Család

Sz: Derzsi Mária. Apja postatisztviselő volt.

Iskola

Kolozsvárott éretts. (1919), a kolozsvári Unitárius Teológiai Akadémia hallgatója (1919–1923), egyházi ösztöndíjjal Oxfordban és Berkelyben (USA) tanult (1923–1924), az USA-ból egész Ázsiát (Japán, Korea, Kína, Hong-kong, India stb.) beutazva tért haza (1924–1928).

Életút

A székelykeresztúri unitárius főgimnázium ún. felügyelő tanára (1928–1930), majd a mészkői gyülekezet lelkésze (1930–1937). Autóval bejárta az Egyesült Államokat, ahol a hátrányos helyzetű népcsoportok (indiánok, feketék) helyzetét tanulmányozta. Hazatérőben először Japánba hajózott, ahol a béke eszméjéről tartott előadásokat. Felkereste Koreát, onnan Pekingbe ment, majd Hongkongban szállt partra. Bejárta Szingapúrt, Burmát, hosszabban időzött Indiában, ahol elzarándokolt Kőrösi Csoma Sándor sírjához, találkozott Rabindranath Tagoréval és Mahatma Gandhival. Karachin, Bagdadon, Damaszkuszon és a Szentföldön átutazva tért haza (1924–1928). Úti élményeit kötetbe rendezte (Bejárom a kerek világot, 1929). Hazatérése után pedig néhány évvel megírta útirajzának „ikerkönyvét” a Rög alatt c. önéletrajzi elbeszélését (1936). A Rög alatt tekinthető az erdélyi szociográfia nyitó kötetének, amelyben megírja, hogyan próbálta átültetni a gyakorlatban a világjárása során szerzett tapasztalatait (pl.: cséplőgép vásárlása; újmódi oktatási eljárások bevezetése; újtípusú egyesületek alapítása; népfőiskola szervezése stb.). Pályafutása szépíróként és az erdélyi irodalom szervezőjeként indult, később a társadalmi megújulásért, a népművelésért munkálkodott. Dániai mintára négyéves falufejlesztő programot indított el Mészkőn, létrehozta a Vidékfejlesztő Szövetkezetet, színjátszócsoportot, dalárdát alapított, életét a közösség szolgálatának szentelte. Otthona, Mészkő ugyanakkor a fiatal erdélyi írók állandó találkozóhelyévé vált. A marosvécsi helikoni találkozók résztvevője és előadója (1932–1936). Betegágyba kényszerülve (1936) visszatért az irodalomhoz, korai halálát tüdőbaj okozta.

Emlékezet

Halála után munkatársa, Pálfi Miklós tordaszentmihályi földműves színdarabban emlékezett meg róla (Útépítők, 1938). Emlékét Vásárhelyi Miklós is drámában örökítette meg (Balázs Ferenc, 1973). A mészkői unitárius templom kertjében szobra és kopjafája őrzi emlékét. Róla nevezték el a mészkői Balázs Ferenc Ifjúsági Egyesületet és a Balázs Ferenc Énekkart. Születésének 100. évfordulóján centenáriumi emlékünnepségeket rendeztek Kolozsvárott és Mészkőn (2001).

Szerkesztés

Első írásai a Remény c. diáklapban, a későbbiek a Korunkban, a Falvak Népében, a Keleti Ujságban jelentek meg. Az Erdélyi Fiatalok és a Kévekötés c. lapok alapító munkatársa.