Bálint Mihály
Bálint Mihály

2020. október 29. Csütörtök

Bálint Mihály

orvos, pszichiáter, pszichoanalitikus

Névváltozatok

Bergsmann

Születési adatok

1896. december 3.

Budapest

Halálozási adatok

1970. december 31.

Bristol, Nagy-Britannia


Család

Sz: Bálint (Bergsmann) Ignác, Berger Mária.

Iskola

A bp.-i tudományegyetemen orvosdoktori okl. (1920), a berlini tudományegyetemen bölcsészdoktori okl. (1924), a manchesteri egyetemen Master of Sciences-fokozatot szerzett (1945).

Életút

Harcolt az I. vh.-ban, háborús érdemeiért több kitüntetést kapott (1914–1918). A Pázmány Péter Tudományegyetem III. sz. Belgyógyászati Klinika egy. tanársegéde (1924–1931), a berlini egyetem Belgyógyászati Klinika, majd az Állatorvosi Főiskola Szerves Kémiai Intézet tud. munkatársa (1931–1933). A bp.-i Pszichoanalitikai Intézet egyik megalapítója (1931), igazgatóhelyettese (1933– 1935), igazgatója (1935–1939). Nagy-Britanniába emigrált (1939), Manchesterben két klinika tanácsadó pszichiátere (1942–1945), a londoni Tavistock-klinika konzultáns pszichiátere (1950–1961); közben a cincinnati egyetem orvostudományi karán a pszichiátria vendégprofesszora (1957–1958). A londoni városi kórház orvos-pszichiátere és a Brit Pszichoanalitikai Intézet kiképző analitikusa (1961–1970). Tud. pályafutásának kezdetén a különböző szervi betegségekben szenvedők pszichoterápiájával fogl., később érdeklődése a pszichoanalízis felé fordult. A pszichoanalitikus orvostudomány, a tud. pszichoanalízis és a modern neurózistan alkalmazásának egyik úttörője, megindította a gyakorló orvosok pszichoterápiai képzését, az ún. Bálint-csoportok megszervezője és a Bálint- módszer kidolgozója. Az 1930-as években kutatásai a szexualitás fejlődésére és az emberközi kapcsolatok kialakítására irányultak. Nevéhez fűződik az ún. megkapaszkodási elmélet továbbfejlesztése; Ferenczi Sándor szellemében az indulatáttétel követését tartotta a kontrollanalízis lényegének.

Elismertség

A Brit Pszichoanalitikai Társaság tud. titkára (1950–1953), elnöke (1968–1970); a Brit Pszichológiai Társaság Orvosi Szakosztályának titkára (1955–1957).

Elismerés

A római egyetem t. doktora.

Főbb művei

F. m.: Primary Love and Psycho-analytic Techniques. (New York, 1953)
The Doctor, His Patient and the Illness. (London, 1957
m. nyelven: Az orvos, a betege és a betegség. Sajtó alá rend. Gegesi Kiss Pál. Bp., 1961
új kiad.: 1990)
Problems of Human Pleasure and Behaviour. (London, 1957)
Thrills and Regressions. (London, 1959)
Psychotherapeutic Techniques in Medicine. Bálint Eniddel. (London, 1961)
The Basic Fault. Therapeutic Aspects of Regression. (London, 1968
m. nyelven: Az őstörés. A regresszió terápiás vonatkozásai. Bp., 1994)
Focal Psychotherapy. Ornsteinnel, P. H.-val, Bálint Eniddel. (London, 1972).

Irodalom

Irod.: Sapir, M.: La formation psychologique du médicin. A partir de Michael Balint. (Paris, 1972)
Hermann Imre: Megemlékezés B. M.-ról. (Orvosi Hetilap, 1974)
Faure, F.: La doctrine de Michael Balint. (Paris, 1978)
Madarewicz, J. A.: Itinéraire d’’une absence de Groddeck a Balint, l’’émergence de la psychosomatique. (Paris, 1979)
L’’experience Balint: histoire et actualité. Sajtó alá rend. Missenard, A. (Paris, 1982)
Schnell Endre: B. M. munkássága és jelentősége az általános orvoslásban. (Medicus universalis, 1986)
Nemes Lívia: A szeretet pszichológiája Hermann Imre és B. M. felfogásában. (Pszichológia, 1990)
Cloitre, Maryline: A magyar tárgykapcsolati elméletek hatása az amerikai interperszonális pszichológiára. (Thalassa, 1993)
Schnell Endre: B. M. munkássága és jelentősége a hazai orvoslásban. (Végeken, 1993)
Miben látom B. M. és Selye János munkásságának elméleti és gyakorlati jelentőségét a mai orvostudomány területén? Szerk. Szendi Gábor. (Bp., 1995)
Haynal André: Viták a pszichoanalízisben. Freud, Ferenczi, Bálint. B. M. měveinek bibliográfiájával. (Bp., 1996).

Szerző: Kozák Péter

Műfaj: Pályakép

Megjelent: nevpont.hu, 2013