Iskola

A BME-n gépészmérnöki okl. (1951), energetikus szakmérnöki okl. szerzett, doktorált (1970).

Életút

A BME Gépészmérnöki Kar Hőenergetikai Tanszék tanársegéde (1951–1957), de az 1956-os forradalom alatti magatartásáért elbocsájtották. Az Energiagazdálkodási Intézet munkatársa (1958–1970), irodavezetője és a megújuló energiaforrásokkal foglalkozó osztály főnöke (1970–1989), egy mérnöki tervező- és tanácsadó iroda vezetője (1989–1990). Az Ipari és Kereskedlmi Minisztérium energetikáért felelős helyettes államtitkára (1990. jún.–1992. dec.). Az ÁV Rt. képviselőjeként a Magyar Villamosipari Művek Rt. igazgatóságának tagja, majd az Igazgatóság elnöke (1993-tól), az Állami Vagyonkezelő Rt. (ÁV Rt.) igazgatóságának tagja (1992. okt.-től), az ÁV Rt. Igazgatóságának elnökhelyettese (1993–1994), elnöke (1994. febr.–okt.), az ÁPV Rt. felügyelőbizottságának tagja (1995–1998), igazgatóságának tagja (1998–2002). A MAVIR Zrt. felügyelőbizottságának tagja (2006-tól). Az Eurocorp Finance Rt. (1995-től), majd a Westdeutsche Landesbank tanácsadója (1998-tól). Tudományos kutatóként elsősorban a léghűtésű kondenzációval fogl., ezen kutatások mo.-i irányítójaként több magyar szabadalom részese. ő vezette a németországi Ibbenbürenben épült erőmű légkondenzációs hűtőberendezésének építési munkáit, de számos hazai hűtőház tervezésében és kivitelezésében is részt vett. Az 1980-as évek végétől nevéhez fűződik az MDF energiapolitikájának kidolgozása, majd az Antall-kormány államtitkáraként több ezzel kapcsolatos jogszabályt, vmint a mérnökkamarai törvény első változatát is ő dolgozta ki.

Elismertség

Az MTA Energetikai Bizottság tagja (1990–1996), az Energetikai Világkonferencia magyar nemzeti bizottságának alelnöke. A Nemzetközi Hűtéstechnológiai Intézet és az Energetikai Világkonferencia magyar szekciójának tagja, utóbbi alelnöke.

Elismerés

Akadémiai Díj (1961) Köztársasági Érdemrend középkeresztje (2001).