Bacsó Béla
Bacsó Béla

2023. február 4. Szombat

Bacsó Béla

újságíró, író, politikus

Születési adatok

1891. január 6.

Kassa, Abaúj-Torna vármegye

Halálozási adatok

1920. február 17.

Újpest, Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye

Temetési adatok

1920. február 24.

Budapest

Kerepesi út


Család

Szülei: Bacsó Mátyás (†1923. máj. Kassa) urasági inas, majd Kassa város közműveinek pénzkezelője, Szencsó Mária.

Testvére: Bacsó Mátyás (1893. Kassa–1917) baleset áldozata lett az I. világháborúban. Emlékét Bacsó Béla az Alázatos Johann elesett c. írásában örökítette meg.

Felesége: 1919. jún. 5.–1930. febr. 17.: Simonovánszky Mária (1897. aug. 27. Nyitra) biztosítóintézeti tisztviselő, Simonovánszky Ferenc és Schurmann Ilona leánya.

Iskola

Középiskolai tanulmányait Kassán – a premontrei főgimnáziumban (1901–1904), a kassai községi polgári fiú- és leányiskolában végezte (1904–1907). Tanulmányait a család szegénysége miatt nem folytathatta.

A kassai felsőkereskedelmi iskolában a középső osztály (1916. jún. 7.), majd a felső osztály tantárgyaiból magánvizsgálatot tett (katonai szolgálata idején, külön engedéllyel, 1917).

Életút

A Felsőmagyarország külső (1909–1911) Kassai Napló és a szociáldemokrata Kassai Munkás belmunkatársa (1911–1919), a Népszava belső munkatársa, szerkesztője (1919. nov.–1920. febr.).

Bacsó Béla a szocialista irodalom tehetséges képviselője volt, első kisprózai írásai kassai lapokban jelentek meg; fő műve, A Stefcsik-ház mozaikképek sorozatából álló keretes regény, az első magyar szocialista regény. A Stefcsik-ház valaha gőzmalom volt, a vállalat azonban megbukott, s egy élelmes ember – Stefcsik – megvette a kétemeletes épületet, s azt kőművesmester fiának segítségével lakóháznak rendezte be (hatvan kislakással). A ház aztán lassan munkástanyává alakult át, a regény bemutatta Stefcsik családját és a házban élő munkáscsaládokat, a regény korai szociográfiai írásként értékes leírásokat közölt a századelő munkásvilágáról, a falak közé szorított nyomorsorsokról. A vásár c. egyfelvonásosát a Tanácsköztársaság alatt mutatták be (a Gutenberg-színpadon, 1919. jún. 2.), kézirata elveszett. Elbeszélései halála után jelentek meg.

A fehérterrort leleplező cikkei miatt Somogyi Béla (1868–1920) szerkesztővel együtt az Ostenburg-különítmény tagjai meggyilkolták és holttestüket Dunakeszi határában a Dunába vetették. A Somogyi-Bacsó-gyilkosságot, mint a Horthy-korszak, ill. a fehérterror egyik legjellemzőbb bűncselekményét 1945 után többen feldolgozták.

Emlékezet

A Somogyi–Bacsó-gyilkosság az 1920-as évek közéletében állandóan jelen volt. Beniczky Ödön (1878–1931), aki 1920-ban belügyminiszter volt nemcsak az ügyészség előtt elevenítette fel Horthyra nézve terhelő emlékeit, de azt nyilatkozattá formálva Az Ujságnak is átadta. A lap teljes terjedelmében közölte vallomását (1925. máj. 31.), ám a Belügyminisztérium „kormányzósértés” vádjával betiltotta az újságot, és a lap valamennyi példányát elkoboztatta. (A lap meg is szűnt, 1925. júl. 12-ével Ujság néven indult újra…) A Horthy felelősségét alátámasztó nyilatkozat ennek ellenére széles körben ismertté vált.

A II. világháború után mind Somogyi Béláról, mind Bacsó Béláról számos utcát, iskolát, egyéb közintézményt neveztek el, ezeknek többségét a rendszerváltozáskor nem tartották meg. Budapesten, a Józsefvárosban (VIII. kerület) neveztek el utcát a két mártírról, 1990-ben az utcák visszakapták eredeti elnevezésüket (= Rökk Szilárd utca, ill. Németh utca).

Főbb művei

F. m.: A Stefcsik-ház. Regény. Bíró Mihály borítórajzával. (Bp., Táltos Kiadó, 1918)
Novellák. Az előszót írta Révész Mihály. (Bp., Népszava Kiadó, 1925).

Irodalom

Irod.: források és műveiről: Földi Mihály: Bacsó Béla: A Stefcsik-ház. (Nyugat, 1918. 24.)
Szira Béla: Bacsó Béla: A Stefcsik-ház. (Magyar Kultúra, 1918. 23-24.)
S. I.: Bacsó Béla: A Stefcsik-ház. (Pesti Napló, 1918. okt. 20.)
Gyetvai János: Bacsó Béla: A Stefcsik-ház. (Népszava, 1918. dec. 13.)
Bacsó Béla: Alázatos Johann elesett. [Testvéréről, a balesetben elhunyt Bacsó Mátyásról és katonatársáról, a szintés elesett Alázatos Johannról.] (Népszava, 1920. jan. 2.)
Somogyi Bélát meggyilkolták. (Pesti Napló, 1920. febr. 20.)
Bacsó Béla holttestét kifogták a Dunából. (Világ, 1920. febr. 22.)
Eltemették Bacsó Bélát. (8 Órai Újság–Világ, 1924. febr. 25.)
Tragédia. Elhunyt Bacsó Mátyás. (Népszava, 1923. máj. 20.)
Révész Mihály: Bacsó Béla. A „Magyar Szocialisták” c. cikluból. Vázlat egy írói arcképhez. (Népszava, 1923. dec. 25.)
A Somogyi–Bacsó-gyilkosság ügyében újrafelvételt rendeltek el. Beniczky Ödönt kihallgatta a katonai ügyész. (Pesti Hírlap, 1924. márc. 27.)
Beniczky Ödönt kihallgatták a Somogyi–Bacsó-gyilkosság ügyében. (Reggeli Hírlap, Miskolc, 1924. márc. 27.)
Lusztig Elemér: Látogatás két mártír özvegyénél. [A meggyilkolt Somogyi Béla és Bacsó Béla özvegyeinél.] (Reggeli Hírlap, Miskolc, 1924. dec. 28.)
Fényes László: Somogyi Béla és Bacsó Béla meggyilkoltatásának története. 1–7. (Népszava, 1925. febr. 17.–1925. febr. 24.)
Beniczky Ödön nyilatkozata a Somogyi–Bacsó-gyilkosságról. (Az Újság, 1925. máj. 31.)
Juhász Árpád: Harminc éve szólalt meg először a „Sefcsik-ház” hőse. A tragikus sorsú Bacsó Béla írói jubileuma. (Népszava, 1939. ápr. 12.)
Somogyi és Bacsó meggyilkolása. Beniczky ödön volt belügyminiszternek a budapesti I. vegyesdandár-parancsnokság ügyészénél tett leleplező vallomása a gyilkosságról. (Tiszántúli Népszava, 1945. jún. 3.)
Borváró Zoltán: Nyolcvan éve született Bacsó Béla. Az utolsó riport. [B. B.: A vízbenlakók. Népszava, 1920. febr. 20. – halála után jelent meg.] (Magyar Hírlap, 1971. jan. 6.)
Jász Dezső: Bacsó Béla szüleinél. [A cikk eredetileg a Kassai Munkásban jelent meg 1920-ban.] (Népszabadság, 1996. aug. 24.).

Irod.: feldolgozások: Pogány József: A fehér terror Magyarországon. (Wien, Arbeiter-Buchhandlung, 1920)
Karsai Elek–Pamlényi Ervin: A fehér terror. (A Magyar Történelmi Társulat kiadványa. Bp., Művelt Nép, 1952)
Nemes Dezső: Az ellenforradalom története Magyarországon. (Bp., 1962)
Pintér István–Szabó László: Hogyan gyilkolták meg Somogyi Bélát és Bacsó Bélát? 1–4. (Lobogó, 1964. 49.–1965. 1.)
Szíj Rezső: A Táltos könyvkiadóról. [A kiadó adta ki a Stefcsik-házat, az első szocialista regényt.] (Magyar Könyvszemle, 1969. 1-4.)
Gergely Ernő–Schönwald Pál: A Somogyi–Bacsó gyilkosság magyarországi és nemzetközi hatása. (A Magyar Munkásmozgalmi Múzeum Évkönyve, 1977–1978. Bp., 1979)
Gergely Ernő–Schönwald Pál: A Somogyi–Bacsó gyilkosság. (Népszerű történelem. Bp., Kossuth Könyvkiadó, 1978)
Kenessei András: A nyomozást abbahagyni! A Somogyi–Bacsó ügy. (Bp., Gondolat Könyvkiadó, 1981)
Szinai Miklós: Ki lesz a kormányzó? A Somogyi–Bacsó gyilkosság háttere. (Népszerű történelem. Bp., Kossuth Könyvkiadó, 1988)
Romsics Ignác: Horthy-képeink. (Mozgó Világ, 2007. 10.)
Csunderlik Péter: Száz éve gyilkolták meg Somogyi Bélát és Bacsó Bélát. (Népszava, 2020. febr. 15.)
Bodó Béla: A fehérterror. Monográfia. (Bp., Napvilág Kiadó, 2022).

Irod.: lexikonok: Társadalmi lexikon. Szerk. Madzsar József. (Bp., 1928)
Irodalmi lexikon. Szerk. Benedek Marcell. (Bp., 1927)
Magyar irodalmi lexikon. I–III. köt. Főszerk. Benedek Marcell. (Bp., 1963–1965).

 

neten:

https://www.familysearch.org/ark:/61903/3:1:33S7-9RQY-3RV?i=459&cc=1554443&personaUrl=%2Fark%3A%2F61903%2F1%3A1%3AKHHS-VFX (Bacsó Béla születési anyakönyve, 1891)

https://www.familysearch.org/ark:/61903/3:1:S3HY-D1WQ-C4Q?i=286&wc=92QY-BZ3%3A40678301%2C51865101%2C51168101%3Fcc%3D1452460&cc=1452460 (Bacsó Béla és Simonovánszky Mária házassági anyakönyve, 1919)

https://www.familysearch.org/ark:/61903/3:1:S3HT-DWP9-34K?i=461&cc=1452460&personaUrl=%2Fark%3A%2F61903%2F1%3A1%3AQLLC-SHKG (Bacsó Béla halotti anyakönyve, 1920)

 

https://www.archivnet.hu/a-somogyi-bacso-gyilkossag (Marosi Tibor: A Somogyi–Bacsó-gyilkosság, 2021)

Megjegyzések

1. Anyakönyvi adata szerint jan. 6-án született.

2. Halálának helyszíne: Újpesti terület, Dunapart.

3. Fő művének címe a könyvészetekkel ellentében: A Stefcsik-ház (és nem A Sefcsik-ház)!

Szerző: Kozák Péter

Műfaj: Pályakép

Megjelent: nevpont.hu 2022

×

Földieknek látszók

Női szentek és boldogok

Legújabb könyvemben tizenkét különös sorsú, közismert, mégis ismeretlen 10–13. századi női szent, boldog és boldog emlékezetű nő életútja szerepel. A szentekről és boldogokról azt hihetnénk, hogy önmegtagadó, imádságos, nem egyszer aszketikus életük kiáltó ellentétben állt világi kortársaik tevékeny mindennapjaival. Valójában valamennyiük élete küzdelmes volt, tele gyarlósággal, hibával, szerencsés és szerencsétlen döntések sorozatával, rendkívüli jellemük azonban a magyarság sorsdöntő pillanataiban felülemelkedett minden addigi kétségen és korláton. Talán egyetlen fejedelmi család sem adott annyi szentet, mint a három évszázadon át uralkodó Árpád-ház, talán egyetlen történelmi korszakban sem élt annyi női szent és szent életű női hitvalló, mint az Árpád-kori Magyar Királyság területén. Az uralkodói dinasztia szentjein kívül könyvem megemlékezik a keresztény hitet a külhonban terjesztő magyarországi uralkodónőkről és fejedelemasszonyokról is.

A Kossuth Kiadó gondozásában megjelent, gazdagon illusztrált album kedvezményes áron, 5942 forintért megrendelhető a vevoszolgalat@kossuth.hu emailen.

Kozák Péter
a Névpont szerkesztője