Badari László
politikus
Születési adatok
1897. január 11.
Jászberény, Jász-Nagykun-Szolnok vármegye
Halálozási adatok
1970. október 19.
Budapest
Temetési adatok
1970. október 23.
Budapest
Mező Imre út
Család
Sz: Badari József napszámos kubikos, Tóth Rozália. A család 11 gyermeke közül ő volt a legfiatalabb. F: 1. Konkoly Anna (†1924), egy hétgyermekes csizmadiamester leánya. 2. Sas Terézia (1901–1975).
Iskola
Négy elemit, majd kétéves mezőgazdasági szakiskolát végzett.
Életút
Jászberényben, a helyi iskolagazdaságban dolgozott, majd Budapesten útkövező fizikai munkás (1911–1916), az I. világháborúban, egy tüzérezredben szolgált (1916–1918), az összeomlás után, aratóként és kocsisként alkalmi munkákat vállalt (1918–1919).
A Földmunkások Országos Szövetségének alapító tagja (1918), a Tanácsköztársaság idején részt vett a jászberényi direktórium felállításában és munkájában (1919. márc.–aug.), a bukás után néhány hónapra bebörtönözték, súlyosan bántalmazták, majd csendőri felügyelet alá helyezték (1919–1920). A két világháború között Jászberényben, kocsisként, fuvarozásból élt (1920–1940), majd a Nyomdászok Szakszervezete békásmegyeri üdülőjének gondnoka (1941–1943), a Forrás, ill. az Athenaeum Nyomda nyomdász segédmunkása (1943–1944). A II. világháború végén ún. egészségügyi katonai szolgálatot teljesített, a budapesti (óbudai) Vörösvári úti élelmiszerraktárban szolgált (1944). Részt vett a földmunkás-mozgalomban; a Magyarországi Földmunkások Országos Szövetsége Központi Számvizsgáló Bizottsága és Központi Vezetősége (KV) tagja (1932–1944).
A II. világháború után az SZDP jászberényi szervezetének egyik vezetője, egyúttal a párt országos vezetőségének tagja (1945–1948), a két munkáspárt egyesülése után az MDP KV póttagja (1948. jún.–1951. márc.), r. tagja (1951. márc.–1956. okt.). Nemzetgyűlési, ill. országgyűlési pótképviselő (Jász-Nagykun-Szolnok vármegye, 1945; Fejér és Komárom-Esztergom vármegyék, 1947. aug.–1948. ápr.) országgyűlési képviselő (Vas-Witteg Miklós helyett, Fejér és Komárom-Esztergom vármegyék, 1948–1949; Jász-Nagykun-Szolnok vármegye, ill. Szolnok megye, 1949–1953). A Tiszafüred-Kocsi Állami Gazdaság (1950–1951), a Kőröstetétleni Állami Gazdaság (1951–1952), a Nagytétényi Sertéshizlalda igazgatója (1952–1957; nyugdíjba vonult: 1957).
A Földmunkások és Kisbirtokosok Országos Szövetsége (FÉKOSZ), ill. a Dolgozó Parasztok és Földmunkások Országos Szövetsége (DÉFOSZ) országos szervező titkára, majd főtitkárhelyettese (1948–1958), a Mezőgazdasági, Erdészeti és Vízügyi Dolgozók Szakszervezetének alelnöke (1958–1970).
Elismerés
A Magyar Köztársasági Érdemrend tiszti keresztje (1948), a Magyar Népköztársaság Érdemrendje (1950), Tanácsköztársasági Emlékérem (1959), Szocialista Hazáért Érdemrend (1967), Munka Érdemrend (ezüst, 1968; arany, 1967 és 1970), Felszabadulási Jubileumi Emlékérem (1970).
Irodalom
Irod.: B. L. visszaemlékezése. (Timmer József: Beszélő múlt. Visszaemlékezések. Bp., 1969)
Búcsú B. L-tól. (A MEDOSZ Lapja, 1970. nov. 2.)
Halálhír (Népszabadság 1970. okt. 21.)
Nagy Eta: B. L. (Pártélet, 1971)
H. J.–M. K. J.–Z. K.: B. L. (Az 1947. évi Országgyűlés almanachja. Bp., 2005).
Szerző: Kozák Péter
Műfaj: Pályakép
Megjelent: nevpont.hu, 2013
Aktuális havi évfordulók
Alexander Bernát
filozófus, esztéta
Alexits György
matematikus, matematikatanár, kultúrpolitikus
Haar Alfréd
matematikus
Hajdú Gusztáv
állatorvos
Hajnal Gábor
költő, műfordító, szerkesztő
Foglalkozások
politikus (663), orvos (603), író (459), történész (363), jogász (331), irodalomtörténész (285), szerkesztő (273), újságíró (268), műfordító (228), pedagógus (214), költő (189), közgazdász (181), nyelvész (167), gépészmérnök (166), biológus (144), festőművész (121), vegyészmérnök (120), római katolikus pap (117), kémikus (115), mezőgazdasági mérnök (109), matematikus (100), művészettörténész (95), muzeológus (93), levéltáros (91), fizikus (89)