Balassa Gyula
Balassa Gyula

2020. október 23. Péntek

Balassa Gyula

politikus, rendőrtábornok

Születési adatok

1903. augusztus 3.

Bánffyhunyad

Halálozási adatok

1974. április 6.

Budapest

Temetési adatok

1974. április 11.

Budapest

Farkasrét


Iskola

A pécsi Erzsébet Tudományegyetemen államtudományi doktori okl. szerzett (1937).

Életút

Az Igazságügyminisztérium előadója (1938–1944), a Közalkalmazottak Szakszervezete titkára (1945). A Szociáldemokrata Párt (SZDP) képviseletében Nógrád-Hont vm. főispánja (1945–1946), országos rendőrfőkapitány (altábornagyi rangfokozatban, 1946. febr. 27.–1951. febr.), koncepciós per során 12 év börtönre ítélték (1951), szabadulása után (1955. nov.), rehabilitálták (1956. aug.). A mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter első helyettese és az Országos Erdészeti Főigazgatóság vezetője (1957–1966). Nyugdíjazását követően a Dunakanyar Intéző Bizottság elnöke, ill. a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium tanácsadó testületének tagja (1966–1974). A II. vh. utáni időszak egyik jelentős erdészeti vezetője. Nevéhez fűződik a Vadgazdálkodási Tanács (1957) és az Országos Trófeabíráló Bizottság megalapítása (1958). Bevezette a vadgazdálkodás hosszú lejáratú tervezését, vadászházakat létesített, kiállításokat rendezett. Irányította a pilisi parkerdők és a Duna-kanyar fejlesztését, kezdeményezte a nagykovácsi Erdészeti Nevelőotthon létrehozását és a visegrádi panorámaút megépítését.

Főbb művei

F. m.: Erdőgazdaságunk helyzete és fejlesztési célkitűzéseink. (Magyar Tudomány, 1960)
Erdészeti, vadászati és faipari lexikon. Szerk. (Bp., 1964)
Erdőgazdálkodás. (Bp., 1965)
Vadgazdálkodási és vadászati alapismeretek. (Bp., 1965).

Irodalom

Irod.: Madaras András: Végső búcsú B. Gy.-tól. (Az erdő, 1974)
B. Gy. (Vízgazdálkodás, 1974).

Szerző: Kozák Péter

Műfaj: Pályakép

Megjelent: nevpont.hu, 2013