Iskola

A bp.-i Mintarajz Tanodában Székely Bertalan, Nádler Róbert, Madarász Viktor és Keleti Gusztáv tanítványa (1886–1890).

Életút

A nagykőrösi ref. gimnázium (1890–1894), a debreceni ref. kollégium rajztanára (1894–1921). Párizsban járt hosszabb tanulmányúton (1913). Kezdetben olajképeket festett (Népünnepély a Nagyerdőn; Huszárok; Tehenek a kútnál), majd 1905-től szinte kizárólag csak akvarelleket alkotott: erdős és alföldi tájképeket, debreceni, porrogi, sümegi városrészleteket, udvarszögleteket. Szinte egész életében a szegény emberek háza tájának, a baromfiudvarok, a melankolikus őszi délutánok, falusi utcák poétája volt. A szegénység megszépült könnyed, gyorsan iramló ecsetjének s grafitvonalainak megfogalmazásában. Megnemesültek a nyomorúságukban, elhanyagoltságukban is festői utcarészletek, erdőkkel keretezett pincék, szőlők, költőivé magasztosult a tájon elomló, az emberi elesettséget kendőző köd, s az őszi színek tobzódó orgiájába belefonódó nincstelenség. Valósággal feltérképezte a baromfiudvarok kis területét, megfigyelve a tyúkok, kakasok, libák tollazatát, sajátos mozdulatait, az állatok „egyéniségét”. 1922-ben visszatért felesége dunántúli birtokára, Porrogra. Teleit Sümegen töltötte, és gyakran látogatott el Miskolcra. Akvarelljeit a Műcsarnokban és Angliában (1907) is bemutatta.

Emlékezet

Műveiből először a Debreceni Műpártoló Egylet rendezett gyűjteményes tárlatot (1911; később a bp.-i Nemzeti Szalonban is szerepelt: 1926). A debreceni Kölcsey Ferenc Tanítóképzőben emlékére Bakoss Tibor Galériát létesítettek (1994).

Elismertség

A Debreceni Műpártoló Egylet alapító tagja és egyik vezetője. Az Arany János Társaság t. tagja (1925-től).

Elismerés

A Magyar Akvarell- és Pasztellfestők Egyesülete Nagydíja (1913).