Iskola

Kassán tanult, majd részt vett az I. világháborúban.

Életút

A Kassai Napló és a szociáldemokrata Kassai Munkás munkatársa (1911–1919), a Népszava belső munkatársa (1919. nov.–1920. febr.). A szocialista irodalom tehetséges képviselője volt; fő műve, A Sefcsik-ház mozaikképek sorozatából álló keretes regény. A vásár c. egyfelvonásosát a Tanácsköztársaság alatt mutatták be (1919. jún. 2.), kézirata elveszett. Elbeszélései halála után jelentek meg. A fehérterrort leleplező cikkei miatt Somogyi Béla szerkesztővel együtt az Ostenburg-különítmény tagjai meggyilkolták és holttestüket Dunakeszi határában a Dunába vetették. A Somogyi-Bacsó-gyilkosságot, mint a Horthy-korszak, ill. a fehérterror egyik legjellemzőbb bűncselekményét 1945 után többen feldolgozták.

Emlékezet

A Somogyi–Bacsó-gyilkosság az 1920-as évek közéletében állandóan jelen volt. Beniczky Ödön, aki 1920-ban belügyminiszter volt nemcsak az ügyészség előtt elevenítette fel Horthyra nézve terhelő emlékeit, de azt nyilatkozattá formálva Az Ujságnak is átadta. A lap teljes terjedelmében közölte vallomását (1925. máj. 31.), ám a Belügyminisztérium (BM) betiltotta az újságot, és a lap valamennyi példányát elkoboztatta. A Horthy felelősségét alátámasztó nyilatkozat ennek ellenére széles körben ismertté vált. A II. vh. után mind Somogyi Béláról, mind Bacsó Béláról számos utcát, iskolát, egyéb közintézményt neveztek el, ezeknek többségét a rendszerváltozáskor nem tartották meg. Bp.-en a VIII. ker.-ben neveztek el utcát a két mártírról, 1990-ben az utcák visszakapták eredeti elnevezésüket (Rökk Szilárd utca, ill. Németh utca).

Szerkesztés

Cikkei az említetteken kívül még többek között a Felsőmagyarországban (1909-től) és a Magyarországban jelentek meg (1913-tól).