Bakó Ferenc
Bakó Ferenc

2020. október 25. Vasárnap

Bakó Ferenc

etnográfus, muzeológus

Névváltozatok

Heizer

Születési adatok

1917. augusztus 28.

Nagyvárad

Halálozási adatok

1998. november 14.

Eger


Család

Sz: Heizer Ferenc kisiparos, Gug Irma. F: 1945-től Damó Judit. Testvére: Bakó Jenő (1921–2000) úszóedző, szakíró, úszástörténész. Leánya: Bakó Zsuzsa (1946–) művészettörténész.

Iskola

Egerben éretts. (1935), a bp.-i Néprajzi Múzeumban muzeológusi bizonyítványt (1941), a Pázmány Péter Tudományegyetemen történelem–földrajz szakos tanári okl. szerzett (1944), az ELTE BTK-n doktorált (1974). A történelem (néprajz) tudományok kandidátusa (1974), doktora (1988).

Életút

A II. vh.-ban katonai szolgálatot teljesített (1942–1944), amerikai hadifogságban volt (1944–1947). A Magyar Nemzeti Múzeum muzeológusa (1947–1950), a sárospataki Rákóczi Múzeum alapító igazgatója (1950–1952), a Heves-Egri Múzeum (1952-1957), ill. az egri Dobó István Vármúzeum igazgatója, egyúttal a Heves Megyei Múzeumok szervezője és igazgatója (1952–1979). A Heves megyei falvak és településformák történetével, népi építkezéssel, népi iparokkal, ill. a népszokások és a népi kultúra etnikai jellemzőinek vizsgálatával fogl. Feldolgozta az egri borospincék és a bükki barlanglakások néprajzi és kultúrtörténeti vonatkozásait. Vezető szerepet játszott abban, hogy megkezdődött az egri vár műemléki helyreállítása. Az egri múzeum igazgatójaként kezdeményezte az Egri Képtár (1958), ill. az egri népművészeti és természettudományi állandó kiállítás megnyitását (1958), majd ismét megnyitotta a Gárdonyi Géza Emlékmúzeumot (1961). Az 1960-as–1970-es években, mint a megyei múzeumi szervezet igazgatója sorra nyitotta meg a tájházakat (Abasár, Átány, Kisnána, Mikófalva, Nagyréde, Noszvaj, Verpelét stb.). Vezetése alatt indult meg az É-mo.-i magyarság, a palóc népcsoport néprajzi, történeti és nyelvészeti kutatása (1967–1987), ezzel párhuzamosan kialakította az országban egyedülálló Palóc Adattárat. Muzeológusként több ezer műtárgyat gyűjtött össze a népi kismesterségektől a szőlészeti-borászati eszközökön keresztül a pásztorfaragásokig, ezzel összefüggésben maga is több tízezer fényképfelvételt készített.

Elismertség

Az MTA Néprajzi Bizottság tagja. A Magyar Néprajzi Társaság választmányi tagja, az Országos Múzeumi Tanács tagja. A Magyar–Finn Kulturális Vegyesbizottság tagja. Az Eger Vára Baráti Kör alapító elnöke (1957-1978). A zürichi Magyar Történeti Egyesület dísztagja.

Elismerés

Szocialista Kultúráért (1955), Munka Érdemrend (ezüst, 1972). Móra Ferenc-emlékérem (1978), Györffy István-emlékérem (1984), Ortutay Gyula-emlékérem (1987), Eger díszpolgára (1991), Dobó István-emlékérem (2002).

Szerkesztés

Az Egri Múzeum Évkönyve szerkesztője (1962–1979).

Főbb művei

F. m.: Az erdőhorváti perecsütő asszonyok. (Ethnographia, 1942)
A magyar paraszti mészégetés kutatása. (MTA II. Osztálya Közleményei, 1951)
Bäuerlichnes Kalkbrennen in Ungarn. (Acta Ethnographica, 1953)
Adatok a szocializmus faluépítkezéseinek történetéhez. A györgytarlói tanyaközpont kialakulása. (Ethnographia, 1953)
A tiszaigari cigányok rézöntő- és kovácsmestersége. (Néprajzi Értesítő, 1954)
Felsőtárkány község lakodalmi szokásai. (Ethnographia, 1955)
Egri borospincék. (Eger, 1961
németül és oroszul is)
Maklár. Településnéprajzi tanulmány. (Egri Múzeum Évkönyve, 1964)
Mikófalva. Adatok a magyar csűrös-kertes települések történetéhez. (Egri Múzeum Évkönyve, 1965)
A faépítkezés emlékei Heves megyében. (Egri Múzeum Évkönyve, 1967)
Eger. Útikalauz. Csépány Ferenccel. (Eger, 1968
németül is)
A mészégetők életmódja. (Egri Múzeum Évkönyve, 1968)
Mészégető kunyhók a Bükk-hegységben. (Néprajzi Értesítő, 1968)
Heves megye falvainak települése és népi építkezése. – A faépítkezés emlékei Heves megyében. (Heves megye műemlékei. I. Bp., 1969)
Népi építkezés Eger környékén a XVIII. század derekán. Módszetani kísérlet okleveles források néprajzi elemzésére. (Egri Múzeum Évkönyve, 1969)
A palóckutatás helyzete és feladatai. (Palócföld, 1971)
A föld és a tégla falazat az északmagyarországi építkezésekben. (Egri Múzeum Évkönyve, 1972)
Anyag, szerkezet és forma történeti változásai a népi építészetben. A Heves megyei példa. Kand. értek. (Bp., 1973)
Bükki barlanglakások. (Miskolc, 1977)
Hagyomány és változás a palóc temetkezési szokásokban. (Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve, 1977)
Parasztházak és udvarok a Mátra vidékén. (Bp., 1978)
Eger. Komáry Endrével. (Bp., 1978
németül és szlovákul is)
Az etnikai alcsoport kutatásának kérdései. (Agria, 1980/81)
Recsk. Tájház. (Bp., 1981)
A kontinuitás és migráció szerepe a palóc centrum népességének kialakulásában. (Agria 1982/83)
Parád. Palócház. (Bp., 1983
3. kiad. 1989)
Szilvásvárad. Orbán-ház. (Bp., 1984)
Tájházak Heves megyében. Fükőh Leventével. (Bp., 1986)
Palócföldi lakodalom. A lakodalmi szokásrendszer etnikai jellege és történeti változásai. Doktori értek. is. (Bp., 1987)
Kanadai magyarok. (Bp., 1988)
Kézművesség egy alföldi faluban. Tiszaigar. 1949–1950. (Eger, 1992)
A palóc néprajzi csoport történelmi előzményei. (Forrás, 1992)
Egriség, egri öntudat a múltban és ma. (Eger, 1994)
Eger és környéke. Útikalauz. (Eger, 1996)
A bortermelés korai emlékei Eger völgyében. (Ethnographia, 1996)
szerk.: Módszerek és feladatok. Palóc tanácskozás. (Eger, 1968)
Visonta. Fejezetek a falu történetéből. (Eger, 1975)
Dolgozatok a palóckutatás köréből. (Eger, 1975)
Magyarország műemléki topográfiája. Heves megye műemlékei 1–3. Többekkel. (Bp., 1977– 1978)
Mátraderecske. Néprajzi tanulmányok. (Eger, 1978)
Palócok. 1–4. (Eger, 1989).

Irodalom

Irod.: Balassa Iván: B. F. 70. születésnapjára. (Agria, 1987)
B. F. irodalmi munkássága. (Agria, 1997)
Paládi Kovács Attila: B. F. (Ház és ember, 1998)
Petercsák Tivadar: Búcsú B. F.-től. (Néprajzi Hírek, 1998)
Petercsák Tivadar: B. F. (Magyar Múzeumok, 1999)
Petercsák Tivadar: B. F. (Magyar múzeumi arcképcsarnok. Bp., 2002).

Szerző: Kozák Péter

Műfaj: Pályakép

Megjelent: nevpont.hu, 2013