Iskola

Középiskoláit Egerben és Székesfehérvárott végezte; belépett a ciszterci rendbe (1912. aug. 14.), pappá szentelték (1919. szept. 29.). Az innsbrucki egyetemen teológiai doktori okl. (1921), a bp.-i Pázmány Péter Tudományegyetemen bölcsészdoktori okl. (1929), a neveléstörténet tárgykörben magántanári képesítést szerzett (1931).

Életút

A ciszterci rendi egri gimnáziuma (1921–1925), majd a rend budapesti hittudományi főiskolája és tanárképző intézete (Bernardinum) r. tanára (1925–1933), a Bernardinum igazgatója (1933–1935), a székesfehérvári tankerület főigazgatója és az ottani rendház főnöke (1935–1939), a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium (VKM) X. Ügyosztálya (Népiskolák) miniszteri osztályfőnöke (1939–1945). A Pázmány Péter Tudományegyetem magántanára (1931–1945). A Szent Tádé-kápolna lelkésze (1947–1951), lelkészi állásának megszűnése után Budapesten vállalati előkalkulátor (1951–1971). Kutatóként elsősorban magyar és egyetemes neveléstörténettel fogl., feldolgozta a magyarországi történelem- és latintanítás történetét. Miniszteri osztályfőnökként elsősorban az ő nevéhez fűződik a bécsi döntések után visszatért országrészek iskolai rendszerének és tanügyi igazgatásának megszervezése.

Elismertség

A Szent István Akadémia tagja (r.: 1933).

Szerkesztés

Neveléstörténeti tanulmányai elsősorban a Magyar Paedagógiában (1929-től) és a Katolikus Szemlében jelentek meg (1931-től).