Baksay Zoltán
Baksay Zoltán

2024. december 6. Péntek

Baksay Zoltán

történész

Névváltozatok

Hartmann Zoltán 

Születési adatok

1929. december 18.

Budapest

Halálozási adatok

1999. február 17.

Budapest


Család

Szülei, nevelőapja: Baksay Ferenc (†1954) matróz, gyári munkás, anyja: Hartmann Mária takarítónő, majd a Paksi Konzervgyár munkásnője.

Felesége: 1950-től Majczán Szidónia, a Klement Gottwald Villamossági Gyár segédmunkása.

Gyermekei, fia: Baksay Zoltán (1955–2015), leánya: Baksay Zsuzsanna (1954–2019). Törvénytelen gyermek volt, édesanyja menhelyre adta, itt tartózkodott hét éves koráig. Miután édesanyja férjhez ment Baksay Ferenchez, adoptálta. Édesapja a II. világháború alatt partizán volt Jugoszláviában, majd haláláig az MDP tagja.

Iskola

Elemi iskoláit Pakson végezte, Pakson lakatos tanonc (1948–1948), majd lakatos segédvizsgát (1948) és szakérettségi vizsgát tett (1949).

Az ELTE BTK-n történelem–politikai gazdaságtan szakon tanult (1949–1953), történelem szakos középiskolai tanári okl. szerzett (1953), doktorált (1967); a történelemtudományok kandidátusa (1966), doktora (1988).

Életút

Az MTA Történettudományi Intézet Középkori Magyar Történeti Osztálya, ill. Legújabbkori Magyar Történeti Osztálya tud. segédmunkatársa (1953–1958). Az MTA Központi Hivatala Személyzeti Osztálya, ill. Személyzeti Főosztálya főelőadója (1958–1964), főosztályvezető-helyettese (1964–1987), főosztályvezetője (1987–1989). Az MLEE-n a tudományos szocializmus előadója (1965–1969).

Az MTA–TMB önálló aspiránsa (1962–1965).

A Szociáldemokrata Ifjúsági Mozgalom (SZIM) és az SZDP (1945–1948), az egyesülés után az MDP tagja (1948–1956), az MSZMP alapító tagja (1956), az MTA Történettudományi Intézete párt- és szakszervezetének újjáalapítója (1956-tól).

Tudományos pályafutásának kezdetén a Rákóczi-korszakkal foglalkozott, feldolgozta Czelder Orbán (1674–1717), Rákóczi egyik brigadérosa életét. Később érdeklődése a két világháború közötti korszak munkásmozgalom-története felé fordult, elsősorban a Csepeli Vas- és Fémművek története, a csepeli gyár munkásviszonyainak feltárása, ill. a magyar gyáripari munkanélküliség történetének vizsgálata terén ért el jelentősebb eredményeket.

Elismertség

Az MTA Ifjúsági Bizottsága titkára (1970–1981).

Elismerés

Munka Érdemrend (ezüst, 1968; arany, 1976), Felszabadulási Jubileumi Emlékérem (1970), a Magyar Köztársaság aranykoszorúval díszített Csillagrendje (1990).

Szerkesztés

Tudománypolitikai írásai a Magyar Tudományban jelentek meg (1973–1978).

Főbb művei

F. m.: Czelder Orbán, a Rákóczi-szabadságharc brigadérosa. (Századok, 1957. 5-6.)
Csepel és az első világháború. (Élet és Tudomány, 1957. 44.)
A Nagy Októberi Szocialista Forradalom hatása Csepel munkásságára. (Magyarország, 1957. nov. 6.)
A
Nagy Októberi Szocialista Forradalom és a csepeli munkásság. (Studia Historica, 1959)
Adatok a Csepeli Vas- és Fémművek munkásainak
bérviszonyaihoz. 1931–1943. (Történelmi Szemle, 1960. 4.)
Csepel története. Többekkel. (A Csepel Vas- és Fémművek kiadványa. Bp.,
1965)
A csepeli munkások harca a kenyérért és a szabadságért. 1892–1945. Kand. értek. (Bp., 1966)
A csepeli munkások harca Magyarország függetlenségéért és szabadságáért
, 1939–1944. (Századok, 1968. 5-6.)
csepeli munkások harca Magyarország függetlenségéért és szabadságáért 1944 márciusától a felszabadulásig. (Fegyverrel a fasizmusa ellen. Tanulmányok a magyar ellenállás és partizánharcok történetéből. Szerk. Gazsi József és Pintér István. Bp., 1968)
A Csepel Művek
munkásmozgalom-történetének áttekintése. Tankönyv. (Bp., 1968)
A
gyáripari munkanélküliség történetéhez Magyarországon. (Századok, 1978. 5.)
A
munkanélküliség esetére szóló kötelező biztosítás és a munkanélküli-segély az ellenforradalmi Magyarországon. (Századok, 1983. 4.)
A munkaerő-helyzet alakulása és a munkanélküliség
felszámolása Magyarországon. 1945–1949. (Értekezések a történeti tudományok köréből. Új sorozat. 99. Bp., Akadémiai Kiadó, 1983)
A gyáripari munkanélküliség története Magyarországon. 1891–
1949. Doktori értek. (Bp., 1987)
A
munkanélküliség felszámolására irányuló hatósági elképzelések és intézkedések az ellenforradalmi Magyarországon. (Századok, 1987. 6.).

F. m.: írásai a Magyar Tudományban: A fiatal kutatók képzésének új, egységes rendje az MTA intézeteiben. (1973. 11.)
Az MTA Ifjúsági Parlamentjének ülése. (1974. 12.)
Az Akadémia ifjúságpolitikai tevékenysége 1975-ben. (1976. 7-8.)
A tudományos gyakornoki rendszer szerepe. (1983. 1.).

Irodalom

Irod.: források és műveiről: L. A.: Mindig felfelé. [Beszélgetés Baksay Zoltán történésszel a csepeli munkásokról.] (Vasas, 1960. 5.)
Stier Miklós–Sárdi Anna: Beszámoló B. Z., Márkus László és Pándi Ilona kandidátusi disszertációinak vitájáról. (Századok, 1969. 4.)
Rákosi Sándor: B. Z.:
A munkaerő-helyzet alakulása és a munkanélküliség felszámolása Magyarországon. 1945–1949. (Párttörténeti Közlemények, 1984. 4.).

Szerző: Kozák Péter

Műfaj: Pályakép

Megjelent: nevpont.hu 2022

×

Földieknek látszók

Női szentek és boldogok

Legújabb könyvemben tizenkét különös sorsú, közismert, mégis ismeretlen 10–13. századi női szent, boldog és boldog emlékezetű nő életútja szerepel. A szentekről és boldogokról azt hihetnénk, hogy önmegtagadó, imádságos, nem egyszer aszketikus életük kiáltó ellentétben állt világi kortársaik tevékeny mindennapjaival. Valójában valamennyiük élete küzdelmes volt, tele gyarlósággal, hibával, szerencsés és szerencsétlen döntések sorozatával, rendkívüli jellemük azonban a magyarság sorsdöntő pillanataiban felülemelkedett minden addigi kétségen és korláton. Talán egyetlen fejedelmi család sem adott annyi szentet, mint a három évszázadon át uralkodó Árpád-ház, talán egyetlen történelmi korszakban sem élt annyi női szent és szent életű női hitvalló, mint az Árpád-kori Magyar Királyság területén. Az uralkodói dinasztia szentjein kívül könyvem megemlékezik a keresztény hitet a külhonban terjesztő magyarországi uralkodónőkről és fejedelemasszonyokról is.

A Kossuth Kiadó gondozásában megjelent, gazdagon illusztrált album kedvezményes áron, 5942 forintért megrendelhető a vevoszolgalat@kossuth.hu emailen.

Kozák Péter
a Névpont szerkesztője