Család

Nagyszülei: Bádonyi Sándor, Forrai Juliánna.

Szülei: Bádonyi Mihály (1849. okt. 16. Gyöngyös, Heves vm.–1906. márc. 10. Bp.) mozdonyvezető, Czaparovszky Zelmira. Kilencen voltak testvérek, közülük öten élték meg a felnőttkort.

Testvérei: Bádonyi Mihály (1881. aug. 25. Szerencs), dr. Törő Istvánné Bádonyi Szeréna (1884. szept. 25. Szerencs, Zemplén vm.–1958. okt. 25. Bp. Temetés: 1958. okt. 30. Rákoskeresztúr), Bádonyi Zelmira (1886. máj. 27. Szerencs), Bádonyi Mihály (1890. szept. 11. Sátoraljaújhely, Zemplén vm.), Bádonyi Jenő (1895. okt. 16. Bp.–1965. okt. 22. Bp.) székesfővárosi tisztviselő, ún. kezelőtiszt, Bádonyi Géza Sándor (1898. júl. 11. Bp.–1974), Bádonyi Béla és Bádonyi Kálmán.

Felesége: 1914. nov. 17.– Fehér Mária Róza (1886. aug. 8. Hol?).

Gyermeke, fia: Bádonyi Gyula (†1943. márc. 15.) karpaszományos őrmester, magyar kir. postatiszt és dr. Bádonyi István vegyészmérnök, az OLAJTERV mérnök-közgazdásza. Ifj. Bádonyi Gyula az orosz fronton hősi halált halt.

Iskola

A budapesti IV. kerületi (belvárosi) községi főreáliskolában tanult (1892–1896), majd Budapesten kereskedelmi érettségi vizsgát tett (1900), Budapesten posta- és távirda-tisztképző tanfolyamot végzett (1904), egyéves önkéntesi szolgálatot teljesített (1904–1905). 

Életút

Budapesten posta- és távirdagyakornok (1905–1906), posta- és távirdatiszt (1906–1917), posta- és távirdafőtiszt (1917–1936), postafelügyelő (1936. júl. 1.–1937. jún. 30.), posta-főfelügyelő (1937. júl. 1.–1942. jún. 30.), nyugdíjazták.

A Budapesti Torna Club (BTC, 1898–1902), a Postás Sport Egyesület labdarúgója (1902–1906 és 1908–1909); kapus. Az első válogatott magyar kapus, magyar bajnok (BTC, 1901), a II. osztály bajnoka (Postás, 1902). OB 4. (Postás, 1903), OB 2. (Postás, 1905).

A Postás SE alapító tagja.

Bádonyi Gyula családja gyöngyösi eredetű, az 1880-as évek elején költöztek Szerencsre, majd Sátoraljaújhelyre. (Legidősebb bátyja, Mihály Szerencsen, két másik testvére Sátoraljaújhelyen született). Mivel édesapja mozdonyvezető volt, a millennium előtti évben, 1895-ben a Bádonyi család már Budapesten, a Nyolcház nevű MÁV-telep egyik házában, a Kerepesi úton, a 16-os számban kapott lakást. Bádonyi a BTC-ben kezdett el futballozni, 1898-tól (más adatok szerint 1899-től) „növendék” tag; 1900-ban már a II. csapatban játszott, kezdetben balhátvédként szerepelt (nyilvános mérkőzésen 1900. nov. 1-jén a bécsi Cricketerek ellen debütált kapusként). 1901-től a BTC rendes tagja, az első hivatalos magyar bajnokságban már a BTC első számú kapuvédője volt, hat mérkőzésen állt a bajnokcsapat kapujában.

Bádonyi Gyula védett az első hivatalos nemzetek közötti válogatott mérkőzésen (Bécs, 1902. okt. 12.: Ausztria–Magyarország 5:0), ezt megelőzően az MLSZ válogatott kapusaként is pályára lépett az angol Richmond AFC ellen (Budapesten, a Millenáris pályán, 1901. ápr. 11-én, a 0:4-es angol győzelmmel zárult találkozón). Miután megkezdte postatiszti tanulmányait a Postások (= Budapesti Posta- és Távirda Tisztviselők Sport Egylete) játékosa lett. 1902-ben tagja volt a II. osztályú bajnokcsapatnak, 1903-tól a bajnokságban a 4. helyezett csapatnak. Önkéntesi szolgálata letöltése alatt nem futballozhatott, 1905-től ismét a Postásban játszott, de már nem(csak) kapusként lépett pályára. Az 1905-ös labdarúgó-bajnokságot a Postás nyerte meg, azonban a Postás–Fővárosi TC 7:0-ra végződött „match” volt a magyar futball első botránya. A vádak szerint a Fővárosi TC két játékosát, Roóz Ernőt és Rusz Miklóst a Postás állásígérettel rávette, hogy „lazsálják el” a meccset. A mérkőzést hosszas pereskedés követte, aminek végén az MLSZ 1906. jún. 22-én, egy rendkívüli közgyűlésen megsemmisítette az eredményt, és mindkét együttest – addig példátlan módon – vesztesnek nyilvánította. A Postás így végül a 2. helyen végzett (a bajnokságot az FTC nyerte meg, ez volt a zöld-fehérek második bajnoksága…) A Postás a bajnoki cím FTC-nek ítélése után visszalépett a bajnokságtól és feloszlatta labdarúgóosztályát. Bádonyi is abbahagyta a futballt, 1906-ban a Nemzeti SC edzéseit látogatta (1908-tól aztán részt vállalt Postás újjászervezésében, s még két évig a II. osztályban lépett pályára).

Emlékezet

Bádonyi Gyula haláláig postatisztként (kezdetben a Budapesti [Kőbányai] Járműtelepen) tevékenykedett, 1930-ban a Keresztény Községi Párt (= Wolff-párt) képviseletében a budapesti VII. kerületi (Erzsébetvárosi) törvényhatósági bizottság póttagjává választották meg. Postatisztként jelentős érdemeket szerzett az Aréna úti postarablás megakadályozásában (1932-ben).

Bádonyi Gyula Budapesten hunyt el, a Farkasréti Temetőben nyugszik. Futballtörténeti emléktárgyait fia, dr. Bádonyi István őrizte.