Család

Sz: Badari József napszámos kubikos, Tóth Rozália. A család 11 gyermeke közül ő volt a legfiatalabb. F: 1. Konkoly Anna (†1924), egy hétgyermekes csizmadiamester leánya. 2. Sas Terézia (1901–1975).

Iskola

Négy elemit, majd kétéves mezőgazdasági szakiskolát végzett.

Életút

Jászberényben, a helyi iskolagazdaságban dolgozott, majd Budapesten útkövező fizikai munkás (1911–1916), az I. világháborúban, egy tüzérezredben szolgált (1916–1918), az összeomlás után, aratóként és kocsisként alkalmi munkákat vállalt (1918–1919).

A Földmunkások Országos Szövetségének alapító tagja (1918), a Tanácsköztársaság idején részt vett a jászberényi direktórium felállításában és munkájában (1919. márc.–aug.), a bukás után néhány hónapra bebörtönözték, súlyosan bántalmazták, majd csendőri felügyelet alá helyezték (1919–1920). A két világháború között Jászberényben, kocsisként, fuvarozásból élt (1920–1940), majd a Nyomdászok Szakszervezete békásmegyeri üdülőjének gondnoka (1941–1943), a Forrás, ill. az Athenaeum Nyomda nyomdász segédmunkása (1943–1944). A II. világháború végén ún. egészségügyi katonai szolgálatot teljesített, a budapesti (óbudai) Vörösvári úti élelmiszerraktárban szolgált (1944). Részt vett a földmunkás-mozgalomban; a Magyarországi Földmunkások Országos Szövetsége Központi Számvizsgáló Bizottsága és Központi Vezetősége (KV) tagja (1932–1944).

A II. világháború után az SZDP jászberényi szervezetének egyik vezetője, egyúttal a párt országos vezetőségének tagja (1945–1948), a két munkáspárt egyesülése után az MDP KV póttagja (1948. jún.–1951. márc.), r. tagja (1951. márc.–1956. okt.). Nemzetgyűlési, ill. országgyűlési pótképviselő (Jász-Nagykun-Szolnok vármegye, 1945; Fejér és Komárom-Esztergom vármegyék, 1947. aug.–1948. ápr.) országgyűlési képviselő (Vas-Witteg Miklós helyett, Fejér és Komárom-Esztergom vármegyék, 1948–1949; Jász-Nagykun-Szolnok vármegye, ill. Szolnok megye, 1949–1953). A Tiszafüred-Kocsi Állami Gazdaság (1950–1951), a Kőröstetétleni Állami Gazdaság (1951–1952), a Nagytétényi Sertéshizlalda igazgatója (1952–1957; nyugdíjba vonult: 1957). 

A Földmunkások és Kisbirtokosok Országos Szövetsége (FÉKOSZ), ill. a Dolgozó Parasztok és Földmunkások Országos Szövetsége (DÉFOSZ) országos szervező titkára, majd főtitkárhelyettese (1948–1958), a Mezőgazdasági, Erdészeti és Vízügyi Dolgozók Szakszervezetének alelnöke (1958–1970).

Elismerés

A Magyar Köztársasági Érdemrend tiszti keresztje (1948), a Magyar Népköztársaság Érdemrendje (1950), Tanácsköztársasági Emlékérem (1959), Szocialista Hazáért Érdemrend (1967), Munka Érdemrend (ezüst, 1968; arany, 1967 és 1970), Felszabadulási Jubileumi Emlékérem (1970).