemináriumban rabbi okl. szerzett (1875). 

Életút

A szegedi izraelita hitközség h. rabbija (1876–1877), a budapesti Országos Rabbiképző Intézet egyik alapítója, az Ószövetség, a zsidó történelem, a Midrás és a héber költészet, ill. a héber nyelvtan r. tanára (1877–1913); közben az Intézet elnöke, ill. igazgatója (1907–1913). 

A Talmud-kutatás nemzetközileg is elismert szaktekintélyeként, elsősorban Biblia-magyarázattal, héber nyelvtudománnyal, vallásfilozófiával, a zsidó vallásos irodalom történetével, arab és perzsa filológiával foglalkozott. Nagy érdeme a zsidó tudományosságban a talmudi hagyományok rendszerezése a filológus pontosságával, ill. az akkor még újdonságnak számító történeti kritika módszereivel. Különösen értékes tevékenységet fejtett ki a héber és a más keleti nyelvek (mindenekelőtt az arab és a perzsa) kutatása terén, nyelvtörténeti munkásságát azonban a Szentírás filológiai magyarázatának rendelte alá. Kora középkori zsidó irodalommal és filozófiával, korabeli héber szövegek kelet-európai textológiai összehasonlító elemzésével is foglalkozott.

Jelentős szerepet vállalt az Országos Rabbiképző intézet hazai zsidó tudományos központtá fejlesztésében: a három alapító tanár egyike (a többiek: Bloch Mózes és Kaufmann Dávid). Kezdeményezte az első magyar nyelvű, zsidó szövegű és felfogású, szöveghű és tudományos igényű Biblia-kiadást (négy kötetben, 1892–1907). Több mint nyolcszáz tudományos dolgozata jelent meg, jóllehet művei jelentős részét német nyelven írta (Wilhelm Bacher néven) mindig magyarnak vallotta magát. Legendája szerint, intézeti íróasztala fölé Vörösmarty idézetet helyezett el: „Szeresd hazádat és ne mondd!” (Vörösmarty Mihály: Honszeretet, 1843).

Emlékezet

Liptószentmiklóson született, családja 1867-ben költözött Pestre. Tanulmányai befejezése után egy évet töltött Szegeden, Löw Lipót (1811–1875) megüresedett rabbi székébe hívták – helyettes rabbinak. Löw Lipót fia, a később szintén híres rabbi, Löw Immanuel (1854–1944) még Berlinben tanult. Egy évvel később, 1877-ben, az akkor megnyíló budapesti Országos Rabbiképző Intézetbe hívták ny. r. tanárnak: 1913-ban bekövetkezett váratlan haláláig tanított ott. 1907-től, Bloch Mózes nyugállományba vonulásától 1913-ig, rektorként vezette az intézményt. Budapesten élt és tevékenykedett, házasságkötése idején a VII. kerület (Erzsébetváros) Kazinczy utca 2-ben lakott, utolsó lakása a Lipótvárosban volt (V. kerület Váci út 4.). Budapesten hunyt el, a Salgótarjáni utcai Zsidó Temetőben nyugszik; Hevesi Simon Dohány utcai főrabbi, az Országos Rabbiképző Intézet professzora búcsúztatta. Sírját a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság védetté nyilvánította.

 

A kortársak tudományos tevékenységét igen nagyra értékelték; Kuun Géza (1894-ben), majd Gyulai Pál is MTA tagságra is javasolta (azzal utasították el, hogy „ne engedjük be a Talmudot az Akadémiára”.) Életrajzát először rektor utódja Blau Lajos írta meg (még életében, 1910-ben), első monográfusa Heller Bernát volt. Az utóbbi években Oláh János szerkesztésében, a budapesti Gabbiano Kiadó jelentette meg néhány művét hasonmás kiadásban. Tiszteletére az MTA I. Nyelv- és Irodalomtudományok Osztálya Judaisztikai Kuratóriuma Bacher Vilmos-emlékérmet alapított (1989-ben). Az MTA Társadalomtudományi Kutatóközpont (TKKI) Judaisztikai Kutatócsoportja és az Országos Rabbiképző–Zsidó Egyetem (ORZSE) 2013. dec. 4-én megemlékezést tartott Bacher Vilmos felújított sírjánál (az eredeti sírt Lajta Béla tervezte, a Salgótarjáni úti Zsidó Temetőben). 

Elismertség

Az Izraelita Magyar Irodalmi Társulat (IMIT) alapító alelnöke (1890–1913). 

Szerkesztés

A Magyar Zsidó Szemle (Bánóczi Józseffel, 1884–1890), az Izraelita Magyar Irodalmi Társulat Évkönyvének alapító szerkesztője (Bánóczi Józseffel és Mezey Ferenccel, 1896–1899). Tudományos dolgozatai a fentieken kívül még elsősorban az Izraelita Közlönyben (1869–1870), a chicagói Hebraicában (1884-től), a Revue des Études Juives (1890–1909), a Zeitschrift der Deutschen Morgenländischen Gesellschaft (1890–1913), a Jewish Chronicle (1906-tól) és a Magyar Izrael c. lapokban jelentek meg (1909-től). 

Főbb művei

F. m.: Nizamis Leben und Werke und der zweite Theil des Nizamischen Alexanderbuches. Bölcsésztudori értek. (Leipzig, 1872
angolul: 1873)
Abraham Ibn Esra’s Einleitung zu seinem Pentateuchcommentar. (Wien, 1876)
A babylóniai amórák agádája. Adalék az agáda történetéhez és a babylóniai Talmudba való bevezetéséhez. (Bp., 1878
németül: Strassburg, 1878)
Musticheddin Sa’di’s Aphorismen und Sinngedichte. (Strassburg, 1878)
Ábrahám Ibn Ezra, mint grammatikus. Adalék a héber nyelvtudomány történetéhez. (A Budapesti Országos Rabbiképző Intézet Értesítője. 1880/81. Bp., 1881
németül: Strassburg, 1882)
Die grammatische Terminologie des Jehuda ben Dawid Hajjug. (Wien, 1882)
Joseph Kimchi el Abulwalid Ibn Ganah. (Paris, 1883)
Die hebräisch–arabische Sprachvergleichung des Abulwalid Merwan Ibn Ganach. (Wien, 1884)
Die Agada der Tannaiten. I–II. köt. (Strassburg, 1884–1890)
Abulwalid Mervan ibn Ganah – R. Jona – élete és munkái. (Bp., 1885
németül: Leipzig, 1885)
Die hebräisch–neuhebräische und hebräisch–aramäische Sprachvergleichung des Abulwalid Merwan Ibn Ganah. (Wien, 1885)
Un abrégé de grammaire hebraique de Benjamin ben Jehuda de Rome et le Pétah Debarai. (Paris, 1885)
Sefer Sikkaron. Grammatik der hebräischen Sprache von R. Joseph Kimchi, zum erstenmale herausgegeben. (Berlin, 1888)
Abulwalid Mervan Ibn Ganah szentírásmagyarázataiból. (A Budapesti Országos Rabbiképző Intézet Értesítője. 1888/89. Bp., 1889
németül: Leipzig, 1889)
A középkori zsidó vallásbölcsészek szentírásmagyarázata Maimuni előtt. (A Budapesti Országos Rabbiképző Intézet Értesítője. 1891/92. Bp., 1892
németül: Strassburg, 1892)
Századunk első feléből. Szófer Mózes pozsonyi rabbinak levelezői. 1–2. (Magyar–Zsidó Szemle, 1892–1893 és külön: Bp., 1893)
Die Agada der palestinensischen Amoräer. I–III. köt. (Strassburg, 1892–1895)
Szentírás. I–IV. köt. Szerk., a szöveget gondozta. (Az Izraelita Magyar Irodalmi Társaság kiadványa. Bp., 1892–1907)
Varianten zu Abraham Ezra’s Pentateuch-Commentar aus dem Cod. Cambridge. No. 46. (Strassburg, 1894)
Die Anfänge der hebräischen Grammatik. (Leipzig, 1895
Amsterdam, 1974)
Joseph Darenbourg, sa vie et ses oeuvres. (Paris, 1896)
Maimuni Mózes szentírásmagyarázata. (A Budapesti Országos Rabbiképző Intézet Értesítője. 1895/96. Bp., 1896
németül: Strassburg, 1897)
Die exegetische Terminologie der jüdischen Schriftauslegung. I–II. köt. (Leipzig, 1899–1905)
Egy héber–perzsa szótár a XIV. századból. (A Budapesti Országos Rabbiképző Intézet Értesítője. 1899/1900. Bp., 1900
németül: Strassburg, 1900)
Salamon ben Sámuel szótárához. (Magyar–Zsidó Szemle, 1901)
Zsidó vértanúk a keresztény naptárban. (Az Izraelita Magyar Irodalmi Társulat Évkönyve, 1901)
Die Agada der Tannatien und Amoräer. Bibelstellenregister. (Strassburg, 1902)
Jeruzsálemi Tanchum szótárából. (A Budapesti Országos Rabbiképző Intézet Értesítője. 1902/03. Bp., 1903
németül: Strassburg, 1903)
Ein hebräisch–arabisches Liederhuch aus Jemen. (Berlin, 1903)
Rasi és Maimuni. (Az Izraelita Magyar Irodalmi Társulat Évkönyve, 1905)
Raschi. (Jahrbuch für Jüdische Geschichte und Litteratur, 1906)
A liptószentmiklósi izraelita hitközség iskolájának hatvan éves jubileuma. (Magyar–Zsidó Szemle, 1906)
Két zsidó–perzsa költő, Sáhim és Imráni. (A Budapesti Országos Rabbiképző Intézet Értesítője. 1–2. 1906/07–1907/08. Bp., 1907–1908
németül: Strassburg, 1908)
Les Juifs de Perse au XVII. et XV. siècle d’après les chroniques poétiques de Babai ben Loutf et de Babai ben Farhad. (Paris, 1907)
Perles Mózes életéhez. (Magyar–Zsidó Szemle, 1907)
Moses Maimon. Sein Leben, seine Werke und sein Einfluss. I–II. köt. (Leipzig 1908–1914)
Die hebräische und arabische Poesie der Juden Jemens. (Strassburg, 1910)
More about the Poetry of the Jews of Yemen. (The Jewish Quaterly Review, 1912)
Die Proömien der alten jüdischen Homilie. (Greifswald, 1913)
Rabbanan, a tudósok agádája. (A Budapesti Országos Rabbiképző Intézet Értesítője. 1913/14. Bp., 1914)
Die Agada der babylonischen Amoräer. Ein Beitrag zur Geschichte der Agada und zur Einleitung in den babylonischen Talmud. (2. bőv. kiad. Strassburg, 1913
új kiad. Hildesheim, 1967)
Tradition und Tradenten in den Schulen Palästinas und Babyloniens. Studien und Materialen zur Entstehungsgeschichte des Talmuds. (Leipzig, 1914
új kiad. Berlin, 1966)
Qirqisani the Karaite and His Work on Jewish Sects. (Karaiki Studies, 1971)
Inedited Chapters of Jehuda Hadassi’s „Eshkol Hakkofer”. (Jewish Quaterly Review, 1971)
Die Anfänge der hebräischen Grammatik. Die hebräische Sprachwissenschaft vom X. bis zum XVI. Jahrhundert. (Amsterdam Studies in the Theory and History of Linguistic Science. Amsterdam, 1974)
Szentírás és zsidó tudomány. Felsőoktatási tankönyv. Összeáll. Kőbányai János. (Zsidó tudományok. Bp., 1998)
A babylóniai amórák agádája. Adalék az agáda történetéhez és a babylóniai Talmudba való bevezetéséhez. Hasonmás kiad. A bevezető tanulmányt írta Oláh János. Bibliofil kiadásváltozatban is. (Magyar zsidó tudományok. 3. Bp., 2007)
A középkori zsidó vallásbölcsészek szentírásmagyarázata Maimuni előtt. Hasonmás kiad. A bevezető tanulmányt írta Oláh János. (Magyar zsidó tudományok. 6. Bp., 2010)
Maimuni Mózes szentírásmagyarázata. Hasonmás kiad. A bevezető tanulmányt írta Oláh János. (Magyar zsidó tudományok. 7. Bp., 2013)
Rabbanan, a tudósok agádája. Hasonmás kiad. A bevezető tanulmányt írta Oláh János. (Magyar zsidó tudományok. 8. Bp., 2013). 

Irodalom

Irod.: Blau Lajos: B. V. élete és működése. (Bp., 1910)
Blau, Ludwig: Bibliographie der Schriften Wilhelm Bachers. (Frankfurt/Main, 1910)
B. V. (Magyar Izrael, 1910)
B. V. (Magyar Zsidó Szemle, 1910)
Blau Lajos: B. V. (Az Izraelita Magyar Irodalmi Társulat Évkönyve, 1911)
Klein Miksa: B. V. utolsó nagy műve. (Az Izraelita Magyar Irodalmi Társulat Évkönyve, 1916)
Krausz Sámuel: B. V. (Az Izraelita Magyar Irodalmi Társulat Évkönyve, 1916)
Irodalmi lexikon. Szerk. Benedek Marcell. (Bp., 1927)
Emlékkönyv a Ferenc József Országos Rabbiképző Intézet ötven éves jubileumára. 1877–1927. I–II. köt. Szerk. Blau Lajos, Friedmann Dénes és Hevesi Simon. (Bp., 1927)
Friedmann Dénes: Pótlás Blau Lajos B. V. irodalmi munkássága c. munkájához. (Bp., 1928)
Magyar zsidó lexikon. Szerk. Ujvári Péter (Bp., 1929)
Heller Bernát: Emlékezés B. V.-ról. (Az Izraelita Magyar Irodalmi Társulat Évkönyve, 1934)
Magyarországi zsidó és zsidó eredetű családok. Szerk. Kempelen Béla. (Bp., 1937–1939)
Guttmann Mihály: Emlékbeszéd B. V.-ról, halálának 25. évfordulója alkalmából. (Az Izraelita Magyar Irodalmi Társulat Évkönyve, 1939)
Scheiber Sándor: Two More Presentation Poems of Wilhelm Bacher. (Cincinnati, 1966)
Scheiber Sándor: Emlékbeszéd B. V. sírjánál. (Múlt és Jövő, 2000)
Szögi László: Magyarországi diákok németországi egyetemeken és főiskolákon. 1789–1919. (Bp., 2001)
Zsidó síremlékek Budapesten. Szerk. Haraszti György. (Bp., 2004).

 

neten:

 

Hrotkó Larissza: Goldzieher Ilona, egy név a magyarországi zsidó művelődés történetéből. (Yerusha. Zsidóság és kulturális antropológia. Online folyóirat, 2014)

http://yerushaonline.com/content/?v=ji51pla07 és

 

Oláh János: Egy kicsi város – Liptószentmiklós – zsidó „nagyjai” a XIX. századból. (Keresztény–zsidó teológiai évkönyv, 2016) http://www.kzst.hu/konyvek/KZSTE2016.pdf

Szerző: Kozák Péter

Műfaj: Pályakép

Megjelent: nevpont.hu 2017