Bálint Endre
Bálint Endre

2024. október 6. Vasárnap

Bálint Endre

festőművész, grafikus

Születési adatok

1914. október 27.

Budapest

Halálozási adatok

1986. május 4.

Budapest


Család

Sz: Bálint Aladár (1881–1924) író, újságíró, kritikus. Anyai nagybátyja Osvát Ernő (1876–1929) író, szerkesztő, kritikus.

Iskola

Apja korai halála után árvaházban nevelkedett (1924–1930). Reklámgrafikusnak készült, a bp.-i Iparművészeti Iskola Rajz Tagozatán Helbing Ferenc tanítványa (1930–1934). Rövid ideig Párizsban Robert Capa fotográfus munkatársa (1934), majd Vaszary János (1935) és Aba-Novák Vilmos magániskolájában tanult (1936).

Életút

1935-től kiállító művész, első önálló tárlatára a Tamás Galériában került sor (1938). A II. vh. idején gyakran behívták munkaszolgálatra; művei nagy része ekkor megsemmisült, részben maga égette el azokat. Fél évet Párizsban töltött, részt vett a szürrealisták 2. világkongresszusán, s önálló tárlatot is rendezhetett (1947). Az Európai Iskola tagja (1946–1948), annak betiltása után hosszú ideig nem léphetett nyilvánosság elé. Sárospatakon alkotott (1954–1957), majd visszatért Párizsba (1957–1962). Megbízást kapott a Jeruzsálemi Biblia (= Bible Jerusalem) illusztrációinak elkészítésére (amelyekkel megnyerte az edinburghi illusztrációs pályázat I. díját. Hazatérése után Bp.-en élt és alkotott, elsősorban díszlettervezőként dolgozott. Az SZDP Dekorációs Osztályának vezetője (1945 után). A szentendrei iskola egyik legkiemelkedőbb egyénisége, a vajdai művészeti program továbbvivője, továbbfejlesztője. Hatással volt a fiatalabb generáció szürreális jellegű útkeresésére is (pl. Ország Lili). Tanulmányai befejezése után – részben a párizsi tanulmányút élményeinek hatására – „franciás modorban” festett. Ábrázolásmódja a francia avantgárd, az expresszionizmus, ill. magyarországi viszonylatban Czóbel Béla festészetével vethető össze (Szobám Bindorferéknál, 1937;Virágárus asszony, 1945). Ebben az első korszakában (1937–1945) már felbukkant festészetében barátja, Vajda Lajos művészetének hatása (Figura lámpással, 1939), de egyelőre még nem tudta kiszorítani az École de Paris befolyását. E korszak pályáján egyértelműen az útkeresésnek tekinthető; erre utal az is, hogy több ízben is elégedetlen volt műveivel, ezért megsemmisítette képeit. A második korszak (1946–1957) a saját út megtalálásának időszaka. Ez egy válságok során át vezető folyamat, s azok alapján további periódusokra bontható. Az Európai Iskola működése idején (1946–1948) a kortárs francia avantgárd (Chagall, Picasso) művészetéhez kapcsolódva próbálta saját hangját megtalálni (Fej, 1946; Csendélet, 1946). 1947-es párizsi útja során ismerkedett meg a szürrealizmussal, annak alkotómódszereivel. A szürrealista periódusában (1948–1954) képeit manók, koboldok népesítik be, s egy olyan fajta formaalakítás jellemzi, amely Korniss Dezső művészetével vethető össze (Ördögök és koboldok, 1948; Kecske horoggal, 1950). Az 1954–1957 közötti időszak az egyéni ábrázolásmód megalapozásának periódusa. Ekkor gyűjtötte össze alapmotívumkincsét, másrészt ekkor kezdett el Vajda Lajos alkotói módszerével behatóbban foglalkozni. A párizsi korszak (1957–1962) jelenti művészetének egyik csúcspontját. Remekművek során jelenítette meg a gyermekkori emlékek, érzelmek, álmok szürreális világát (Itt már jártam valaha I–II., 1960). Hazatérése új korszakot nyitott művészetében (1963–1969), amely az egyéni stílus kiteljesedését és szintézisét jelentette (Groteszk temetés, 1963; Szentendre nyolcadik temploma, 1969). E korszak új elemet is hozott művészetébe: a valós tárgyak és tárgytöredékek beépítését a festményekbe, ill. az objekteket. (Calais-i polgárok leszármazottai, 1963; Marhavagon. Litográfia, 1968). Már ebben a korszakban felismerhető az a tendencia, amely a következő korszaknak (1969–1986) jellemzője lesz, hogy a kompozíció mindinkább egyetlen motívumra redukálódik (Képszonettek. I–XVI., 1970). Ezen az utolsó korszakon belül elkülönül az a periódus (kb. 1978–1986), amikor betegsége miatt már nem tudott festékkel dolgozni, s ezért fotómontázsokat, kollázsokat készített (pl. In memoriam Ország Lili. Sorozat, 1981).

Elismertség

A Munkás Kulturális Szövetség képzőművészeti szakosztályának titkára (1945–1948), a Magyar Képzőművészek Szövetségének titkára (1956–1957).

Elismerés

Munka Érdemrend (arany, 1977), Szocialista Magyarországért Érdemrend (1984). A Miskolci Grafikai Biennálé III. díja (1971 és 1973), a debreceni Bartók-emlékkiállítás nagydíja (1972), UNESCO Nemzetek Díja (1973), érdemes művész (1973), Miskolc város művészeti díja (1975), kiváló művész (1982), Kossuth-díj (1985).

Szerkesztés

A Népszava művészeti kritikusa (1939–1943).

Kiállítások

F. kiállításai: egyéni: Tamás Galéria (Bp., 1938)
Európai Iskola kiállítóhelyisége (Bp., 1946)
Galerie Creuze (Párizs, 1947)
Galerie Espace (Haarlem, 1957)
Palais des Beaux Arts (Brüsszel, 1958)
Kunsthandel Ch. Mol (Amersfoort 1958)
Galerie Fürstenberg (Párizs, 1959)
Galerie les Contemporains (Brüsszel, 1960)
Groupe Saint-Luc (Párizs, 1961)
Galerie „1 bis quai aux fleurs” (Párizs, 1961)
Színművészeti Főiskola (Bp., 1964)
Balassa Bálint Múzeum (Esztergom, 1967)
Kulturális Kapcsolatok Intézetének kiállítóterme (Bp., 1967)
Galerie Anne Colin (Párizs, 1968)
KLTE (Debrecen, 1970)
Műcsarnok (Győr, 1971)
Modern Magyar Képtár (Pécs, 1971)
Műcsarnok (Bp., 1972)
Uitz Terem (Dunaújváros, 1973)
Móra Ferenc Múzeum Képtára (Szeged, 1974)
Művésztelepi Galéria (Szentendre, 1975)
Somogyi Képtár (Kaposvár, 1976)
Iparművészeti Múzeum (Bp., 1976)
Jósa András Múzeum (Nyíregyháza, 1977)
Erkel Ferenc Múzeum (Gyula, 1979)
MNG (Bp., 1979)
Bartók Művelődési Központ (Szeged, 1980)
Uitz Terem (Dunaújváros, 1981)
Vigadó Galéria (Bp., 1982)
Miskolci Galéria (Miskolc, 1983)
Műcsarnok (Bp., 1984)
Magyar Kulturális Intézet (Varsó, 1985)
Collegium Hungaricum (Bécs, 1985)
Modern Magyar Képtár (Pécs, 1986)
Szekszárdi Művészetek Háza (Szekszárd, 1986)
Szentendrei Képtár (Szentendre, 1987)
Francia Intézet (Bp., 1989)
Pegasus-Art Galéria (Bp., 1994)
Erdész Galéria (Szentendre, 1994)
Vigadó Galéria (Bp., 1995)
csoportos: Szinnyei fiatalok (Bp., 1938)
KUT (Bp., 1940, 1941, 1942)
Szocialista és munkás képzőměvészek (Bp., 1945)
Fiatal magyar képzőművészek (Bp., 1946)
A Hetek művészcsoport kiállítása (Esztergom, 1956)
Párizs (1961)
Norvégia (1973)
Duisburg (1981).

Főbb művei

F. m.: képei: Szobám Bindorferéknál. (1937)
Figura lámpással. (1939)
Virágárus asszony. (1945)
Fej. (1946)
Csendélet. (1946)
Ördögök és koboldok. (1948)
Kecske horoggal. (1950)
Népfa. (1959)
Csodálatos halászat. (1960)
Halál falun. (1960)
Itt már jártam valaha. I–II. (1960)
Groteszk temetés. (1963)
Calais-i polgárok leszármazottai. (1963)
Mágikus éjjel Szentendrén. (1965– 1966)
Marhavagon. Litográfia. (1968)
Kalózhistória 12 képben. (1969)
Szentendre nyolcadik temploma. (1969)
Ifjú szívekben élek. (1969)
Képszonettek. I–XVI. (1970)
Triptichonikonosztáz. (1973–1974)
In memoriam Ország Lili. Sorozat. (1981)
írásai: Konstruktív tendenciák a magyar művészetben. (Magyar Měhely, 1968)
Hazugságok naplójából. (Bp., 1972), Életrajzi törmelékek. Visszaemlékezések. (Bp., 1984), Sorsomról van szó. (Bp., 1987).

Irodalom

Irod.: Szegi Pál: B. E. (Tér és Forma, 1947)
Mauriac, Francois : Sur Endre Bálint. (Express, 1959. febr. 19.)
Dévényi Iván: Magyar művész Biblia-illusztrációi. (Vigilia, 1959)
Passuth Krisztina: B. E. művészete. (Kortárs, 1964)
Szabó Júlia: B. E. kiállítása. (Művészet, 1964)
Szabadi Judit: B. E. (Művészet, 1965)
Passuth Krisztina: Endre Bálints Paintings, a World of Houses and Objects. (New Hungarian Quarterly, 1965)
Mándy Stefánia: Bálint. Monográfia. (Paris–Brugge, 1967)
Erdély Miklós: Egy mesterség és mestere. (Fotóművészet, 1967)
Szabadi Judit: B. E. Monográfia. (Bp., 1969)
Mándy Stefánia: Emberi formában a csend. (Jelenkor, 1971)
Szabadi Judit: A Nostalgic Surrealist. (New Hungarian Quarterly, 1973)
Németh Lajos: Egyéni mitológia. (Művészet, 1977)
Román József: B. E. (Bp., 1980)
Bodri Ferenc: A Tisztaság könyvétől a Hazugságok naplójáig. (Művészet, 1985)
Nagy Ildikó: Endre Bálint. (New Hungarian Quarterly, 1985)
Józsa Ágnes: B. E. (Magyar Izraeliták Országos Képviselete Évkönyve, 1985–1991)
Rozgonyi Iván: Párbeszéd művekkel. (MTA Művészettörténeti Dokumentációs Központ. Bp., 1988)
Kolozsváry Marianna: B. E. Biblia-illusztrációi. (Múlt és Jövő, 1991)
Levendel László: „Élek a haláltól”. (Kritika 1994)
Bohár András: B. E. montázsai. (Kritika, 1995).

Szerző: Kozák Péter

Műfaj: Pályakép

Megjelent: nevpont.hu, 2013

×

Földieknek látszók

Női szentek és boldogok

Legújabb könyvemben tizenkét különös sorsú, közismert, mégis ismeretlen 10–13. századi női szent, boldog és boldog emlékezetű nő életútja szerepel. A szentekről és boldogokról azt hihetnénk, hogy önmegtagadó, imádságos, nem egyszer aszketikus életük kiáltó ellentétben állt világi kortársaik tevékeny mindennapjaival. Valójában valamennyiük élete küzdelmes volt, tele gyarlósággal, hibával, szerencsés és szerencsétlen döntések sorozatával, rendkívüli jellemük azonban a magyarság sorsdöntő pillanataiban felülemelkedett minden addigi kétségen és korláton. Talán egyetlen fejedelmi család sem adott annyi szentet, mint a három évszázadon át uralkodó Árpád-ház, talán egyetlen történelmi korszakban sem élt annyi női szent és szent életű női hitvalló, mint az Árpád-kori Magyar Királyság területén. Az uralkodói dinasztia szentjein kívül könyvem megemlékezik a keresztény hitet a külhonban terjesztő magyarországi uralkodónőkről és fejedelemasszonyokról is.

A Kossuth Kiadó gondozásában megjelent, gazdagon illusztrált album kedvezményes áron, 5942 forintért megrendelhető a vevoszolgalat@kossuth.hu emailen.

Kozák Péter
a Névpont szerkesztője