Család

Leánya: Balaskó Erzsébet. Testvére: Balaskó Vilmos (1914–2004) református lelkész.

Iskola

A zilahi Wesselényi Kollégiumban éretts. (1937), a bukaresti Szépművészeti Akadémián tanult (1937–1940), majd a bp.-i Magyar Országos Képzőművészeti Főiskolán Kandó László tanítványaként rajztanári okl. szerzett (1943).

Életút

A II. vh. végén visszatért Erdélybe, Érszentmihályfalván rajztanár (1944–1946), majd a Marosvásárhelyi Általános Gimnázium tanára (1946–1948), egyúttal a kolozsvári Magyar Művészeti Intézetben, ill. az átszervezés után a Ion Andreescu Képzőművészeti Intézetben a szín- és anyagtan tanára és a Kerámia–Üveg Tanszék vezetője (1948–1970). Spanyolországban élt (1970–1972), majd Portugáliában (Sintrában) telepedett le (1972-től). Nagyméretű, bonyolult kompozíciós műveiben és portréiban (Vatha, a pogány lázadó; Hunyadi János; Menekülők) az olasz hatású újklasszicizmus, a novecento művészetének és az 1930–1940-es évek magyar szobrászatának, különösen Medgyessy Ferencnek követője. Portugáliában jelentős megrendeléseket kapott, elsősorban arcképeket készített.

Emlékezet

Hagyatékát leánya, Balaskó Erzsébet, ill. veje Orbán István gondozza. A hagyatékából 50 tus- és szénrajzot Kolozsvárott adtak ki (Lélekmadarak címmel, 2001), majd még egy albumot is megjelentettek (Akt címmel, 2002). Lélekmadarak a címe a Budapesten megrendezett emlékkiállításának is (Bp., 2002). Emlékét őrzi a szalacsi Balaskó Nándor Általános Iskola (2001. máj. 15-étől).

Elismerés

A bukaresti szoborpályázat (1947) és a Petőfi-szoborpályázat I. díja (1948), Szalacs díszpolgára (elsőként, 2002).